Szond.
Szond.
Szond. Az apatini járásban, Zombor alatt, Apatintól délkeletre van, a régi Bács vármegye felső végében. Előbbi neve Szonta. A község mai terjedelmes, de igen mocsaras határa már a XII. században együvé tartozott, t. i. Erdőddel szemben, a mostani dunai gőzkomp állomásától, Gombostól a Duna mentében fölfelé, egész a Dráva torkolatáig, s még ezen is túl, majdnem a Hulli szigetig. Éjszak felé is a mai határa lehetett; azonban kelet felé még jobban benyúlt a doroszlói határba; dél felé a mai Bogojeva határának felső része is, úgy látszik, még a régi Szontához tartozott, a melyet régi okmányaink terra Zund-nak, Souncha-nak neveznek s melyben több helység is volt. Legrégibb okmányunk egy határjárás III. Béla király idejéből 1173–1196-ból, melyet azonban csak egy 1394. évi átiratból ismerünk. Ez Macharias comes birtokát részletesen határolja meg. A határ legnagyobb része Machariásé, délkeleti vége pedig bizonyos Urosé volt. 1206-ban II. Endre király e Souncha (vagy helyesebben Sountha) nevű földet Machariás fiának, Tamás vitéznek és általa utódainak adományozza hűséges ragaszkodásáért. Az adományozott földterületet a kalocsai érsek be is járatja. 1231-ből van Szontára vonatkozó harmadik okmányunk és részletes határjárásunk. Ez évben t. i. II. Endre király Tamásnak iránta tanusított tántoríthatatlan hűségét s feláldozó szolgálatkészségét meg akarván jutalmazni, ismét megajándékozta s pedig Souncha nevű földbirtokkal, a mely eddig Urosé volt s a ki örökös nélkül halt meg. Ez volt az első okmányban bejárt terület délkeleti része. Ugyanakkor Tamás kérelmére a király annak összes eddigi birtokait újra bejáratja és felsorolja; s a többi között az apjától örökölt Bács vármegyei terra Zund-nak határait is felsorolják, melyek az 1173–96. éviekkel megegyeznek. A bejárt terra Zund a hozzátartozósággal három részre oszlott: I. Macharias comes, II. Gergely comes nővéreinek, t. i. Jakab (Mohornak fia) és Mihály (Mihály fia) nagynénjének és Botond anyjának, III. Gab nejének és a szt.-kereszti egyháznak részeire. Tamás bán a II. részt (nomen terrae illius est Zund), a melyben Gergely comesnek tornya volt felépítve, és a melyre Jakab és Mihály, nagynénjök után igényt tartottak, 124 márkáért megvette. Ez a rész körűlbelűl a mai Szonta körűl terűlt el. A III. birtokrészből Gab felesége részét is megvette Tamás 120 márkáért: Chaslov és Sanpaul nevű két falunak föld birtokát, mindkettő külön határokkal van körűlvéve. E két falu e szerint szintén a Zund nevű területen volt. Belzund fele Tamásé volt, fele Andrásé, a ki Tamás fivérének, Miklósnak fia volt. 1237-ben Tamás bán fiai, Gergely és Tamás, az apjok után rájok maradt birtokokban megosztoztak. 1247-ben Makár Tamásnak egy Miklós nevű fivére is volt. E Miklósnak fia, András 1247-ben apját Nicolaus „de villa Zund”-nak nevezi. 1270-ben a császmai káptalan előtt Makár utódai ismét megosztoztak a birtokokon, s ekkor említik többi között villa Zund juxta Danubium-ot. 1313-ban Aegidius mester (Gergely fia) halála előtt többi között örökölt Zond birtokát vejének hagyja. Az 1332–37-iki évi pápai dézsmalajstrom is említi Zond-ot. 1361-ben Félegyháztól délre volt Zund. Ezt nevezik villa reginalis exterior Zund-nak, alább Kyu Zond-nak is. Külső-Zond tehát akkor már a királynő birtoka volt. 1382 május 2-án Lajos király Erzsébet királynő beleegyezésével 156az óbudai Klarissza-apáczáknak, ezeknek felsővármegyei birtokaiért cserébe adja a Bács vármegyei királyi birtokokat: Belső Zond-ot, a vásár- és a dunai vámmal és három halastóval, valamint Külső-Zond-ot (exterior) is. 1394-ben a III. Béla-féle első határjárási okiratot a császmai káptalan átírja és Zond-ot ekkor oppidum-nak írják. Még a XV. században is az apáczáké Szond. 1395-ben a titeli káptalan Zsigmond kir. rendeletére határjárást tart Zond-ban. 1398-ban Zsigmond király Zond-ban tartózkodott és innen keltezte leveleit és adományait márczius 5, 6, 12-én. Zond városban az apáczák az egyházi patronátust is gyakorolták, s több adatunk van, hogy a plébániát ők adományozták. 1434-ban Gallus nevű mészáros (lanio) saját költségén Zond város végén egy szegény- vagy kór-házat épített, s ennek részére a kalocsai érseki helytartó (vallásügyi) szabályzatot adott. 1439-ben az apáczák tiltakoznak Thallóczi Máté és fivérei ellen Zond és a hozzá való falvak erőszakos megtámadása és elfoglalása miatt. E szerint Zond volt az uradalom feje és középpontja. 1439 okt. 9-én Albert király utasítja Tőttös László kincstartóját, hogy a kúnok és jászok adóiból Bazarád havasalföldi vajdának fizessen 600 aranyat. Datum in Zond. 1448-ban a vargák (sutor) czéhe Zund-ban az apáczák tiszttartóitól privilégiumot kapnak s ezt az apáczák is megerősítik. Zond-ot ekkor civitas-nak írják. 1451-ben Chomafalvai Fülöp a Zond városhoz való földekből és erdőkből egy darabot Chomafalvá-hoz csatolt jogtalanúl. Fülöp ellen Hunyadi János országkormányzó, 1453-ban a Zond-hoz tartozó Tótfalu lakosainak is védőlevelet ád és ugyanazon évben ezt a Fülöpöt és több más szomszédbirtokost a Zond város és tartozékaiban elkövetett birtokháborítás és határsértés miatt megbírságolták. 1456-ban a Zond város (oppidum) polgárai királyi védőlevelet kapnak, hogy az országban keresetök után járván, őket mások vétkei és adósságaiért felelősekké tenni nem szabad. 1459-ben Mátyás király Zond városnak és a hozzá való falvaknak szabadságot ad új tisztválasztásokra, miután az előbbieket zsarolásuk miatt hivataluktól megfosztotta. 1459-ben egy év óta Zond város jövedelmeit János czeglédi plébános kezelte, s ezt most az esztergomi érsek arra kötelezi, hogy az apáczáknak számot adjon. Bizonyos rendkívüli adók miatt Zond városból sokan másfelé költöztek, mire egy kir. rendelet 1463-ban meghagyja Bács, Bodrog és Csongrád vármegyék birtokos nemességének, hogy az illetőket vagy visszaküldjék, vagy fizettessék meg velök ama díjakat. Egy 1464. évi okiratban Zond város magisztrátusáról van szó. Királyi sókamarájáról már 1466-ban van oklevél. 1477-ben pedig egy István fia, Péter volt Zond város bírája. Az itteni lakosság is magyar nevű: Csiszár, Csapó, Csinos, Kalha, Tóth, Teremes, Kajtár, Piócza, Rácz János, Görög István, Mátéfi, Cserép Jakab, Kalmár Demeter. 1466-ban Zond-ban kir. sókamara volt (camara salium regalium in Zond. Orsz. levélt. Dl. 16374.) A Zondhoz tartozó Gajzol sziget a Duna közepében sok birtokháborítási pört okozott az apáczáknak a titeli prépost ellen, a ki Erdődről az apáczák szigetét bitorolta, s ez ügyben sokszor volt vizsgálat, így 1461 és 1464-ben többször is, 1473, 1474, 1478. években. 1479. és 1480-ban 17 dunai malom miatt folyt a pör. Más birtokháborítási ügy a Bakszonrét miatt (in territorio oppidi Zond) volt 1473-ban (1478 ennek telepítése). Egyéb birtokháborítási esetek voltak még 1479., 1480., 1481., 1482., 1495., 1496. években. 1466-ban Czoborszentmihály és Halmos mellett mint az apáczák birtokai említtetnek: Ujfalu, Nagy-Zond, Kis-Zond, Krako, Falkomár, Bajkod. 1480-ban a titeli prépost által hatalmaskodás volt in oppido Zond ac possessionibus: Kis-Zond, etc. 1496-ban hatalmaskodások voltak az apáczák birtokai ellen Bács vármegyében: Kis-Zondon, oppidum Zondon. 1498-ban birtokháborítás Bodrog vármegye Czoborszentmihály és Halmos ellen s pedig Újfalu, Nagy-Zond, Kis-Zond, stb. részéről. Két zondi plébánia volt Kis- és Nagy-Zond, máskép Belső- és Külső-Zond. Nagy-Zond plébánosa mellett több segédlelkész működött, a kikkel János zondi plébános kiméletlenűl bánt s kellemetlenségekkel zaklatott s ezért panaszlevelet adtak be 1503-ban Péter szentszéki követhez. 1504-ben opp. Belzond van említve. 1507-ben újra birtokháborítási panasz és vizsgálat volt az opp. Zond határában. 1517, 1518, 1521-ben ismét birtokháborítási vagy hatalmaskodási pör volt itt. 1521-ben rendelet ment Imrefi Mihályhoz, a kalocsai érsek adminisztrátorához, hogy a Zondiakat kiváltságaik szerint kezelje és ne terhelje új adóval. A múltra nézve pedig adjon nekik kártérítést. 1522-ben Bács vármegye dézsmalajstromában Khizond 50, Zond 141 adózóval szerepel. Utolsó adatunk 1523-ból is egy birtokháborítási 159eset, melyet Zond város és Belzond lakosai egy kisdunai halastó ellen követtek el. A most következett török hódoltság korában az apáczák 1610-ben a pozsonyi káptalan előtt óvást emeltek az ellen, hogy e zavarteljes időben valaki az ő birtokaikat, így névszerint a Bács vármegyei Belső-Zond, Kis-Zond, Sountha, stb. elfoglalni merészelje. Utóbbi esetekben mindíg több Zond nevű önálló helységet találunk: Zond város, Kis-Zond, meg Belső-Zond; de ezeknek közelebbi viszonyairól és helyzetéről még nincsen tiszta képünk. A török defterek szerint a zombori nahijében volt 1579-ben Nagy-Szonta 36 fizető házzal. (Steltzer szerint még: Kis-Szonta.) 1554: 6, 1570 körűl 10, 1590: 11 házzal. Nagy-Szonta 1554: 4, 1570 körűl 8, 1590: 36 házzal. De még a bácsi nahijében is talál: Szonta 1570 körűl 5; Dolna-Szonta 1590: 13, Gorna Szonta 1590: 11 fizető házzal. Szontát feltüntetik a régi térképek is, de csak egy helységnek; az 1553. évi Lázár-félén Apáti alatt van Tzand (1596. és 1579. Sambucus térképén nincsen), az 1689. évi Hevenessi-félén is van Tzand (de Apáti nincs), Krekwitz 1685. évi térképén van Apáti és alatta Tzand. Az 1699. évi Bács vármegyei első összeírásban a zombori járásban Bukcsinovics után hibásan