Zsablya.
Zsablya.
Zsablya. Járási székhely. Igen régi telep lehet, mert őskori temetőhelyeket találtak itt; azonban múltjából a legrégibb emlékünk 1514-ig vezet csak vissza, a mikor Dózsa György elfoglalta a szerémi püspöknek titeli és zseblei (Zsablya) várait. 1556. évi térképen szintén Zeblie van feltüntetve. Az 1699. évi török határmappán egy Morutva mocsár és fok és Haladovacki fok által alkotott sziget közepén, a Tisza partján van Sablia falu, mellette délre egy hídfő és egy Sobliatzki-ribnyik. 1686 után Zsablya lakosságából határőrséget alakítottak. 1697-ben Jenő herczeg Nehemnek azt parancsolta, hogy Zsablyánál a Tiszaparton egy sánczot készíttessen s rakja meg katonasággal. A török azonban így is elfoglalta, de később ismét a császáré lett. Az 1699. évi béke értelmében többi között a Zsablyai erődöt is le kellett rontani. Az 1702. évi összeírás szerint Zsablyán a határőri katonaság 12 pusztát használ. 1728-ban a zsablyai sáncznak kapitánya Siván Zorics volt egy gyalog s egy lovas századdal. Ide tartoznak Egres, Martincze, Novoszeló, Paska, Csicsov, Bozev puszták. Egy 1738. évi térképe Zablie van feltüntetve s ettől nyugatra Gala. 1740 körűl a vármegye arról panaszkodik, hogy Sablia 90 katonát tartozik adni, pedig 300 adófizető is találtatnék itt. A katonai sánczhoz Paska, Csicsov és Martincze puszták tartoznak. A tiszai határőrvidék feloszlatásakor Zsablya 1750 november 1-én a vármegyének és kamarai földesurának adatott vissza. 1756-ban a falu határában egy Cserne-greda nevű fűzfás sziget volt. 1763-ban ismét katonai hatóság alá kerűlt és csajkás katonai szolgálatot teljesített. A falutól fél órányira a Tisza felé most is halmok vannak. Ott állott régen a falu, mely, mint mondják, a Tisza beszakasztásától Zsablyék, Zsabaly, Zsablya nevet kaptak. A sok áradás miatt mai helyére tétetett át és II. József császártól 1784 óta Josefdorfnak mondták, a mely elnevezés még 1816-ig is előfordúl, bár régi nevét is megtartotta. A görög keleti templom a szerb lakosság költségén 1835-ben épűlt. Római katholikus plébániája 1825. óta áll fenn. A római katholikus templom és iskola 1832-ben épűlt. 1901-ben újat építettek. Az ág. ev. anyaegyház 1900-ban alakúlt s templomot 1902-ben épített. A községtől nyugatra van egy Kopovó mocsár és egy Vracsara nevű 180erdő. Zsablyától délnyugatra három halom és egy földvár maradványa, Novoszeló puszta felé Mozsorig tizennégy nagy halom látható, a melyek között egy földvár is van. A csajkás miliczia feloszlatásakor 1873-ban Zsablya a vármegye hatósága alá kerűlt vissza. A község határa 21,630 kat. hold. Ebből a község birtoka 6282, az angol-ausztriai banké 2296, a magyar királyi kincstáré 1190, a titeli töltésépítő társaságé 686 hold. Határában vannak Rózsamajor, Alató, Zsablyaújfalu (előbb Novoszeló). Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint Zsablyán volt 7819 lélek 1515 házban. Anyanyelv szerint: 1605 magyar, 1036 német, 23 kisorosz, 4995 szerb, 155 czigány. Vallás szerint: 2369 róm. kath., 22 gör. kath., 4984 gör. kel., 261 ág. ev., 24 ref., 117 izr., 48 egyéb. A lakosság két olvasó- és egy temetkezési egyletet tart fenn. Van takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet. Zsablya szolgabírói és járásbírói székhely, van posta- és távíró-hivatala, vasúti állomása és három országos vásárja. – Bozé. E községhez közel feküdt 1728-ban a zsablyai katonai sánczhoz tartozó íly nevű puszta, a mely a török hódoltság előtt falu volt. 1396-ban Bozéi Márton fia János királyi ember. Nem sokkal később Bozéi előnévvel tűnik fel Rőt László, a kit 1406-ban Csiregszentpéter birtokába igtattak. Bozé falut a XV. században az Egresi Idecski család kezén találjuk, mely család 1506-ban magtalanúl elhalt. A török defterek 1553-ban a titeli nahijéban említik a falut négy fizető és hat nem fizető házzal; 1570-ben tizenegy és 1590-ben huszonnégy adózó háza volt a falunak. A XVIII. század elején már puszta. 1731-ben Bács vármegye panaszolja, hogy a zsablyai katonai sánczhoz erőszakkal csatolták oda ezt a pusztát és így jogtalan volt az 1728. évi összeírásban oda történt soroztatása.
