Vaskút.
Vaskút.
Vaskút. A bajai járásban, Baja alatt fekszik. A község téglaégető kemenczéje körűl, az országút mellett, régi halmok vannak, melyeket hún temetőknek tartanak. A helység régi neve Bachkakuta, Batkuta és Baskút volt. Legelőször 1400-ban találjuk felemlítve, a midőn Tőttös Lászlót a bácsi káptalan beiktatta Szentderzs birtokba. Ez alkalommal Tőttös egyéb birtokait is felsorolják, közöttük Bachkutát is. Ez a Bachkuta megfelel a mai Vaskútnak. 1406-ban is Bathkuta, mint Tőttös birtoka van említve. Igy 1418. és 1423-ban is. Az 1543-ik évi érseki tizedjegyzék Bácskút néven említi. 1574-ben az előbbi helységekkel sorolják fel Bathkutát, mint a Kisvárdaiak birtokát Bodrog vármegyében, s elfoglalása ellen azok tiltatkoznak. A török defterek is említik a bajai nahijében 1580-ban és 1590-ben mindíg 28 adózó házzal. 1689-ben a török uralom alatt Milojkovics M. és Szombathelyi J. birtoka volt, mert ez évben ezek Baskút nevű birtokuk elfoglalása ellen tiltakoznak. 1598-ban Baskuth szerb faluból a lakosság Esztergomba költözött. Szelepcsényi érsek által 1665-ben készített jegyzékben Batzkoth néven szerepel. 1679-ben pedig az érseki dézsmalajstromban Bacsküz néven fordúl elő és három forint harácsot fizetett. A Bács vármegye 1699. évi összeírásában Baja után 17 gazdával felsorolt Batha falu alatt hihetőleg Vaskútat 176kell értenünk. Az 1724. évi Czobor-féle összeírás szerint Baskút puszta és a tőle keletre eső Vranics puszta igen termékeny, de oly kicsiny, hogy mindkét pusztára csak valami öt gazdát lehetne telepíteni. 1727-ben Basskút puszta Czobornak bajai uradalmába tartozott, 18 adófizető lakott rajta, a kikre a vármegye 200 forint adót vetett ki. Az 1738. évi vármegyei adójegyzékben a bajai uradalomban nincs felsorolva, így 1748-ban sincsen, de az utóbbi évben barmok összeírása tartatott Vaskúton. Az itteni telep a bajai bíró alá tartozott, de Grassalkovics, mint a bajai uradalom földesura, 1752-ben külön bírót rendelt Vaskútra és önálló faluvá tette, mert Bajától távol, gazdaságot vinni nehézségekbe ütköznék. A földesúr maga kezdett itten gazdálkodni; a lakosság emiatt el akart innen költözni s a föld minőségével sem volt megelégedve. Grassalkovics erre 1756-ban azt írja a vármegyének, hogy az elköltöző szerbeket befogadná Bajára s Vaskútra az üresedő 30 házba németeket hozna, mert az békésebb és munkásabb nép. Az új lakosok hamar ipart is fejlesztettek. 1848-ban kaptak czéhszabadalmat a kovácsok, ácsok stb. Már 1759-ben volt itt Szent Háromságnak szentelt templom, mely újabb és szilárdabb alapon 1880-ban épűlt fel. A parókiát 1763-ban szervezték. A mostani kegyuraságot a Zichy-Ferraris család gyakorolja, de a község is magáénak tartja. 1775-ben Vaskút 884 forint hadiadót fizetett. 1773-ban betelepített pusztának mondatik Vaskút. Az 1778. évi adóösszeírás szerint Vaskúton volt 228 házban 213 gazda, 25 felnőtt fiú és 14 rokon. Volt még két házas és három lakó zsellér, 16 iparos és két kereskedő. 1800-ban ismeretlen helyről németek telepedtek ide 1869 óta van postahivatala, olvasóköre és iskolája. A községnek 1780 körűl használt régi pecsétjén egy koronás angyal jobbjában kardot, baljában mérleget tart. Körirata „Possessio Vaskút”. Az 1900. évi népszámláláskor Vaskúton volt 5039 lélek 920 házban. Anyanyelv szerint: 523 magyar, 4172 német, 81 horvát, 263 bunyevácz és dalmát. Vallás szerint: 5014 róm. kath., 1 gör. kel., 1 ág. ev., 5 ref., 18 izr. Határa 12,425 kat. hold s ez egészben a közlakosságé, földesúri terület itt nincs. Van egy segélyszövetkezet és három temetkezési egylet, a melyeket a lakosság tart fenn. A községtől éjszakkelet felé 11 nagy halom van s ezek között egy régi földvár. Ez az országban a legnagyobb s talán a legépebb állapotban fennmaradt földvár. A határban van még egy Kőhegy nevű magaslat is és Várhegy nevű dűlő. Van vasúti állomása, posta és távíró-hivatala. Itt volt valahol nem messze Tárnok falu, mely már 1345-ben előfordúl a Tárnoki család nevében. 1441-ben már Maróti Lászlóé, a ki a Ripakiaknak adja. 1449-ben a Niczk család az ura, a Dersanócziakkal együtt. 1466-ban Tőttösi Lászlóé, majd a Várdaiaké. 1472-ben a Száti család is birtokos itt. – Kakucs szintén e vidéken feküdt. A Bátiak birtoka, melyet 1447-ben a báti apátságnak adományoznak, 1486-ban a kalocsai káptalan kezén van. – Bácskuta is e vidéken volt. 1400-ban a Tőttös család birtoka és később a Várdaiaké. – Tízházat is erre felé kell keresnünk. 1497-ben találjuk nyomát, a mikor a Szekcsői Herczeg család birtoka volt.
Ujpalánka. – A Szt. István-szobor.
Ujverbász.– A Ferencz-csatorna zsilipje.
Ujverbász. – Az ág. ev. és a ref. templom.
Vajszka. – Gróf Széchenyi Emilné kastélya.