Szántova áll Szonta helyett 34 gazdával és 15 felnőtt fiával. Szonta r. k. lelkészségét 1718-ban állították fel s Szt. Lőrinczről czímzett temploma előbb fából készűlt; ezt 1746-ban megújították s aztán ebben tartották az istentiszteletet a század végeig. Ezt bizonyítja az anyakönyvben egy 1770-iki bejegyzés. A XIX. század elején ez a templom roskadozni kezdett és ekkor a falut is áttelepítették, a régi helytől mintegy félórányira éjszakra egy magaslatra. Itt épűlt 1808–1812-ben amai templom egészen újonnan. A vármegyei adóösszeírás szerint 1715-ben Szontán 21 adófizető volt, 1722-ben 61 nős és 2 özvegy gazda. Az 1768. évi kamarai térkép szerint e falu határa 8992 holdból = 224 32/40 szesszióból vagy telekből áll, és 129 róm. kath. sokacz család lakott benne. 1836-ban 352 házban 2785 lélek lakott itt. Az 1890. évi népösszeírás szerint e nagyközségben 650 házban 4972 lélek volt. Ezekből 3079 sokacz, 1041 német, 838 magyar, 2 tót, 12 más nyelvű; vallásra nézve: 4775 róm. kath., 65 gör. kel., 10 ref., 4 evang., 117 zsidó. A község határa 22,112 kat. hold. Ebből Szonta községnek van 388 holdja (de ebből 257 nem használható), a kir. kincstárnak van 5131, Fernbach Bálintnak 4369, Gräber Miklósnak és társainak 3029, Weindl Mórnak 803 holdja. Az 1768. kam. térkép szerint Szonta helység a patkóalakú Halasitza nevű halastó éjszaki partján állott (ez a katonai térképen levő Velika-bara a helységtől délnyugat felé). A sok kiöntés miatt sokat kellett szenvednie a falunak, a templom is roskadozó volt, miért is a vármegye és a kamara 1788-ban a falu áttelepítéséről gondolkozott; de a nép a kitűzött helyre nem akart átmenni, hanem a szőlők helyére akart költözni. S Fridrik Tamás szerint csakugyan 1806-ban a mai helyre telepíttetett. 1772 július 8-án volt az úrbéri rendezés. Az 1768. kam. térkép szerint a falu fölött volt a Kruskováczi erdő, a hol ma a mostani Szonta nyugati oldalán a Kruskováczi rét s ezen fölűl a Mala Suma (kis erdő) van. Ez a térkép egész helyesen jelöli meg a község régi fekvését. Azt a helyet máig Ószontának tartja a nép. Valószínűleg ott volt a régi szontai vár is, mert az hely, minthogy három oldalról víz fogja körűl, várnak igen alkalmas, ez a hely most Gräber Gyula birtokához tartozik; 12 k. holdnál nagyobb terjedelmű s máig meg van bizonyos erődítésre alkalmas jellege a területnek. A hajdan virágzó és régi elpusztúlt Hájszentlőrinczet is itt keresik. A határ éjszaki részében az apatini erdők alatt van a szontai községi erdő. A falu alatt van Sibovacz suma. A falutól délnyugatra a patkó-alakú nagy Velka-bara, a melynek egyik szára a Gombosi csárdáig terjed, a másik nyugat felé több apró mocsárt alkot és egy nagy réten át (melynek alsó része Branicza-rét, felső része Kövercse-rét) a Kövercse-tóval van összekötve a Duna felé; a mocsarak és a Duna által határolt terület csupa erdőség. A Dráva-torokkal szemben van a nagy Baksum erdő, melyet keletről a Topole-fok kerít be, és ennek nyugati folytatása egy Beszterment-tó, a mely éjszak felől a Nagy-Kandlia keleti határán levő Fischwasserérrel áll összeköttetésben. 1770-ben a falun áthúzódó patak Velika Jama néven fordúl elő, a falu végén kelet felé van Mala Jama és a szőlők alatt Cserna bara tó. A Szonta határában előforduló sok mostani határelnevezésből a régieket felismerni már alig lehet. Szonta község mellett egy egyszerű, gót-stílű templom romjai állanak, s ezt tartották a Hájszentlőrinczi apátságnak, de hibásan. S ezt a balvéleményt a helység templomának védőszentjében (Szt. Lőrincz) és pecsétjében meg is örökítették. Első (1730–50. években 160használt) pecsétje csak ez volt: „Selo–Soen–Ta”; már egy 1756. évszámmal jelzett újabb pecsétre Szt. Lőrincz vértanút vésették rá. Ilyen pecsétet, melyen Szt. Lőrincz állva, bal kezében rostélyt s jobbjában pálmaágat tart, még egyet az 1780-as években is használtak, s a szentnek két oldalán egy-egy S. betű áll (azaz Selo Sonta), az 1790-es években ugyanilyet „Possessio Sontensis” körűlírással. A község mellett levő templomromok különben valószínűleg az óbudai Klarissza-apáczák temploma és zárdája volt. Húsz évvel ezelőtt találtak a romok között, ásás közben, egy középkori zárda-kapukulcsot is. Az 1900. évi népszámláláskor volt itt 5037 lélek 752 házban. Anyanyelv szerint: 974 magyar, 1073 német, 46 szerb, 2934 sokacz. Vallás szerint: 4908 róm. kath., 42 gör. kel., 18 ref., 63 izr. Az 1904. évi miniszteri rendelet Szonta nevét hivatalosan Szond-ra változtatta vissza. Határán vannak Bubija és Ófalu. A községben van vasút, posta és távíró. 1876-ban, 1890-ben és 1892-ben a Dunagát átszakadása következtében 11.000 kat. hold kerűlt víz alá. A községben van két hitelintézet, egy temetkezési egyesület, olvasókör és polgári kaszinó. Fernbach Bálintnak a határban szép, újabb úrilaka van, melyet 1902-ben építtetett. Nevezetesek benne az Afrikából hozott vadászati trofeumok, melyek párjukat ritkítják. Van itt két oroszlán, melyek közűl az egyik 2 m. 8 czm. hosszú, három orrszarvú, három víziló, strucz, krokodil, óriáskígyó, érdekes majmok, kb. 120-féle antilop, gazella, délszaki madárfaj, stb. és kb. 300 drb. tudományos szempontból is érdekes, eredeti fényképfelvétel Afrikából, melyeket a tulajdonos, ki kétévenként szokott Afrikába utazni, maga vett fel a helyszínén. Az itteni könyvtár is kb. 400 kötetből áll és nagyobbára vadászati munkákból és útleírásokból áll. Ugyancsak a község határában van Weindl Mór és neje úrilaka, mely 1884-ben épűlt. Szond és Apatin között, de Szondhoz közelebb 12 oly helységet ismerünk, melyek eltűntek, elpusztúltak. Ezek Alatk, mely 1240-től 1523-ig; – Arnat város, mely 1206-tól 1507-ig; – Árokegyháza, mely 1481-től 1595-ig; – Berszek, mely 1492-ben; – Császló, mely 1231-től 1610-ig, – Bokrán, mely 1450-ben, – Váralja, mely 1480-ban, – Udvarnok, mely 1441-ben, – Krakó, mely 1382-ben, – Hernyefalva, mely 1480 táján, – Fonó, mely a XV. század elejétől a végéig, – Falkomár, mely 1382-ben, – Hurkusz, mely szintén 1382-ben és Czike, mely 1438-tól 1520-ig szerepel az egykorú oklevelekben.
Titeli vízhordó leányok.
Titeli vízhordó kocsi.
Topolya. – A róm. kath. templom.
Topolya. – A báró Kray-féle kastély és parkja. Most id. gróf Zichy Nep. Jánosé.
