Az 1840-ik évi tűzvész.
Az 1840-ik évi tűzvész.
Értjük az 1840 május elsejei nagy tűzveszedelmet, melynél irtóztatóbb katasztrófát nem ért meg a város. Majd minden nagyobb városnak megvolt a maga nagy szerencsétlensége, mely árvíz vagy tűzveszedelem alakjában évtizedek munkáját máról holnapra tönkretette; Baja városának is át kellett szenvednie ily katasztrófát, mely hogy végzetessé nem vált reája nézve, egyedűl a lakosság szivósságának és az impozáns módon megnyilatkozott országos részvétnek köszönhető.
Pénteken délután fél kettőkor a Felvégen, a Pesti-úton kigyúlladt egy ház. Máig sem tudni, mitől. Az orkánszerű szél néhány percz alatt lángba borította az egész várost. Leégett 1282 lakóház, 812 melléképület, 6 templom és a kórház, összesen 2101 épület, közötte a gimnázium, a Ferenczrendiek kolostora a templommal együtt, a kath. plébánia-templom és a temetői Rókus-kápolna, mindkét szerb templom és a Grassalkovich-kastély. Kárbaveszett 260.000 pozsonyi mérő gabona, egy Adamovich nevű ügyvédnek pedig 80.000 frtja égett oda a padlóban, a hol, – takarékpénztár híján – rejtve tartotta. A kútak kiszáradtak, a Kenderesér vize átmelegedett, hogy szinte tűrhetetlenné vált. A szomszédos Vaskút (10 km) sőt Gara község (19 km) lakosai kénytelenek voltak házaik tetejét locsolni, mert az iszonytató szél egészen odáig hordta az égő nád- és szalmacsóvákat, sőt a pörnyét levitte egészen Zomborig.
Mondanunk sem kell, hogy a végzetes katasztrófa sok emberéletet is követelt. Nem kevesebb mint 78 ember lelte halálát a lángokban vagy halt bele az akkor kapott sebeibe.
Oltásról szó sem lehetett. Ki-ki örűlt, hogy puszta életét megmenthette. A közeli Pandúrsziget és a sumári major adott menedéket a szerencsétleneknek. Esztendőkig tartott, a míg a város azt a mérhetetlen elemi csapást, mely hozzávetőleg 8 1/2 millió koronányi kárt okozott, ki tudta heverni.
De kiheverte, ha nehezen is. Ez a szülőföld varázsa, hogy nem szakad el tőle az ember, ha az mostohán bánik is vele. A menekülők hozzáláttak a város újjáépítéséhez, s hogy nem hiába, azt az a gazdasági föllendűlés mutatja, mely éppen a nagy tüzet követő időszakba esik.
Magának a tűznek az emlékét két chronosticon őrzi. Az egyik a szent ferenczrendi kolostor folyosóján olvasható s így hangzik:
BaIanIs MaIae trIstes fVere CaLenDae, Igne fVrente fero, teCta sVperra rVVnt.
A másik az 1841-ben újjáépített plébánia-épületnek a homlokzatán hirdeti az újjáépítés esztendejét:
E paplak LángVészI porát sajnáLVa tekInték
Nagy LeLkek, s azt Vjjá s szebbé tennI sIettek.
Értök ezért bVzgó szIV küLDI ImáIt az Vrhoz.
Nagy LeLkek, s azt Vjjá s szebbé tennI sIettek.
Értök ezért bVzgó szIV küLDI ImáIt az Vrhoz.
Ugyancsak a nagy tűz emlékezetére minden pénteken d. u. kettedfél órakor negyedóráig szól a kath. templom nagyharangja.
A szabadságharcz nem szántott véres barázdát Baja városának földjén. Az illír anyanyelvű lakosság mindenkor sokkal magyarabb volt érzésében, hogysem csak egy pillanatig is megtántorodott volna hazafiaságában. Rajachichéknak nem volt talajuk Baján.
