Nemesmilitics.
Nemesmilitics.
Nemesmilitics. A zombori járásban, a telecskai fennsík déli szélén, Zombortól éjszakra fekszik, fölötte pedig Sára puszta. A község határában lehetett 121a mohácsi vész előtt Halmos, a melynek fennállásáról 1399-től 1521-ig fennmaradt adatok útján vannak bizonyítékaink, de azontúl említés sem történik róla. Topográfiája azonban arra utal, hogy Nemesmilitics körűl lehetett. A Militics név csak a török hódoltság idejében merűl fel. A török defterek nem említik ugyan, legalább nem ebben az alakban. De azért mégis volt itt valami kisebb telep, mely 1543-ban 16 frttal, 1650-ben ugyanannyi harácscsal adózott az érseknek. 1633-ban a nádor Kovácsy Miklósnak Sári és Meriticz nevű elpusztúlt falvakat vagy pusztákat adományozta és 1681-ben ugyanezt a két pusztát Balassa Ádám és neje Borhy Judit kapták. A Meriticz név többé nem fordúl elő és Sári szomszédsága miatt is csak a mai Nemes-Militics érthető alatta. Az 1700. évi Olber-féle összeírásban fel van sorolva Nagy-Militics, mely a török időkben is szokott a kalocsai érseknek adót fizetni és pedig szokatlanúl sokat, t. i. 30 frtot. Militics ekkor már puszta volt s a kamara bérbe szokta adni. 1720 körűl a zombori militárisok ragadták magukhoz Velki (nagy) Milisity és Drugi (Más) Milisity pusztákat s ezeket be is népesítették. Nagy-Milisty alatt a mai Nemes-Militics értendő, Drugi-Milisity pedig a zombori Sikara p. déli szomszédja volt. Midőn Zomborban a határőri miliczia 1745-ben megszűnt, akkor a vármegyei s kamarai körökben az az eszme merűlt fel, hogy Zombor legyen a vármegye székhelye és hogy a még gyér számú nemesi családok gyarapítására, a közeli kincstári puszták egyikén, nemesi községet telepítsenek. A választás Militics pusztára esett s a telepítés iránt a mozgalom 1747-ben meg is indúlt. A mint a telepítési szándék közhírré lett, Berecz János bezdáni nemes és társa Botka András, továbbá Bajcsi Antal és Mátyus Pál együttesen kezdték meg a telepítési engedély megnyerése iránti eljárást. Már 1748-ban több szabadkai bunyevácz nemes család költözött át a pusztára, melyet akkor Telecska pusztának is neveztek. Berecz és társai a vármegyétől és a kamarától az engedélyt megszerezvén, az idetelepedő nemesek 1750-ben a pusztát elfoglalták. A kamarai elnök és Rédl adminisztrátor e pusztát kizárólagosan csak nemeseknek határozták bérbeadni; ennek következtében az egész országból az elszegényedett nemesek ideözönlöttek, de szegénységükben alig tudtak itt megélni s ezért 1752-ben a vármegyétől segélyt kértek. Ugyanez évben alakúlt a róm. kath. lakosok részére a plébánia, de a templom csak 1818-ban épűlt és 1842-ben restauráltatott. Nemes-Militics község így alakúlt nemesi közbirtokosságá, statutumát pedig 1758-ban kapta meg, mely szerint a közbirtokosság külön önkormányzattal bírt. A nemes lakosok ezúttal tagjai voltak a községi gyűlésnek, mely 12 tanácsesküdtet választott s ezek közűl kerűlt ki évenként a hadnagy, a ki később kapitány czímet viselt. A helység, melyhez Gyurgyin puszta is tartozott, még 1763-ban is egyszerűen csak Militics nemes községnek neveztetik, a megkülönböztető Nemes-Militics név csak későbben jött divatba. A község a vármegyei életben jelentős szerepet játszott. 1771-ben 60 nemes család lakott e községben. 1848 előtt birtokosai voltak Czintula János, Körmendy János, Alföldy Lajos, Odry József consiliárius alispán, Knézy Antal alispán, Pál Antal későbbi alispán, a Piukovics, Hajnal, Kijevics családok és mások. Egy hivatalos irat aláírása 1780-ban, így szól: „Nemes-Militics hadnagya, tanácsa s az egész község.” A kamara az idetelepített 36 nemes családnak a község határát a telepítési szerződés szerint csak bérbe adta, de miután a község a határt 40,000 frton kiváltotta a kamarától, a királyi adományt a nemesi birtokokra a nemesi családok 1803 decz. 9-én kapták meg. E családok közűl nagyobb birtokúak voltak: Alföldy István, János, József és Ferencz; Czintula János. 1895-ben Etlényi Ferencz; Kuluncsics János, József, Gyula, Ágost és Viktor. Ezek a családok nemesi előnévűl meg is kapták a nemesmiliticsi nevet. A község 1805-ben, a királyi adomány után, a vármegyétől újabb statutumot kapott, a mely az előbbinek lényegét nem változtatta meg; az elüljáróságot olyképen szervezte, hogy a község ügyeit a kapitány, hat esküdt s egy jegyző vezette. A község pecsétje 1791-ből való. Vésetén, pajzsban, kétfarkú oroszlán kivont karddal látható. Sisakdísz: a pajzs alatt növekvően. Az iparos-czéhek, lakatosok, ácsok stb. 1815-ben kaptak szabadalmat. Nemes-Militicsen 1828-ban a nemeseken kívűl 103 lélek, 27 házas zsellér, 23 házatlan zsellér és 13 iparos lakott. Az 1900. évi népszámláláskor 3803 lélek lakott itt 784 házban. Anyanyelv szerint: 2115 magyar, 146 német, 61 szerb, 1478 bunyevácz. Vallás szerint: 3670 róm. kath., 59 gör. kel., 2 ág. ev., 8 ref., 12264 izr. Határa 11931 kat. hold. Nagyobb birtoka van benne Vámos Manónak. A lakosság önsegélyző és temetkezési egyletet tart fenn. Ide tartoznak a Jegyző-, Posta-, Pap-, Kajcs- és Barásdűlő nevű határrészek. Nemesmiliticsnek van vasútja, postája, távíróhivatala és két országos vásárja. E község közelében feküdt hajdan Halmos falu. Ez 1399-ben a Régyi és a Czobor család birtoka, melyet az utóbbiak, egyéb birtokaikkal együtt, 1403-ban elveszítettek ugyan, de később ismét visszanyertek. 1448–67 között részben a más helyen leírt Buki sorsát osztotta. 1481-ben a Petykei család volt a birtokosa. – Itt valahol feküdt Vanna is, 1422-ben a Lévai Csehek birtoka.
