Mátételke.

Teljes szövegű keresés

Mátételke.
Mátételke. A bácsalmási járásban, Bácsalmástól éjszaknyugatra fekszik. Előbbi neve Mateovics volt. 1651-ben Bornemisza Polgár Pál végrendeletileg leányaira, Vattay Pálnéra és Földváry Jánosnéra hagyta Matheovics birtokát. 1662-ben az említett puszta birtokokat Vattay Pál kapta a királytól. 1724-ben e pusztát, mely Czobornak bajai uradalmához tartozott, a bajaiak tartották bérben. Tőle keletre van Hergyavicza puszta. 1730-ban Mateovics pusztát Billard Mihály kapta a királytól. 1735-ben e puszta iránt a helyszínén bírói vizsgálatot tart. Ez alkalommal egy 90 éves szerb ember azt vallja, hogy ő itt született, midőn Mateovics még falu volt s 40 évig lakott a faluban, egészen Buda visszavételéig, 1686-ig. Ennek magyarázata az, hogy a mostani Mateovics pusztától nyugatra fekvő Mátéháza, szintén puszta, a török időben csakugyan falu volt s a török defterekben is az adózók között van felsorolva. Mátéháza története egyébként egészen 1368-ig húzódik vissza, a mikor róla, mint Tőttös László birtokáról történik említés. Ez a mostani két puszta akkor talán egy területet alkotott. Az öreg megemlítette még, hogy a törökök, midőn Egerbe mentek, Mateovics délnyugati határában, Bikity felé, a halmokon tanyáztak: Branyava puszta körűl. A Mateovics és Bikity közötti határvonalban a bírói vizsgálat alkalmával alúlról fölfelé haladva, a következő halmokat találták: Szidovszko Guvno, Delicseva torina, Sátorácz, vagy újabban Kis-Orlinyak. Mateovics és Mátéháza között van Zoliseva torina. Egy 1736-ban Billard János Mihály részére kiadott donáczióban Mateovics helyett Matyejovtye van írva. 1744-ben Mateovicsot Csejtey Pál alispán és Lakóczi Mihály vm. ügyész bírják bérben, melyet egy 1747-ben kelt oklevél szerint Piukovics János kapott meg; 1748-ban pedig Billard halála után, ennek özvegye a maga részét Csejtey Imrének s Antalnak engedte át. A beiktatás 1749-ben történt meg. A Csejteyek 1749-ben Mateovics puszta felét a Piukovics családnak adták el, a kik e birtokra 1779-ben kaptak kir. donácziót. 1764-ben Mateovics másik felét Grassalkovics vette meg a Csejteyektől. 1805-ben Mateovics puszta keleti része a Piukovicsoké, nyugati része pedig, Mátéházával együtt, Grassalkovics Antalé volt. Mateovics idővel betelepedett s községgé lett. Most Rosenberg Emilnek 1440, Pollák Jakab örököseinek 1400 és Rosenberg Jakabnak 1400 kat. holdja van. Az 1900. évi népszámláláskor Mateovics községben volt 806 lélek, 109 házban. Anyanyelv szerint: 440 magyar, 25 német, 334 dalmát. Vallás szerint: 767 róm. kath., 14 ref., 2 gör. kel., 19 izr. A község határa 4853 kat. hold. Ebből Rosenberg Mór és társának 7648, Piukovics Károlynak 394 és Piukovics Ágostnak 258 holdja van. Ide tartoznak az Öregmajor, Korog, Ilmamajor és Újmajor nevű határrészek. Egyik dűlőjéről azt beszélik, hogy ott a török korban templom volt s szerbűl most is templom-dűlőnek nevezik. A község utolsó postája Tataháza. Itt feküdt e vidéken Acsa (Acha) helység, melyet 1318-ban említenek a följegyzések, a mikor Földi Péter, fia, Jakab a kői káptalan előtt Futaki Dénesnek és comes Theodor Rufusnak adja el. Ez a helység névadó községe annak az Acsai családnak, melynek egyik tagjai Sebestyén fia János, 1341-ben tiltakozik az ellen, hogy az alpári birtok határjárása alkalmával, az ő acsai jószágából egy részt elszakítottak. A XV. században a Garai család a földesura. 1470-ben a Garai 112Miklós örökségében osztoznak Garai Miklós és az egyik Garai leány férje, Szécsi Miklós, utóbbit 1478-ban be is iktatják a birtokba. A mohácsi vész után csak 1655-ben van ismét adatunk Acsa birtokviszonyairól, a mikor gróf Wesselényi Ádámot itt birtokba iktatják.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT