A város gondjai.
A város gondjai.
A beiktatás után 1779 decz. 13-án a vármegyénél is kihirdették a privilegiumot. A felszabadulásnak örvendő város nyugalma azonban nem volt állandó. A vármegye a két falu telepítése után sem akart tágítani az előfogatok ügyében. A városnak a roppant váltságdíj lefizetése is sok bajt okozott, melyet fokozott még az 1778–79-iki szűk termés s a marhavész, mi miatt igen nehéz volt a II. József török háborúinak idejében húzamos ideig itt tartózkodó katonaság ellátása. De más bajok is voltak a városban. A pénztári kezelés, a tanács ügyrendjei, a közrendészet oly zavart volt, hogy csak a kiküldött királyi biztos szorgos munkája segíthetett már ezen és sok más bajon.
Nemsokára újabb mozgalmak színhelye lett a vármegye s ezzel együtt Szabadka is, II. József török háborúi idejében. Az átvonuló és megszálló katonaság számára élelmet, lakást, fát, fuvart kellett adnia a városnak, bármint is tiltakozott ez a paraszti terhek szolgáltatási kötelessége ellen.
Maga II. József uralkodása idejében háromszor fordúlt meg Szabadkán. Először 1786-ban, midőn a bácskai telepítéseket tekintette meg; másodszor 1788 márcz. 1-én Futakra mentében egy napig pihent itt s végűl 1789 okt. 22-én szintén egy napot töltött a városban, honnan Halason át Bécsbe tért vissza.
Az 1790 jún. 6-ra II. Lipót által egybehívott országgyűlésen Szabadka, mivel a vármegyék akadékoskodásai miatt nem volt beczikelyezve a szab. kir. városok sorába, nem jelenhetett meg s csak decz. 7-én mondotta ki a rendek többsége Szabadka ülési és szavazati jogának beczikkelyezését, mire aztán megválasztották a város első orsz.-gyűl. követeit is Parcsetics Antal bíró és Szucsics János tanácsos személyében.
Szabadka története a következő években ismét alig említhet fel egyebet, mint a hadi adók és önkéntes segélyezések előállításában s a nemesi felkelésekben kifejtett küzdelmeit s áldozatkészségét. A vármegye nem lévén megelégedve Bajmok és Csantavér betelepítésével, még egy harmadik telepítést is kívánt; 186végre hosszas alkudozások után megegyeztek abban, hogy a városhoz közelfekvő Sándor-dűlőt, bár 100 telek nem fér el rajta, mégis telepítsék be, akkor a várost az előfogatok terhe alól teljesen felmentik. Erre a város 1786-ban megkezdette a falu telepítését, a mely azonban csak hosszú pörlekedések után 1800-ban ért véget, a mikor azután a betelepített falut Szabadkától elvették s a vármegyéhez kapcsolták. Minthogy ez a falu a szabadkai határ közepében feküdt s így a vármegye területével nem érintkezett, újabban a közigazgatási szolgálat, valamint Szabadka város egészséges fejlődése igen sok esetben meg volt nehezítve. Czélszerűnek látszott tehát Sándor község visszakebelezése, illetőleg Szabadkával való egyesítése, a mi hosszú utánjárás és küzdelmek után sikerűlt is s az 1904. évi XIX. t.-cz. értelmében ismét Szabadka területéhez jutott s most a városnak egyik külvárosa.
Közben a franczia világháború is sok kellemetlenséget okozott a városnak s rengeteg sok természeti és pénzbeli áldozatába, számtalan emberéletébe kerűlt.
