Péterréve.

Teljes szövegű keresés

Péterréve.
Péterréve. Az óbecsei járásban van. 1904 előtt Petrovoszeló volt a neve, s ez a név a török korban kerűlt használatba a régi Péterréve helyett. Ennek múltja egész 1093-ig nyúlik vissza, a mikor Szt. László király a tihanyi apátság birtokait és jogait felsorolván, Péterrévét is említi a Tisza mellett. 1247-ben IV. Béla Pongrácz grófnak birtokait bejáratva, említi az oklevél Zentarévét és Zanathot a Tisza mellett, s egy Halász nevű falut, a mely ott van, a hol a Harangod folyó a Morotvába szakad, a mely Péterrév felől jön. Ezek azonban, valószínű, hogy tiszántúli helyek s így az említett Péterréve is a torontáli oldalon lehetett. 1422-ben (Pesti szerint 1441-ben) Brankovics György, többi között bácsmegyei Péterréve nevű birtokát rokonának: Birinyi Pálnak adományozta. 1440-ben pedig szintén Brankovics György elzálogosította itteni birtokát Geszti Mihály fiának, Lászlónak. Az 1522. évi csongrádmegyei tizedjegyzékben, a hová akkor a Tisza vidéke is tartozott, fel van sorolva Péterréve is. Péterrévében a dézsmabúza Kustár Tamás szérűjében volt összehordva. Péterrévét ezen a néven többé nem találjuk, mert a török defterek a szegedi nahijében már Petrovoszelót, másként Petrovczét sorolnak fel 1590-ben 9 adózó házzal. 1665-ben Szelepcsényi György kalocsai érsek az érsekség régibb birtokait összeírván, Petrovoszelót is felsorolja. Az 1690-es török határmappán a Tisza mellett, Mohol alatt, egy Stari (régi) Petrovoselo nevű hely s ez alatt Petrovoselo falu van feltüntetve egy templommal. Így tüntetik fel Ó- és Újpetrovoszelónak helyét Homannak 1720. és Liedlnek 1740. évi térképei is. Petrovoszeló a tiszai határőrvidék szervezetébe felvétetve, 1702-ben határőri helység lett. A szerbek 1698-ban telepedtek itt le. 1717-ben a katonaság ökröket legeltetett Petrovoszelón. 1740 körűl Bács vármegyének panaszából tudjuk, hogy Petrovoszeló katonai helynek három pusztája van: Obornyácsa, Szvianicsa és Vizes. 50 katonát tartozik kiállítani, pedig 200 adóképes egyén lakik itt. A tiszai határőrvidék megszűntével 1751-ben Petrovoszeló is a szabadalmazott koronai kerületbe kerűlt. 1767-ben 22 magyar család is lakott itt, az 1777. évi összeíráskor pedig 194 gazdát, 10 házas és 5 házatlan zsellért találtak itt. 1789-ben panaszolják a petrovoszelói magyarok, hogy bár a szerbektől külön földeket kaptak, de azért nyolcz évi itt tartózkodásuk óta sokat kellett elszenvedniök 143tőlük. 1805-ben Petrovoszelóhoz tartozó puszták voltak Vizes, Zednicza s Obornyácza. 1848-ban a koronai kerület megszűnt és Petrovoszeló a vármegyébe kerűlt, 1870-ben pedig megváltotta magát a földesúri terhek alól. Iparosczéhei, a lakatosok, bognárok, stb. 1815-ben kaptak szabadalmat. Petrovoszelónak régi pecsétje a tiszai koronai kerület közös pecsétje, a mely 1751-ből való. A róm. kath. parókia 1774-ben szerveztetett. Mindszentekről czímzett templomuk 1805-ben épűlt, 1854-ben a tűzvész, mely a községnek harmadrészét elpusztította, a templomot is megrongálta, de nemsokára renoválták. A gör. kel. s az izr. vallású híveknek szintén van templomuk. A községtől nyugatra, az úgynevezett belföldeken egy régi nagy halom van, a Tisza mellett pedig még hat ilyen halom található. A község határa 20,150 kat. hold. Nagyobb birtokos a község, mint testület. Az 1900. évi népszámláláskor Péterréven 9504 lélek volt, 1862 házban. Anyanyelv szerint 7463 magyar, 47 német, 3 horvát, 1972 szerb, 28 egyéb. Vallás szerint 7036 róm. kath., 4 gör. kath., 1949 gör. kel., 16 ág. ev., 20 ref., 396 izr., 92 egyéb. Szépen rendezett, iparkodó község, van három országos vásárja. A lakosság olvasókört, társaskört, népkört, róm. kath. olvasókört, kath. legényegyletet, két szerb olvasókört, dalárdát, két temetkezési egyletet, fogyasztási és tej-szövetkezetet tart fenn. Van itt fiókja az orsz. munkás- és cselédpénztárnak száz taggal, kiknek tagdiját a község fizeti; van keresztény népbank és hitelegylet, r. t. Van két téglagyár és egy szikvízgyár is. A róm. kath., gör. kel. és izr. felekezetek külön-külön elemi iskolát tartanak fenn; összesen huszonkét tanterem van és két óvoda, melyeknek összes fenntartási költségeit a politikai község saját törzsvagyona jövedelméből fedezi. Van vasuti állomása, postája és távirója.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT