Szilbács.
154Szilbács.
Szilbács. A palánkai járásban van Parrag és Kölpény között. Bácstól keletre. Előbbi neve Szilbás. A helység létezéséről már a XIII. században tudunk. 1263-ban mint a Keszi nevű földterületnek szomszédját említik Zilbachot (a mai Szilbás déli szomszédja Bulkeszi.) 1267-ben Horlai és Kér birtokok határjárásában, mint nyugati szomszédok a Scylbach-i nemesek, azaz Szilbás részbirtokosai említtetnek. Csánki 1272-ben is említi Scilibach-ot. Az 1332–37. évi pápai dézsmalajstromban fel van sorolva Marcellinus plébánus de Zil. 1345-ben Kulpin szomszédai gyanánt említtetnek a Zylbathy-i nemesek. Egy Kurpe nevű bácsmegyei birtokban való bevezetésnél 1404-ben szerepelt Blasius de Zylbach. 1418-ban Kulpin határjárásában ismét mint szomszédot említik Zylbach-ot. 1455-ben a Lekcsei Sulyok családé, a mely ekkor e birtokára nézve is kölcsönös örökösödési szerződésre lép a Szántai Marhárti családdal. A török defterek a bácsi nahijében sorolják fel Szilbást 1590-ben 25 adózó házzal. A mai Szilbás, a mely 1690-ben szerbekkel telepíttetett be s 1714-ben pecsétje is volt, a bácsmegyei adójegyzékben fordúl elő, a hol 1715-ben 18 adófizetővel szerepel. Ezután Szent Mihálynak is nevezik. 1717-ben az új Bodrog vármegyének összeírásában Szilbás helyett Szent-Mihály van felvéve 33 szerb adófizetővel. 1718-ban pedig nem Szent-Mihálynak, hanem ismét Szilvásnak van írva e helység. 1722-ben Szilvás 28, 1727-ben 43 adózóval fordúl elő. 1748-ban Szilbásnak írják. 1732-ben Szilvásban tartotta meg a vármegye részleges gyűlését. 1746-ban egy Szilbás pusztát is említenek. 1763-ban Cothmann szerint a szilbásiak Gajdobra pusztát használják. Az 1760-as évi kamarai térképen Szilbás falu (61 szerb család) a mai helyén van feltűntetve. Keleti határából egy darabot Kulpinhoz foglaltak, és ezt Szilbás még követeli. Határától délkeletre van Bulkesz puszta s e fölött Szent-Mihály puszta. 1839-ben alakúlt az evang. tótok egyháza. A község határa 7040 kat. hold, melyből a községnek 386, Schmausz Ferencznek 1142 holdja van. Két templom van a községben, a görög keleti szerb 1720-ban, az ág. ev. 1886-ban épűlt. 1900-ban már 52 róm. kath. volt Szilbácson, a kik egyházilag Szépligethez (Gajdobra) tartoznak. 1871–72-ben a belvizek az egész határt elborították, s ekkor óriási éhinség volt. Van a községben kölcsönös segélyző takarékpénztár, két fogyasztási szövetkezet s olvasó-egylet. Az 1900. évi népszámláláskor itt 3311 lélek volt 577 házban. Anyanyelv szerint: 37 magyar, 81 német, 972 tót, 2156 szerb, 67 czigány. Vallás szerint: 52 róm. kath., 2206 gör. kel., 1018 ág. ev., 2 ref., 14 izr., 21 egyéb. Van postája, távíró és vasúti állomása. Határában állott hajdan Kürt falu, mely 1335-ben a bácsi káptalané, majd a prépostságé, de a Székely családnak is van itt része, melyet 1404-ben a Maróthiak és ezek révén, 1477-ben, a Báthoriak kapnak. 1439-ben bukkan fel a Kürti család birtokosként egész 1470-ig. Közben, 1464-ben, a Garai család is szerez benne részt. – Itt volt e tájon Kamarás is, mely 1390-ben már a Keresztúri családé. 1454-ben a Kórogyiakat és a Perényieket találjuk itt, 1504-ben pedig már Korvin Jánost.
