Nagybaracska.
Nagybaracska.
Nagybaracska. A Duna mellett, Bátmonostortól délre fekszik, a bajai járásban. Nevével régibb feljegyzésekben többször találkozunk. Midőn 1318-ban Becsei Imre királyi adományképen megkapja Szigetet és Bátmonostort, a bodrogi főispán a határkijelölés alkalmával egy Barascha nevű faluról is említést tesz. 1410-ben Péter hájszentlőrinczi prépost tudatja, hogy a Bátmonostor 120melletti Baracska, melyet Tőttös újabban benépesített, s melynek tizedét Tőttös a prépostságnak adományozta, oly módon tartozik a tizedet szolgáltatni, a mint azt Tymak helység is teszi. 1416-ban Baracska Tőttös fiaié volt, hol a fehérvári káptalan tisztjei erőszakosságokat követtek el. A Holt-Dunát elrontották, Tótiból barmokat hajtottak el, az ide tartozó Acelas erdőt kivágták s a földet felszántva bevetették. A vármegye az ügyet megvizsgálta s erről a királynak jelentést tett. Ugyanaz ügyben 1419-ben a csanádi káptalan is tartott vizsgálatot. Baracska és Tymak új lakóinak tizedét régi szokás szerint az érsekség 1423-ban magának követeli a hájszentlőrinczi prépostsággal szemben. 1430-ban a kalocsai káptalan Bartáni Andrásnak baratkai birtokrészeibe Maróthi Jánost vezette be. A kalocsai érsek Tőttösnek Baracskán lakó jobbágyait 1450-ben, az ő érseksége idejére, a papi tizedek alól felmenti. 1455-ben a bácsi káptalan Nagyvölgyi Lászlót beiktatta az őt megillető részbirtokba. 1466-ban még a Tőttösöké. Tőttösi Lászlónak halála s a család magszakadása után a Várdaiaké örökszerzés czímén. Ugyanebben a században a Szekcsői Herczeg családnak is van itt része. 1472-ben s 1482-ben a Geszti család is földesúr itt. 1482-ben egyes részei zálogban voltak a Czoborok birtokában. 1521-ben Széll Márton vármegyei szolgabíró jelenti, hogy egy Baracskára vonatkozó ügyben vizsgálatot tartott. Baracska az 1522. évi dézsmajegyzékben is fel van sorolva. 1533-ban Apafiné Borbála, Kisvárdai István leánya, Baracskán levő birtokrészét Pusztaszentmihályi Tamásnak adta el. 1534-ben Horváth János és rokonai tiltakoznak Herczeg György ellen, a ki több bodrogmegyei birtokot, többek között Baratkát, melyre rokonságuknál fogva ők is igényt tartanak. Verbőczi Istvánnak akarja eladni vagy el is adta már. A török defterek a bajai nahijéban sorolják fel Baracskát 1580-ban és 1590-ben, 13 adózó házzal. 1658-ban Baracska nádori donáczió útján Serényi Pál birtoka lett. Az 1690-es években készűlt Marsigli-féle térkép Baracskát nem tűnteti fel, de helyette a mai Csátaljának megfelelő helyen van Totina, mely bizonyára a későbbi baracskai határban volt. Bács vármegyének első összeírásában, 1699-ben, Baracska is fel van sorolva, 26 gazdával. Olbernek 1703. évi összeírásában Baracska faluként szerepel. 1714-ben 22 szerb gazda s egy bíró volt Baracskán. 1727-ben 40 adófizető említtetik itt. 1740-ben szerb pap is volt a faluban. Baracskából többen a szomszédos Beloberdo pusztán telepedtek le. Nem lehetetlen, hogy a mai Baracska ennek a helyén van. Redl kamarai adminisztrátor, hogy többen is jőjjenek ide, 1742-ben az ott lakókkal szerződést kötött, s ide róm. kath. és magyar népet akart hozni, a kik azután Beloberdo pusztán kívűl a baracskaiak földjét kapják meg, és még Gyurits pusztában is elegendő földet. 1743-ban az újra telepített Baracskát Totinának is nevezik, a mely a XIII. században keletkezett bodrogvármegyei elpusztúlt Tóti helységnek elszlávosodott alakja. Ma már a baracskai határba olvadt. 1747-ben Baracskán kath. templomot építettek vesszőből, melyet 1789-ben állandó anyagból készült templommal helyettesítettek. Az 1760-as években a magyarok erősen özönlöttek ide; ezért Cothmann az itteni szerbeknek Stanisityot jelöli ki új lakásúl. Az 1768. évi kamarai térkép lejtős helyen, a Duna mellett tünteti fel Baracskát, a hol 182 magyar család lakik. Területe 2213 hold. A falutól nyugatra van egy erdős sziget: Iliman. E fölött a Duna partján van Kozara erdő s még fölebb Felső-erdő. Ezektől keletre mocsaras terület és Halasicza nevű halastó és a Holt-Duna-tó vannnak feltüntetve. A Holt-Dunába ömlik a Bátmonostor határa alól jövő Orsova halastó. 1772-ben volt itt az úrbéri rendezés. Baracska a Szekcső sziget mellett van említve s hozzátartozik Györgypuszta, mely tőle egy mértföldnyire van. A községben egy templom van, r. kath., a mely 1789-ben épűlt, míg a plebániát 1751-ben alapították. 1838-ban nagy árvíz öntötte el a községet. 1848 előtt földesura a kir. kincstár volt s most is a kinstári erdészetnek van itt nagyobb birtoka. A lakosság két temetkezési egyletet s egy olvasó-egyletet tart fenn. Az 1900. évi népszámláláskor Baracskán volt 4149 lélek 751 házban. Anyanyelv szerint: 3819 magyar, 253 német, 1 szerb, 76 egyéb. Vallás szerint: 4033 róm.kath., 4 gör. kel., 5 ág. ev., 92 izr., 15 egyéb. A község határa 7994 kat. hold, melyből a községnek 189, a kir. kincstárnak 2629, Horváth Imrének 581 holdja van. Van két országos vásárja. Postája helyben van, a távírója és vasúti állomása pedig Gara.
