Torzsa.
Torzsa.
Torzsa. A kulai járásban van, Úrszentiván fölött, Verbász és Kula alatt. Torzsa bácsvármegyei helységről 1455-ben történik először említés Thorzateleke névvel, mint a Sulyok testvérek birtokáról. Az 1522. évi Bács vármegyei dézsmalajstromban a Tharcsa nevű helység 29 adózóval bizonyára a mai Torzsa. A török defterek is említik 1590-ben a bácsi nahijében 10 adózó házzal; de idővel elpusztúlt és az Olber-féle 1700. évi összeírás csak pusztának mondja, a mely a török korszakban az érseknek még adózott. Az 1768. évi kamarai térképen Torzsa területéből 1312 hold tartozik Deszpotszentivánhoz, mely e falu határának éjszakkeleti részét alkotja. Ez alatt volt Szentpéter puszta régi templommal, 1711584 holddal. E két pusztától nyugatra volt Taranya puszta. Deszpotszentiván helységnek 1772. évi úrbéri rendezésekor Torzsa pusztát a falu határához csatolták. A pusztából azonban nemsokára ismét önálló helység lett. A királyi kincstár t. i. 1784-ben a deszpot-szent-iváni három említett pusztát a falutól elkülönítvén, ide németeket telepített s az új helység a pusztának, a melyre épűlt, eddigi nevéről Torzsa nevet kapott. Az ide telepedett jövevények a „Reich”-ból jött evang. és református németek voltak és 1794 november 1-ig terjedő tíz évi teljes adómentességet kaptak és számukra 250 lakóházat építettek. Minthogy azonban nagy számban és rohamosan jöttek, 1784 nyarán nem lehetett mind elhelyezni s a következő télen át a szomszéd falvak lakóinál voltak elszállásolva családonkint 1–1 1/2 krajczár napi díjért. Az evangelikusok 1785-ben már egyházilag is szervezkedtek. Deszpotszentivánt 1785-ben már újra rendezték úrbérileg, és Torzsa pusztának egy része is övé maradt (az 1826. évi kamarai kimutatás szerint). Az új Torzsa falunak csak 1802 október 21-ike óta van úrbáriuma. 1828-ban volt Torzsán 330 házban 704 lélek és pedig: 211 gazda, 119 házas és 27 házatlan zsellér, 38 iparos; az iparos czéhek, a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, kádárok stb. 1816-ban kaptak szabadalmat. 1836-ban 344 ház, 2760 lélek. Az 1872-ben épűlt és a helység határán is átvonuló Ferencz József-csatorna új lendületet adott Torzsának, a mely 1865-ben postahivatalt és 1872-ben gyógyszertárt is kapott. 1874-ben a község megvásárolta a királyi kincstári legelőt, 1882-ben az italmérési jogot. 1881 április 30-án a község nyugati oldalán levő Pettau vagy Pekla puszta annak határába kebeleztetett s ezt (356 holdat) a község 1883-ban közlegelőnek vette meg a kincstártól. Torzsa község 1884 május 15-én a telepítés századik évfordulóját ülte meg, s ez alkalommal szép emlékszobrot is állítottak. Van itt ág. ev. és ref. templom, mindkettő 1811-ből. A róm. katholikusok Kuczurához tartoznak. A helység pecsétjén: csoroszla, szántóvas, három kalász, sarló, kasza van egy sorban; alattuk szőlőtő, kapa és metszőkés. „Sigil R. C. Poss. Torzsa. 1819.” Az 1900. évi népszámláláskor Torzsa nagyközségben volt 3781 (1890-ben 3547) lélek 660 házban. Anyanyelv szerint: 179 magyar, 3251 német, 177 tót, 105 kisorosz, 68 szerb. Vallás szerint: 189 róm. kath., 99 gör. kath., 71 gör. kel., 1855 ág. ev., 1534 ref., 32 izr. A község határa 10,414 (1890-ben 6156) kat. hold. Ebből 1893-ban a község 494, Thalheimer K. örököseié volt 120 hold. Most nagyobb birtoka van Machmer Lajosnak. Azonkívűl Pekla pusztán is van a községnek 356 holdja. A községben van egy török templom romja. Van takarékpénztár, segélyegylet, temetkezési egyletek; van gőzmalom, több tégla- és egy kóczgyár. Van postája, távírója, vasúti állomása és országos vásárja. Határában állott hajdan Taranya helység, melyről azonban hiányoznak az adatok. 1414-ben a Taranyai család nevében, 1431-ben pedig a Vajda család előnevében bukkan fel.
