Nádori bíráskodás.
Nádori bíráskodás.
A nádori bíráskodásnak, – mely a XIII. század óta, de különösen a király személyes bíráskodásának megszűnése után egyre nagyobb arányokat öltött, – főként Bodrog vármegyére vonatkozóan, több érdekes emléke maradt fenn. E vármegye mindkét része sok esetben szerepelt sérelmeivel a nádorok által mindenkor a király székhelyén tartott, ú. n. octavaliákon, vagyis a nyolczados törvénykezési szakaszokon, melyeknek a joggyakorlat szerint mindíg egyes meghatározott ünnepek után következő nyolczadik napon kellett kezdődniök.
De a nádorok e mellett törvénykező gyűléseket is többször egybehívtak a vármegye terűletén, mikoron is sutba dobva az octavaliák üres alakszerűségeit, közvetetlenűl igyekeztek meggyőződni a nemesség panaszainak alaposságáról, vagy alaptalan voltáról. Ilyen judicium generale-kat tartottak a nádorok egész Mátyás király idejéig, melyeknek legfőbb tárgyuk mindenekfelett a bűntettesek üldözhetése volt. E törvénynapokat már jóval előre kihírdették s ez okból a régi törvényeinkben csaknem kivétel nélkül „proclamatae congregationes” név alatt találkozhatunk velök. (1335. évi IV. és V. t.-cz.)
E nádori törvényszék, – miként az azt szabályozó 1291. évi törvény ékesen rendeli, – minden vármegyében s ekként Bács és Bodrog vármegyékben is, a következőkből állott: elnöke a nádor, kit rendszerint több bíró kísért, minden egyes vármegyében a főispán és a vármegye részéről kiküldött négy bíró és az egyes káptalanok részéről megjelent egy-két bizalmi férfiú vett benne részt.
Később a congregatiók tevékenysége nem csupán a kirminális perekben való döntésre szorítkozott. Lassanként egyes magánjogi vonatkozású vitás kérdések is helyet nyertek azokon. Tudjuk példáúl, hogy ilyen törvénykező gyűlést tartott a nádor Bodrog váránál 1360-ban. Az ekkor eldöntött ügyek legnagyobbrészt birtokjogi és violentiális vonatkozásúak voltak; egyik fennmaradt oklevelünk szerint a nádor ezen a törvénykező gyűlésen egy tekintélyes bodrogvármegyei birtokosnak: Becsei Miklósnak valamelyes révjogra vonatkozólag bizonyságlevelet adott.
1364-ben ugyancsak Bodrogvármegyében az akkortájt itt erősen garázdálkodó tolvajok és rablók ellen tartott egy emlékezetes törvénykező gyűlést Kont Miklós nádor uram. Elhihetjük könnyen, hogy az akkorában fölöttébb elszaporodott „latrok” már abban az időben sem mutattak valami sok hajlandóságot arra, hogy önként jelentkezzenek a nádori bírói szék előtt. A most említett gyűlésnek egyik főteendője volt, rendes névjegyzékbe foglalni ama bodrogvármegyei latrok neveit, kik a megfelelő bűnvádi eljárás lefolytathatása czéljából nem jelentkeztek, vagy pedig az elfogatásuk iránt megtett intézkedések bármi okból is sikertelenek maradtak. Ezekkel szemben Kont nádor a fennálló törvényes intézkedések teljes szigorával kívánt eljárni s azon a gyűlésen el is rendelte keményen, hogy ha azokat a nagy gonoszságú latrokat, kiknek neveit az említett névjegyzékbe felvették, akár Bodrog, akár Bács vármegye területén, vagy bárhol is az országban megtalálni sikerülend, stante pede el kell fogni és irgalmatlanúl ki kell végezni.
