Óbecse.

Teljes szövegű keresés

Óbecse.
Óbecse. Járási székhely, a Tisza jobbpartján, a Tisza és Ferenczcsatorna szögében; vele szemben pedig kissé lejjebb a Tisza balpartján, Torontál vármegyében van Törökbecse. E kettő között egy tiszai szigeten volt a régi becsei vár, melynek létezése már 1342. év óta okmányilag bizonyítható és a melyet az 1699. évi karloviczi béke értelmében le kellett rombolni. Alacsony vízálláskor romjai még most is láthatók. Némelyek szerint Becse helyén, valószínűleg már Traján császár utódai alatt, római gyarmat lehetett. Itt telepedtek le Szent István alatt Vatának kúnjai. Nevét talán Szt. Gellért kortársától: comes Bechtől kapta. Ugyancsak Szent István alatt telepedett le itt két franczia család: Becse és Gregor, s így talán ezekkel van összeköttetésben Becsének neve. Becse több okmányban (1199, 1200, 1216), mint férfi-név fordúl elő. A régi Becse helységnek eddig első okmányi felemlítése 1238-ból való. Ekkor ugyanis IV. Béla király Becse falut (villa Wechey), a mely várföld volt, de a bácsi várispánság hatósága alól kivéve, a fehérvári keresztesek kapták: újra ezeknek biztosítja a becsei tiszai révet és a Churlach (Csurog) szaraczén helység vásárjogát is. Ugyanezt az adományt Lajos király 1377-ben erősíti meg. Az 1338–42. évi pápai tizedjegyzék szerint a becsei plébános mind a hat évre előre fizetett adót. Zsigmond király 1419 körűl Brankovics Györgynek adta Becsét és várát. 1441-ben pedig Brankovics Beche várát a Tisza szigetén és Becse várost a rév- és vámjoggal rokonának Birini Pálnak adta. Az 1467-ben említett Beldszentmiklós Óbecse határán lehetett; ez a Szántai Marhártok birtoka volt. 1529-ben Becsénél kelt át Szapolyai János, midőn Mohácsra ment a szultán elé tisztelegni. 1551-ben a török beglerbég Péterváradnál a Dunán átjő és Becse várát beveszi. Innen Becskerek ellen indúl a pasa. Ekkor jutott Becse vidéke is török fönnhatóság alá. A régi térképeken Becse még nincs feltüntetve. A Tisza bácskai oldalán az 1553. évi térképen csak Földvár és Perlek, a túlsó parton pedig Bechew van. Így van ez Krekvitz térképén is. A török defterek a szegedi nahijében a bácskai Becsének környékét, így Béla, Botra, Perlek, Földvár, Kutas, Kétvilla stb. falvakat felsorolják, de Becsét magát nem találjuk. Így az 1699. évi bácsmegyei összeírásban sem. 1694 után kezdtek a szerbek ide telepedni. Az 1690. évi török határmappán fel van tüntetve a Perleknek megfelelő Berlaczko falu, alatta egy katonai magazin (1697-ben egy Becse nevű proviantház egy szigete említtetik) s ez alatt a Tisza hajlása mellett Kovin-aczko falu. Ez a Kovin-aczko felel meg helyre nézve a mai Becsének. (A sörgyár melletti városrészt ma is Kovinnak nevezik; ugyanott van ú. n. „Kovini tér és Kovini iskola” is, a mit máskép, „tolvajiskolának” is neveznek). Így tünteti fel e tájat Müller 1709. évi térképe is Bedeczko alatt Kovin-aczkó és a túlsó parton Becs. Mégis egy 1699. évi térképen Neu-Becsét találunk írva. Ezt a nevét bizonyára azért kapta, mert új telep volt. Az 1723–25. évi bánsági mappán a túlsó Becsével szemben a bácsi oldalon van Cubin (= Kubin = Kovin) oder Becsey, a miből látszik, hogy a mai Óbecsének ama Kovinaczkó felel meg, a mely e szerint Becsének régibb neve is. 1700-ban Becse, Petrovoszelo és Mohol katonai helyeknek voltak kitűzve s 400 adózót találtak itt. 1702-ben Becse a tiszai határőrvidék szervezésekor katonai sáncz lett. 1717-ben a bácsmegyei Becsén a katonaság ökreit teleltették. Az 1720. évi vármegyei pörben Bodrog vármegye azt mondja, hogy Új-Becse Bácsba tartozik, mert az akkori Bodrog vármegye fölött terűl el. 1740-ben panaszolja Bács vármegye, hogy Becse katonai város 90 katonát tartozik adni, pedig van itt 270, a ki adót fizethetne. Becsének hat pusztája: Csíkéria, Kőkút, Irizset, Szilvás, Kétvillova, Perleg és Botra. 1751-ben a tiszai határőrvidék megszűntével az ebből alakúlt tiszai kerületnek főhelye lett Ó-Becse néven. Ugyanekkor mezővárossá lett, vásárjogot s egyéb kiváltságokat is kapott. Magyarok 1757-ben telepedtek le itt, még pedig többnyire: 123Nagyabonyból, Nagykőrösről, Tápiógyörgyéről, Alpárról, Kúnszentmártonból, Kúnfélegyházáról, Csongrádról, Hódmezővásárhelyről, Algyőről, Majsáról, Dorozsmáról és Szegedről. 1761-ben Rácz-Becse néven új telep alakúlt külön plébániával. 1763-ban Becsén r. kath. templom épűlt, melyet 1786-ban újabb s erősebb templommal cseréltek fel. 1765-ben a becsei határban említtetik Spain és Berzi fok. 1777-ben 278 földbirtokos, 90 házas és 23 lakó zsellér volt itt. Quits 1810 körüli térképén Ó-Becse van jelezve. Már ekkor magas fokon állott ipara. A szabók, szűcsök, vargák, csizmadiák, kovácsok, kerékgyártók, takácsok 1815-ben; a kalmárok 1820-ban; a kőmívesek, ácsok, asztalosok 1829-ben; a gombkötők, üvegesek és szitakötők 1837-ben kaptak czéhszabadalmat. 1849-ben Ó-Becse a szerbeké volt, a kik Szenttamásról ide jöttek. Perczel áprilisban ellenök indúlt, de ezek a Tiszán át visszahúzódtak. Június 24-én vonúlt vissza a Tiszán át Czintula ezredes s ekkor maguk a magyarok felgyújtották Becsét, hogy az ellenségnek menhelyűl ne szolgálhasson. Jellasics azonban nem ide, hanem a Ferencz-csatorna mentére vonúlt vissza. 1870-ben Becse a földesúri terhek alól megváltja magát s az 1870 febr. 26-án aláirt váltsági szerződés szerint a kegyúri jog és teherviselés átruházásából kifolyólag a r. katholikusok autonom hitközséggé szervezkedtek. S most is a hitközség az egyház és az iskolák pátrónusa. Az itteni régi róm. kath. templom az 1848-as mozgalmakban sokat szenvedett, de 1895-ben a hívek adakozásából fényesen helyreállíttatott. Becse külvárosában is van még egy plébánia, mely 1900-ban szerveztetett, de már 1894 óta, mint helyi káplánság működött s az iskolahelyiségben tartotta az istenitiszteletet. Most szép új temploma van Páduai Szt. Antal tiszteletére s nagyon szép plébánia épülete. Az evangélikusoknak 1898 óta van anyaegyházuk, gör. kel. hatalmas, háromtornyú, templom is van itt. Ó-Becsének pecsétje a tiszai kerület közös pecsétje és 1751-ből való. A község belterületén, a régi szerb temető helyén, úgy a község mellett nyugatra is, egy-egy nagy halom van. A Nagyrét partján levő halom neve Perleg, itt valamikor község volt, a Dózsa-lázadáskor a czeglédi plébánost itt fogták el és húzták karóba. 1848-ban Damjanits hadvezér hosszabb ideig itt tartotta főhadiszállását; volt lakását márványtábla jelöli. Az 1900. évi népszámláláskor Óbecsén volt 18,865 lélek 3192 házban (1890-ben 16,965 lélek, 2841 ház). Anyanyelv szerint: 12,342 magyar, 252 német, 18 tót, 2 oláh, 3 kisorosz, 4 horvát, 6211 szerb, 33 egyéb. Vallás szerint: 11,617 r. kath., 4 gör. kath., 6204 gör. kel., 167 ág. ev., 109 ref., 676 izr., 84 egyéb. Határa 41,734 kat. hold; a melyből 4228 k. hold a városé. Óbecsén van járásbíróság, közjegyzői, szolgabírói, adóhivatal, telekkönyv, takarékpénztárak, apácza-zárda, továbbá van sörgyár, jéggyár s több gőzmalom és három nagyszabású téglagyár; vasút, gőzhajóállomás, posta, távírda, interurbán távbeszélő, azonkívül van magyar hetilapja és három orsz. vásárja; selyemgubó-beváltó hivatala, vasöntődéje, két pénzügyőrsége és csendőrszakaszparancsnoksága, mértékhitelesítő hivatala és két gyógyszertára, a melyeknek egyike, a Szmik-féle: „Városi gyógyszertár”, most ünnepli száz éves fennállását. Kereskedelme igen élénk, kivált épületfában, a mit két hatalmas gőzfürész állít elő, továbbá sörben és gabonában; tojással és hízott lúddal is nagyban kereskednek. Az óbecsei búzát a budapesti tőzsdén külön jegyzik. Újabban zöldségtermelése is nagy lendületet vett; Kovács Ferencz plébánosnak, dr. Tripolszky János és Szmik Gyulának, Berényi Bélának s id. Gerber Nándornak vízvezetékkel ellátott konyhakertészetük van. Az óbecsei tiszai ártéri káposztát még Közép-Bácskából is keresik. Hetivásárjai is igen látogatottak, kivált a bánátiak részéről. Az óbecsei kitűnő ízű házikenyér messze földön ismeretes, valamint gombaárusítása is nevezetes. Kénes ártézi fürdője is említésre méltó, a mit az ártézi víz saját lángjával melegítenek; rheumában szenvedők nagyon sikeresen használják és messze vídékről látogatják. Érdekes, hogy a város összes ártézi kútjai lánggal égnek. Megjegyzésre méltó, hogy Óbecsének 58 vármegyei képviselője van, ennyi talán egyetlen r. t. városnak, vagy nagyközségnek sincs az országban. Községi képviselőtestülete pedig talán az ország valamennyi nagyközsége között a legintelligensebb, mert 31 egyetemet végzett és még 14 gimnáziumot tanúlt községi képviselője van 56-ból. A óbecseiek hazaszeretete messze földön közmondásos. Az alkotmányos küzdelem idején külön vonatokon jártak az óbecseiek a vármegyegyűlésre az alkotmány védelmére. Óbecse tanügye igen fejlett. Van négyoszt. közs. polgári fiú- és négyosztályú polgári leányiskolája, négyoszt. iparostanoncziskolája, egy gazdasági ism. iskolája, 24 r. 124kath. elemi népiskolája, 12 gör. kel. szerb elemi és két izr. elemi népiskolája és hat kisdedóvodája, a melyekre évenként csaknem 100.000 koronát áldoz a község a sajátjából, a természetben való szolgálmányok és a dologi kiadásokon kívül. A város főbb utczái koczkakővel vannak kikövezve s a gyalogjárók aszfalttal vannak burkolva. A város utczái többnyire igen rendezettek, szépen építve, fásítva, úgy hogy az egész város hatalmas kert benyomását teszi a szemlélőre. Több szép épülete, palotája, nagy városoknak is díszére válnék. Így a városháza, postapalota, banképülete, br. Jóvits palota, a járásbírósági épület, a központi gör. kel. szerb iskola, stb. Van szegényháza is apáczák vezetése mellett, a város és Freund József gyáros és neje alapítványából. A belvárosi r. kath. templomban és a városház dísztermében több híres Thán-kép látható; a gör. kel. szerb templomban szép ikonosztaz van. A szomszédos csajkás-kerület magyarosodásában Óbecsének kiváló szerep és misszió jut, a mennyiben iskoláit a csajkások fiai és leányai tömegesen látogatják, de meg a magyarság Óbecséről csak úgy rajzik szét a csajkás-községekbe. A város déli oldalán a Ferencz-csatorna tulsó partján, a hova szép vashíd vezet, terűl el a „Botra” alsóvárosi leányegyház, a mely sok jó szőlőt és zamatos bort terem. Emberemlékezet óta mindíg híres bortermő hely volt. Régente község állott a helyén. Határában a tiszai hajóállomás mellett található az országban egyedűl a Xanthium italicum Mor. nevü növény, a mit Kovács Ferencz plébános 1908. évben fedezett fel s a mit Tuzson János der. egyetemi tanár ismertetett a kir. természettudományi társulatban. A város déli oldalán van a Ferencz-csatorna tiszai torkolata, a mely világhírű villamos zsilipekkel van ellátva; tanúlmányozására még Japánország is küldött egy mérnököt. Egyéb hivatalokon kívül Óbecsén székel: a Bács–Torontáli, valamint az Óbecse–Aracs–Péterrévei ármentesítő-társulatok hivatala, nemkülönben a Ferenczcsatorna szakaszmérnöksége. Az óbecsei országgyűlési és orsz. kath. autonómiai kerületeknek választási, az óbecsei róm. kath. és gör. kel. esperességeknek pedig egyházi középpontja. Óbecse közvagyona kb. ötmillió korona értékű. 1909. évi költségvetése 417.170 korona 63 fillér bevétellel szemben 404.480 korona 08 fillér kiadással irányoztatott elő; a mérleg tehát 12.690 korona 55 fillér tiszta pénztári maradványt tüntet fel. Községi pótadója a városnak jelenleg nincs. Itt született Thán Mór kiváló és hírneves festőművész s ennek fivére Thán Károly egyetemi tanár és Európa szerte előnyösen ismert jeles vegyész, a kiknek szülőházát márványtábla jelöli. Allaga Géza híres gordonkaművész szintén Óbecse szülötte. Óbecse határában végződnek a Dunától a Tiszáig húzódó ú. n. római sánczok. Megemlítendő, hogy Óbecse Bács-Bodrog vármegyének népességére nézve, s más tekintetben is, legelső nagyközsége, a mely oly rohamosan fejlődik, hála kedvező fekvésének, hogy mihamar egyike lesz a Nagyalföld legjelentékenyebb városainak. Ha a Tiszán át vasúti és közúti hídat kap, nem lesz párja messze földön. A szabadka-óbecsei, óbecse-újvidéki s zombor-óbecsei vasúti vonalának csomópontja és hat szomszédos községgel műút köti össze. Torontálvármegyével két kompjárással közlekedik. Óbecsén 41 különféle egylet működik. A fent említett puszták mindegyikének érdekes története van. Így Perlek 1440-ben Brankovics György szerb fejedelem birtoka volt, ki ezt 1441-ben Veronai Birini Pálnak adta át. I. Ulászló Várdai Miklósnak s utódainak adományozta, a melybe a bácsi káptalan iktatta be. 1441 július 31-én Ulászló király felszólítja Hunyadi János erdélyi vajdát, hogy Várdai Miklóst Peszer és Perlek nevű bácsmegyei birtokain vegye oltalmába. A török hódoltság idején is mindíg ismeretes volt Perlek nevén. A defterek a szegedi nahijéban említik 1580-ban 17 adózó házzal. A régi térképek is mindig feltüntetik. 1650-ben Zolnai Gombkötő János kapta nádori donáczió útján. Az 1690. évi tiszai határmappán is fel van tűntetve egy templommal, csakhogy Berlatzkó-nak van írva s alatta a mai Becse helyén Kovin-Atzkó van, szintén templommal. A hajdani városka most már puszta, Perleg névvel, a hol egy magas domb hirdeti régi dicsőségét s most Gombos Dezső dr. nagybirtokos tulajdona. Botrát már a török defterek említik a szegedi nahijéban, 1580-ban 35 adózó házzal. 1657-ben említtetik szerb helységként, a mit Zolnai Gombkötő János nádori donáczió útján kapott, 1662-ben pedig Vattai Pál kapta Botrát I. Lipót királytól; a beiktatás a török hódoltság miatt „longa manu” Füleken tartatott. Az 1738. és 1756. évi pestis alkalmával Botra is őrhely volt. Most kedves kirándúló helye a városiaknak, több szép nyaralóval, 51 lakóházal és 360 lakossal. Csikéria 125puszta (régebben Csikanicza, Csík, Csika, Csikad volt a neve) ma is megvan Óbecse határában, a mely a közlegelők felosztásakor egyes szállási birtokosoknak járásjutalék gyanánt osztatott ki. 1423-ban a bethéri nemesek hálából Garai Milósnak adták Csík puszta egy részét. 1466-ban határpör volt. Garai Jób és Vízközi Benedek között, mert utóbbi Csika erdejét eltulajdonította. Később Kis Polák János báné lett Csika; az 1521. évi csongrádi s az 1522. évi bácsmegyei dézsmajegyzékben is fel van sorolva Csikanicza. A török defterek a szegedi nahijéban 1580-ban Csikot is felemlítik 17 adózó házzal. 1650-ben Zolnay János kapja nádori adományozás útján. 1681-ben a lévai várbeli határőrök kapják, a következő évben pedig Gbellányi Miklóst és társait iktatják birtokába. 1725-ben Rácz Andrásé lett. 1740-ben Becse pusztájaként említtetik. – Kétvilla puszta (máskép: Kétfülű, Kétvillova és Kitelova) a Csókity-féle szállás helyén és környékén volt hajdan. 1462-ben Mátyás király e pusztát is anyjának adta. Csánki 1504-ből ismeri Kétfülűt. Az 1521. évi dézsmajegyzékben is fel van tűntetve. 1652-ben Wesselényi Ferencz urbáriumához tartozott. 1681-ben a lévai várőrség kapja, később pedig az óbecsei miliczia tulajdonába ment át. Az 1720-as évek körűl Kitelovának írták. A török defterek 1590-ben 30 adózó házzal említik Kétvillát. – Kőkút puszta hajdan falu volt a mostani Gágity Milán és Dungyerszky Bogdán-féle (volt Zsótér Zoltán) új szállás helyén, a hol sok épülettörmelék mutatja egykori fekvését. A szóhagyomány azt tartja, hogy itt valamikor templom és hatalmas barát-kolostor is volt. Annyi bizonyos, hogy 1462 február 16-án Mátyás király Kőkútat is anyjának adta, majd meg törvényes urának, Garai Jóbnak adatja vissza. A török defterek is fölemlítik Kőkútat 1580-ban 21 és 1590-ben 30 adózó házzal. A török hódoltság után Kőkút, Csikéria és Kétvilla pusztákkal együtt az óbecsei határőri milicziához tartozott. – Óbecse vidékén is számos más elpusztúlt község emléke maradt fenn az oklevelekben. Ezek: Beter, mely az 1520–22-iki dézsmalajstromban Csongrád vármegyénél is szerepel. 1380-ban a Kercsményi család az ura, 1426-ban a Szólátiak, de ugyanakkor a Betheriek is, kik birtokuk egy részét Garai Miklós nádornak ajándékozzák. A Pernyés család innen vette előnevét. Asszonyfalva szintén Brankovics György birtoka volt és többi birtokainak a sorsában osztozott. 1685-ben még a Krekwitz-féle térképen szerepel. – Becseháza 1403-ban a Szántai Marhártok birtoka és Becse tartozéka, melynek sorsában osztozott. – Devecsert 1426-ban a Betheriek szintén Garainak ajándékozzák, a mi ellen a Szólátiak tiltakoznak, de eredménytelenűl.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT