Vajszka.

Teljes szövegű keresés

Vajszka.
Vajszka. A hódsági járásban, Bácstól nyugatra. Már a pápai dézsmalajstromban 1332–37. évekről a szerémi esperességben egy Boycha is fel van sorolva, a melynek Tamás nevű lelkésze rendesen fizette illetékét. Később az 1338–42. évről szóló összeírásba is fel van véve a bácsi esperességben egy Vaiska, ugyancsak Tamás papjával, a miből világos, hogy az előbbi írásmód hibás, és hogy itt Vaiszkáról van szó. Ez a helység nevét a nyugati oldalán elfolyó Vajsz folyótól nyerte, a melyet nevével együtt az 1768. évi kamarai térkép is feltüntet. A XIII. században Vajszka helység környékén több „veise”, azaz halfogó rekesz volt és talán részben ezeknek köszönheti nevét. Az 1522. évi dézsmalajstromban is fel van sorolva Vajszka 52 adózóval, utána Bozyas (talán Bogyán), és még egy Tóthvajszka is, de csak három adózóval. Vajszkai Fabó Fábián neve pedig akkor egyik járás adószedője volt. A török defterekben a zombori nahijében Vajszka 1554-ben 4, 1570-ben 7 és 1590-ben 16 adózó házzal szerepel. Vajszka Bács vármegye 1751699. évi első összeírásában a zombori járásban igen csekély helység volt, mert csak négy adózó gazda lakott ott, két felnőtt legénynyel. Még 1715-ben is csak nyolcz adófizető volt itt, 1768-ban pedig 45 család, a melyek főleg halászatból éltek. A falu határa két részből áll: egyik a vízmentes „felső föld” a jobbágyok szántóföldeivel és az urasági majorsággal; a másik nagyobb rész a Duna árjának kitett rétség, posványos mocsár, nádas, kevés erdő és csak száraz években használható legelőből áll. 1866-ban Bogojeva és Karavukova községekkel együtt több százezer frtba kerűlt hatalmas töltéssel ármentesítették e területet. Hevessy Károly vármegyei főmérnök terve szerint. A rétségben számtalan kisebb víz, ér, tó van. Vajszkán régebben gör. kel. vallásúak is voltak, most pedig majdnem kizárólagosan róm. kath. sokacz lakossága van, a kik a török korszak végén telepedtek ide. Egyházi tekintetben 1788-ban lett önálló plébániává, eleintén vesszőből font ideiglenes temploma volt, mígnem 1841-ben a mai szilárd anyagú templomot emelték. Egy osztályú iskolát 1820-ban állitott. Vajszkát 1797-ben Gromon Zsigmond vette meg a kir. kincstártól, a ki nemsokára 40,000 frton Bogyánt is megvette. Ugyanő megkapta 1807-ben a Vajszkai előnevet is. Gromon Dezsőtől Vajszka 1886-ban egy részvénytársaság kezébe jutott és 1888-ban gróf Hunyadi Imréné vette meg 700,000 frton. Most Széchenyi Emilnéé. Nagyobb birtoka van itt a karlóczai g. kel. szerb patriárkátusnak is. A gombosvajszkai ármentesítő-társulat 1887 aug. 28-án tette le ünnepélyesen az általa a belvizek levezetésére épített csatorna zsilipjének alapkövét, minek következtében óriás nagy földterület, a mely eddig csak rengeteg nádas volt, hasznavehető földdé lett. Vajszkának régi pecsétjén két pálmaág fölött egy szántóvas és egy buzakalász van, fölötte e név „Weisco 1742”. Határa 15.443 kat. hold. Ebből 1893-ban gróf Széchenyi Emilnének 4598, a karloviczai érsekségnek 8215, a községnek 564 hold területe volt. Határában vannak: Alpár, Zsivaj-sziget, Szivattyútelep és Lutrov. A község határától délkeletre legalább ötven kisebb halom van. Cziráki ezekből többet felásatott és szarmata-jazig sírhalomnak tartja őket. A határban még egy árpádkori sírdombra is akadtak. Az 1900. évi népszámláláskor Vajszkán 1824 lélek volt 284 házban. Anyanyelv szerint: 617 magyar, 267 német, 8 tót, 2 horvát, 24 szerb, 906 sokacz. Vallás szerint: 1791 róm. kath., 20 gör. kel., 2 ág. ev., 1 ref., 10 izr. A lakosság a következő egyesületeket tartja fenn: Kaszinó, népkör, kath. kör, olvasókör, gazdakör s temetkezési egylet. Van hitelszövetkezet s itt van az Ármentesítő és belvízszabályozó társaság nagy szivattyútelepe. Gróf Széchenyi Emilné, szül. gróf Hunyadi Máriának a községben fennálló kastélyának régi részét még ma a Gromon család építette, az újabb, emeletes részt pedig a mostani tulajdonos 1905-ben. A határbeli dűlőnevek közűl érdekesebbek: Alpár, Korlát, Parlog; gyakori a magyar eredetű név. Itt feküdt valahol Gerecs (Gerech) falu, melyet a bácsi érsek más birtokokért kapott cserébe 1334-ben. A XV. század vége felé a Garai Bánfiak és a Hlapsityi Horváthok voltak az urai, de már 1491-ben Várdai Péter kalocsai érsek kapott reá kir. adományt. – Kőégetőt is e tájon kell keresnünk. Már 1448-ban szerepel. 1480-ban a Sápi Szentbertalani családé volt; később Patolcsaiké lett.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages