Ófutak.

Teljes szövegű keresés

Ófutak.
Ófutak. Az újvidéki járásba tartozik. Futak első nyomait a XIII. században találjuk, a mikor valószínűleg a tatároktól elpusztított helység volt. 1250-ben említtetik először, mint terra Futog vagy másképen Ratkai „vacua et omnino deserta in cottu. Bach.” A Futog nevű föld akkor az erdélyi Sárvár monostor birtoka volt, a mely a tatárjárás következtében maga is annyira elpusztúlt, hogy újjáépítési költségeinek előteremtése czéljából, a monostor kegyurai, Béla király beleegyezésével, eladták bizonyos János-nak, a ki Máténak fia volt és Domonkos fivére. Futak ezután felépűlt és nevezetes dunai révhelylyé is lett, mely felől (portus de Futog) 1270-ben István herczeg egy hajóvontatási engedélyben intézkedik. Futaknak 1282-ben új birtokosa volt, t. i. magister Dionysius, a ki Futaki István fia volt. Ez a bácsi káptalan jelentése szerint, az említett évben bizonyos Herkultelke vagy Irmo (most Irmova) nevű földjét, a melyet maga szerzett meg a királytól, Abel és Ipach nevű bodoni nemeseknek ajándékozta, s ezek azt 100 frtért ismét Dénes mesternek adták vissza zálogba, míg vagy ők, vagy utódaik kiválthatják. E Futaki Dénes mester, a ki különben az 1250-ben említett János családjából való volt, mert János leánya Mária 1336-ban Dénest rokonának mondja, birtokait és jogait szaporítja és tágítja. Így 1303-ban Károly királytól a dunai révjogot kapta örökösen in villa Futak, a mit a király 1311-ben és 1332-ben is megerősített amaz új kiváltsággal megtoldva, hogy Dénes mestert és örököseit, valamint ezeknek Bács vármegyében levő összes jobbágyait a vármegyei főispán és más bírák törvénykezése alól örökre felszabadítja. A XIV. században végig a Futakiaké. Ezután sokáig nincsen adatunk Futakról, a mely a XV. század elején Garai Miklós nádor birtokába kerűlt. S midőn 1408-ban Zsigmond király Garainak birtokaira új adománylevelet ad, ebben Futak a dunai révjoggal is fel van sorolva. Futak, környékével együtt Garait uralta, mert 1432-ben Garai Miklós és fiai Miklós és László az 126itteni birtokaikban osztozkodtak s névszerint felemlíttetik: Futak, Piros, Túlharaszt, Baba-Szt.-Péter stb., az úrilakot Futakon (curiam in Futak) László kapja. 1464-ben oppidum Futak Garai Jóbé volt. Ez időben a futaki nemeseket a külföldi egyetemeken is találjuk. Így voltak névszerint a bécsi egyetemben 1451-ben Joh. de Futag, 1469-ben Albertus de Futag, 1486-ban Georgius de Futak, 1489-ben Johannes de Futak. Még egy századdal későbben a wittenbergi egyetemen be volt írva 1547–48-ban Lucas Futag és 1549–50. évben Franciscus Futaginus Hungarus. Hogy Futakon vár vagy erőd is lett volna, arra nézve megerősítő adatunk nincsen, habár Csánki 1422-ben egy „castellanus de Futtag” említ. Steltzer is csak annyit mond, hogy, ha voltak erődítvények, azokat a Duna moshatta el, vagy annak tégláiból építették itt a törökök nagyszerű kaszárnyáikat. E kaszárnyák tégláiból épűlt fel később, legalább részben, a kiszácsi evang. templom. Futak nevezetes lett azáltal, hogy 1456-ban, a midőn városnak is (oppidum) mondatik, V. László király Hunyadi János nándorfehérvári fényes győzelme (július 21.) után Budáról okt. elején Futakra jött és itt az ország nemességével országgyűlést tartott, a melyen a török elleni háborúról értekeztek. Innen a király Hunyadi Lászlóval és Szilágyi Mihálylyal Nándorfehérvárra (Belgrád) ment, hol Czillei gonosz tetteiért életével lakolt. A következő években a török háborúk miatt a királyi seregek itt, mint a harcztérhez közel eső helyen, gyakran fordultak meg. 1462-ben Futaknál volt a Rozgonyi testvérek fényes győzelme Ali bég hadain. 1463 május–július hónapokban maga Mátyás király is, a törökök ellen készülődvén, Bács vármegyében tartózkodott, sőt július 28-án épen Futakról kelt egy levele. A következő 1464. évben Mátyás király újra hadat gyűjtött és aug. közepén Futaknál szállott táborba, a honnan e hó végén Jaica alá vonúlt, s innen győzelmes seregét nemsokára ismét Bácsba hozta vissza. 1465 és 1466-ban újra készületeket tett e vidéken a török ellen. A Garai család magvaszakadtával Mátyás király annak összes birtokait fiának, Korvin Jánosnak adományozta. Így kapta a többi között Futakot is, melyet a király 1487-ben Korvin menyasszonyának, Biankának jegyajándékúl kötött le. Később Korvin Futak várost Ernust Zsigmond pécsi püspöknek adta, hogy ez őt a tótországi bánság megtartásában segítse. Azonban Ujlaki Lőrincz e várost 1492-ben magához ragadta és csak 1494-ben vétette a király vissza és adta ismét a pécsi püspöknek. Ulászló király, 1494-ben Erdélyből jövet, Temesváron és Zentán (okt. 21.) át Péterváradra sietett, innen nov. közepén Bács várába ment át, a hol három hónapig az érsek vendége volt. 1495-ben ismét Bácsban van és a tárnokmester nov. 20-án épen Futakon vásárolt a király számára három mázsa fügét 20 frtért, és nov. 24-én 60 frtot adott Péter deáknak, hogy a futaki vásáron a király számára sáfrányt vásároljon. Futak tehát akkor már nevezetes vásártartó hely volt, a hová a Dunán idegen kereskedők is hordták áruikat. A király erélytelenségét felhasználva, Várdai Péter érsek panasza szerint, 1497-ben Izdenczi Benedek épen királyi jogot is kezdett itt gyakorolni és Futakon önkényűleg harimnczadhelyet állított fel. Korvin János 1504. okt. 12-én halt meg, de Futakot Török Imrének kötötte le zálogúl, a ki itt, a városon kívűl, bűnei bocsánatáért, török foglyokkal szép kolostort építtetett. Török nem élvezhette békében futaki birtokát, mert Brandenburgi György, Korvin özvegyének férje, többek között Futak városba és a Teleken levő részbirtokába vezettette be magát, a mi ellen Török 1511-ben ünnepélyesen tiltakozik, s úgy látszik, nem eredmény nélkül. Az 1514. évi pórlázadás e vidéken is sok kárt tett és Verancsics szerint Futakot Török Imre lakóhelyét, Nagy Antal kuruczvezér pusztította el. 1521-ben Báthori István nádor – Szerémi György szerint – Futaknál táborozott, mialatt aug. 29-én a török Belgrádot bevette. Verancsics szerint Báthori Szegedről Péterváradjára jött s itt vesztegelt. Futak előtt három nagy hajót raktak meg élelmi szerekkel és hadi municzióval Belgrád számára, de későn, mert Belgrád már török kézre kerűlt. E veszteség Török Miklós és Bálint hanyagságának tulajdoníttatván, a király őket 1521-ben birtokaiktól megfosztja és elveszi tőlük Csőreg várát és Futakot az idevaló helységekkel s birtokokkal, melyeket Báthori Istvánnak adományoz. Két év múlva azonban az országbíró ítélete ismét visszaítéli nekik birtokaikat, a melyeket 1523-ban Tomori Pál útján vissza is kaptak. 1526-ban, a török veszedelem közeledtére, július elején, Tomori Pál jelentése szerint, az esztergomi és a pécsi püspök csapatai Futakon voltak, míg ő maga Péterváradon volt. A szerencsétlen mohácsi ütközet után a török sereg égetve s pusztítva vonúlt 129le Pestről a Bácskán át Péterváradra, honnan Konstantinápolyba tért vissza. A pusztító hadjárat elől az alsóbácskai lakosok Futak felé, a Bács és Pétervárad közötti mocsáros vidékre menekűltek, a hol oly erősen védekeztek, hogy igen sok török esett el és az ellenség végre is eredménytelenűl volt kénytelen tovább vonúlni. Ez állítást egy 1762. évi bácskai kamarai térkép annyiban helyesbíti, hogy a plávnai határnak erdős részét Vutak néven tünteti fel, s így valószínűbb, hogy a nép idemenekűlt a mocsarak közé, és Futak alatt ez a Vutak értendő. E romboló hadjárat alkalmával pusztúlhatott el a Futaknál épített kolostor is. A török hódoltság idejében Futak a török defterekben a bácsi nahijébe tartozó helyként van felsorolva, s pedig 1554-ben 5 adózó és 12 nem adózó, 1570 körűl 11 és 1590-ben 31 adózó házzal. Futakot a régi térképek is feltűntetik, így a Lázár-féle 1553. évi Sambucus 1579-ben tévesen Kamenicza és Pétervárad közé teszi Fudakot a Duna jobb partjára; Krekwitz 1685. évben és a Marsigli-féle 1690-es években készűlt térkép már helyesen tüntetik fel. 1688-ban a török a Bácskából már kiszorúlt, de még sokáig alkalmatlankodott itt, a miért is a Bácskában folytonosan voltak császári seregek. Így 1694. aug. hóban is a német tábor épen Futaknál állott. Az 1699. évi összeírás szerint Futakon 50 gazda volt s ezeknek 28 felnőtt fia. 1703-ban Futak mezővárosnak 80 háza volt. Futak ezután mind jobban népesedett és mindíg oppidum, mezővárosnak mondatik. Igy 1715-ben 137 adófizetője volt, és legrégibb ismert pecsétjének körirata ez: „Sigillum oppidi Fvtok 1714.” 1723-ban Futakon a tűzvész nagy pusztítást tett. E miatt és az akkori földesúr szigorú eljárása következtében sokan elköltöztek. Mégis 1724-ben 334 család volt itt. 1739 aug. 13-án készűlt el az itteni katonai tábori kórház. A város lakossága eddig mind szerbekből állott. Az 1737–8. évi török háború után több bolgár jött át a török területről, és 1743-ban itt is 12 bolgár család volt; ezek száma is fogyott és 1752-ben csak heten voltak már. 1763-ban és 64-ben németek is jöttek ide, de a szerbekkel vegyesen lakták s ezért folytonos czivódás volt közöttük. A szerbek kétszer már el is kergették a németeket; de ezek újra visszajöttek és 1768-ban egyenesen a királynál emeltek panaszt a földesúr ellen, mert sem a városban, sem a földeken nincsenek a szerbektől elkülönítve s e miatt sok kárt kell szenvedniök, a vármegye pártfogása pedig nem sokat ér. 1770-ben a szerb lakosokhoz új telepítésű németek jöttek, kiket Hadik telepített Bodenból; de ezek a fenyegető halandóság miatt ismét visszavándoroltak hazájukba. Így tettek a két évvel később Würtembergből idehozott németek is. Végre az Elszászból idetelepített németek már itt maradtak és külön telepet alkottak. Egy 1771-ből maradt pecsét már Ófutaknak mondja Futakot, megkülönböztetésűl az új teleptől. Futak mezővárosban 1778-ban 200 gazda, 95 felnőtt fia, 41 fivér, 413 házas és 22 házatlan zsellér, 714 ház, 81 iparos volt megadóztatva. Gróf Hadik András, midőn a futaki uradalom birtokába jutott s innen megkapta a Futaki előnevet is, bőkezűségével nagyban emelte a községet. Alig végezte be 1776-ban a r. kath. templom építését, ugyanaz évben, szept. 14-én a parókia-épületnek és szept. 20-án az iskolának vetette meg alapját. Megjegyzendő, hogy Ófutak r. kath., parókiája már 1747-ben szerveztetett. 1777 aug. 12-én pedig pompás fejedelmi kastélyt kezdett építeni, melyet szép nagy parkkal vett körűl. A XIX. sz. elején a gróf Brunszwik családé lett a futaki uradalom. Ófutak 1848 szept. 6-án véres csata színhelye volt, a hol Chorich győzött. Futakon jelenleg magyar, német és szerb lakosság van. A helység határa 12,657 kat. hold. Ebből 439 hold a községé, 109 hold a gör. kel. egyházé, 637 nem használható a magy. kir. kincstáré, 4575 hold gróf Choteké. Ófutak történetével szoros kapcsolatban van a futaki uradalomé. Midőn Bácska a török hódoltság után ismét Magyarországhoz kerűlt, az egész vármegyét, fegyverrel szerzett új terület gyanánt, a kir. kincstár vagy kir. kamara foglalta el, melyet azután egyes magasabb rangú katonáknak, vagy érdemesebb polgári egyéneknek szokta eladogatni; a hajdani földesuraknak igényeit nem akarták tekintetbe venni. Így Futak, mely már a mohácsi vész előtt is uradalmi középpont volt és elpusztúlt környéke is kamarai birtokká lett, melyet a kamara 1703-ban, mint futaki uradalmat, Futak középponttal, báró Nehem József tábornoknak és Pétervárad várparancsnokának 24,959 frtért adott el örökáron. Ez az uradalom az 1703. évi összeírás szerint 31,199 v. frtra becsűltetett és a következő részekből állott: Futak mezőváros 80 házzal; Gyemisfalu 20 házzal; Kúva falu, a várostól egy órányira, a dunai mocsarak 130között, 19 házzal; továbbá e puszták: Szamotin, Vizics, Kengyela, Dragovo, Petrovácz, Irisácz, Glozsán. 1718-ban az uradalomban Futakon kívűl már öt lakott hely vagy falu említtetik: Kúva, Begecs, Petrovácz, Alpár, Piros; mert némely puszta idővel betelepítettetett. Báró Nehem 1713 július hóban Péterváradon meghalt és csak három leányt hagyott maga után, a kik az uradalmat bérbe adták 1721-ben gróf Buttler-nek, 1724 április 3-ika óta gróf Tsirnhaus volt a bérlője. Utóbbinak a szigorúsága és nagy nyomása miatt a nép már 1724 június hóban a vármegyéhez fordúlt panaszaival és késznek nyilatkozott 2500 frt földesúri adót fizetni, ha a kir. kincstár alattvalói lehetnek. Erre a király 1726 február 10-én elhatározta, hogy a futaki uradalmat a vételár és az instrukczió fejében összesen 25,000 frton visszaváltja. A szlavóniai kamarai jószág-főigazgató is utasítást kapott, hogy a péterváradi kamarai tiszttartó (provizor) Majer ezt az uradalmat azonnal át is vegye; az uradalmi alattvalók pedig 1726 jan. 1-től kezdve 2500 frtot fizessenek a kir. kincstárba. A futaki uradalom tehát újra a kir. kamaráé lett, de már egy év múlva ismét urat cserélt. 1727 július 20-án gróf Oduyer József tábornok és eszéki várparancsnok vette meg az uradalmat a kir. kamarától. Halála után 1731-ben gróf Cavriáni Frigyes Lőrincz vásárolta meg. Cavriáni 1734-ben 5000 rforintért Csupor József Ádámnak adta bérbe az uradalmat; de ez is terhelte a népet, miért is sokan megszöktek. E miatt Cavriáni őt 1736 deczemberében a bérletből kivetette. Cavriáni Bécsben állandó hivatalt kapván, uradalmát ily távolból nem akarta maga kezelni, s azért 1744 febr. 5-én Bécsben 90,200 rh. frtért örök áron eladta Mácsai Csernovics Mihálynak és utódainak. A Csernovics család kezeiből a futaki uradalom 1769-ben gróf Hadik Andráshoz kerűlt, a ki katonai érdemeiért kapta azzal a kikötéssel, hogy a kir. szolgálatra szükséges fát az idevaló erdőkből ingyen tartozik kiszolgáltatni. Hadik András halála után, családja maradt még néhány évig az uradalom birtokában. András második fiának, Károlynak fia: Frigyes, a maga részét eladta gróf Brunszwik József országbírónak: András harmadik fia II. András is kénytelen volt lemondani a maga jogairól, mire 1801 decz. 16-án mind a két uradalom, t. i. a futaki és a cserevicsi, gróf Brunszwiknek adatott át. Hadik II. András azonban e lemondást mindíg kierőszakolt és törvénytelen dolognak tartotta; lelkén folytonosan rágódott a boszúság, de pört indítani nem akart vagy nem tudott. Midőn azután 1827 február 20-án gróf Brunszwik fiutódok nélkül halt meg, törvényes jogát e két uradalomra ismét feléledtnek tartotta s e jogát fiára, Gusztávra (a ki 1848–49-ben magyar tábornok lett) ruházta. Ez tehát Bács vármegye előtt ünnepélyes tiltakozást és óvást emelt a mostani birtokosok ellen. A vármegye e tiltakozást 1828 február 28-án fogadta el. Hadik azonban nem tudta az uradalmakat visszaváltani, s így továbbra is a Brunszwik család maradt a futaki uradalom birtokában. Először az özvegy, szül. Majthényi Mária Anna bírta özvegyi jogon, még 1843-ban is, utána két leánya Julia (báró Forrai András neje), és Henrietta (gróf Chotek Hermann neje). Ezek bírták a futaki uradalmat 1847-ben is. Özv. Forrayné fia Iván 1852-ben, családjának utolsó férfisarjadékaként meghalt, s erre az uradalom őt illető része, nénje gróf Nádasdi Leopoldnénak jutott. Özv. Chotekné részét fia Ottó örökölte, a ki 1860 körűl testvérével, Rezsővel megvette Nádasdynénak a részét is. Ottó halála után (1889. nov. 23.) fivére Rezső lett a 32,000 úrb. holdra terjedő futaki és a hétezer holdnyi cserevicsi uradalomnak egyedüli birtokosa. A futaki uradalom pusztái most máskép vannak tagozva; némely részek új neveket is kaptak. A puszták mai elnevezése a következő: Alpár, Irmova, Vizics, Henrika, Új puszta, Ottótanya, Rudolftanya, Mária major. Azonkívűl a két Futakon kívűl Begecs, Glozsán, Petrovácz, Kiszács, Piros falvak tartoznak az uradalomba. Ófutak határába tartoznak Rezsőmajor és Újmajor. Dűlőnevei között érdekes Gémesfalva; a dűlőnevek jórésze ma is magyar, vagy magyar eredetű, a mi a község hajdani tősgyökeres magyarságának emléke. Iparai virágzó volt már régen, 1818-ban a több iparágból alakított úgynevezett „ófutaki czéh” igen tekintélyes volt. Az 1900. évi népszámláláskor Ófutakon volt 5818 lélek, 978 házban. Ebből 414 magyar, 2605 német, 284 tót, 12 oláh, 18 horvát, 2447 szerb, 39 egyéb; vallás szerint: 3086 r. kath., 2436 gör. kel., 209 ág. ev., 39 ref., 20 izr., 27 egyéb. Most a gróf Chotek uradalmon kívűl nagyobb birtoka van itt Kuczuran Gábornak és Istvánnak. A községben van Tisztviselők otthona, előlegezési egylet, kölcsönös segély- és takarék-egylet, s 131temetkezési egylet. Van postája, távírója, vasúti és hajóállomása és négy országos vásárja. Futak közelében feküdt hajdan Csörög vagy Csireg község, mely Cserög, Csereg alakban is előfordúl az egykorú oklevelekben. 1408-ban Zsigmond király a Garaiaknak adományozza. 1431-ben a Kucsitai család előnevében is szerepel. 1440-ben Brankovics György birtoka, melyet Geszti Mihály fiának, Lászlónak ad zálogba, de egy évvel később zálogjogát átengedi Veronai Birini Pálnak, de 1457-ben Csekei Tamás cserögi várnagyot iktatják be a Garaiak zálogbirtokaiba. 1466-ban a Vizközi család is birtokos itt. 1461-ben a Forró család előneveként szerepel Csireg. 1464-ben ismét a Garaiak kezén van. Egyik adat szerint már 1450-ben iktatják őket e birtokba, melyért hosszú pert folytattak Bucsányi Osváttal, a Monostoriaktól nyert birtokrészt illetőleg. 1504-ben már Korvin János az ura.

Szenttamás.
1. Községháza.
2. A róm. kath. templom.
3. Dungyerszky István úrilaka Radospusztán.
4. A gör. keleti templom.

Szond. – Erdei tanyák.

Szond. – Fernbach Bálint kastélya.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT