Az eskütársak.
Az eskütársak.
A tisztító-eskű által való bizonyítás terén, – mely az illetékes, és pedig a vármegyére nézve vagy a bácsi, vagy a hájszentlőrinczi, avagy olykor a titeli káptalan előtt ment végbe: – felemlítésre méltó intézmény volt az ú. n. eskűtársakkal együtt való eskűtétel, a mi ugyan idők folyamán rendkívűl elvesztette hitelét és megbízhatóságát, mert bőséges alkalmat nyújtott a hamis esküvésre, úgy hogy már I. Mátyásnak szigorúbb eszközökhöz kellett nyúlnia a gyakori visszaélések korlátozására. A Pálfia Miklós és Károni Csaba fiai közt folyó s fentebb már ismertetett hatalmaskodási perben, melynek során a kői káptalan foganatosította a vizsgálatot 1308-ban, eskűtársak voltak pl. Barbai György, a Lukács fia, továbbá Retezfia Dénes és Simonfia János is. Ők az illető peres fél szavahihetőségét (credulitás) eskűjökkel erősítették meg; egy-egy nagyobb perben olykor 20–25-re, sőt százra is felment az eskűtársak száma.
Ilyen sok eskűtárs nyert alkalmazást többek közt abban az emlékezetes hatalmaskodási perben, melyet a mai Vajszka község akkori volt földesurának, a néhai Vayszkai Horváth Györgynek Klára nevű özvegye tett folyamatba egyik hatalmaskodó tekintélyes megyebeli földbirtokos: Szilágyi László uram ellen, 1433-ban, azon a czímen, hogy ez utóbbi az ő egész ménesét önkényűleg elhajtotta. A bizonyítási eljárás során, mint tudjuk, alperes a bácsi káptalan előtt – eskűtársaival egyetemben – ünnepélyesen megesküdött arra, hogy a terhére felhozott jogsérelmet ő nem követte el s a ménes-elhajtással ő jogszerűleg nem vádolható. Vayszkai Horváth Klára elvesztette a pert.
