Történelme.
Történelme.
Szabadka keletkezésének idejét legvalószínűbben a XIII. sz. közepe tájára tehetjük. Ha nem előbb, bizonyosan a tatárpusztítás után, IV. Béla idejében alakúlt, szab. kir. jobbágyokkal telepítve s ez magyarázza meg a város nevét is. Szabadka első okírati felemlítése 1391-ben történik, a midőn az oklevél egy „furem Augustinum de Zabotka” (Ágoston nevű szabadkai tolvajt) említ a Bodrog vármegyei gonosztevők közt. 1429-ben még határozottabb adatunk van Szabadkáról. Egy ez évi okmány bizonysága szerint Szabadka akkor királyi szabad helység volt, melynek kir. lakosai a vastoroki jobbágyokkal állottak viszályban. A város gyors fejlődéséről tanúskodik az a tény, hogy mikor Albert király 1439-ben Szabadkát, Tavankutat, Madarast s Halast Hunyadi Jánosnak zálogba adta, Szabadkát már mezővárosként (oppidum) említik. Nem lehetetlen, hogy a Hunyadiak ekkor vagy ezután ide várat is építettek, mert már 1504-ben „castrum Szabadka” néven említik. Hunyadi kormányzó 1449 febr. 14-én Szabadkán volt s itt kelt egy nyugtája, mely szerint Tőttöstől 52 aranyat vett fel.
Hunyadi János halála után, 1456-ban, sógoráé Szilágyi Mihályé lett Szabadka, majd három év múlva, ennek halála után, Mátyásra szállott át. Mátyás király sem tartotta azonban sokáig birtokában Szabadkát, mert már 1464-ben Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta. 1476-ban utódja fia, Mátyás lett, a kinek a kalocsai érsekkel támadt kellemetlenségei miatt Szabadkát egyházi interdiktummal sújtották, s erről az érsek 1496-ban Lukács szabadkai plébánost is tudósította. 1501-ben Korvin János lett Szabadka földesura, a ki már előbb is nagy birtokosa volt e környéknek. 1504-ben Korvin János Szabadka várát Madaras, Tavankút stbi helységekkel együtt Enyingi Török Imre nándorfehérvári bánnak, mint kedves emberének adta s bár Korvin özvegyének második férje György brandenburgi őrgróf, többször megkísérelte Szabadka visszavételét, ezután is sokáig Török Imre birtoka maradt.
Az ezután következett pórlázadás idejéből Szabadkára vonatkozólag nincs adatunk, bár valószínű, hogy nem kerűlte ki annak borzalmait.
Török Imre halála után fia, Bálint örökölte apja tisztét és birtokait s bár Nándorfehérvár eleste után 1521-ben kegy- s birtokvesztett lőn a király előtt, később mégis bocsánatot nyert, birtokait visszakapta s a mohácsi csatamezőn már Tomorival együtt sietett a király seregéhez csatlakozni. A mohácsi vereség után a török Budára, majd innen a Bácskába vonúlt le pusztítva, rabolva. Szabadkának s környékének lakossága a nagy mocsaraktól jól védett várba sereglett össze s oly erélyesen védekezett, hogy a török eredmény nélkül kényszerűlt elvonúlni.
