Kula.
Kula.
Kula. Járási középpont, a Ferencz-csatorna mindkét partján. Nevéről ítélve, itt hajdan valami vár vagy erődítmény volt, mert „kúla” török szó és várat vagy bástyát jelent. Azért Steltzer azt véli, hogy az 1522-ben Kőégető és Hulataggal felemlített Várszög e helyen lehetett. S e névvel a török hódoltság idejében csakugyan találkozunk, a midőn Wesselényi Ferencz 1652. évi birtokjegyzékében találjuk, Alsó-Kulát. Mint újonnan behódolt szerb falut említik ugyanott Felső-Kulát is. Mind a két Kula bizonyára a mai kulai határban volt, Földvár is itt fekhetett és erről kapta török nevét a két Kula is, a melyek 1655-ben Wesselényi Ádám birtokába mentek át. A tiszai határőrvidéki korszakban, 1740 előtt, a péterváradi katonai sáncz 12 pusztája között említtetik Kula is, de csak egy darabban; oda tartoztak még: Bela na bara, Bela uvanim, Emusity, Topolia, Bandobra, Higyos puszták stb. Az 1743. évi összeírás szerint Kulán 31 szerb család volt; most már falu lett és pecsétet is kapott, melyen földmíves szerszámok körül ciril betűvel „Selo Kula 1745.” olvasható. Az új falu lakossága a vármegyei alsóvidéki falvakból áttelepedett szerbekkel és 1746-ban Miskolcz vidékéről jött 11 kisoroszszal 1746. év végén 78 családra (77 1/2 adózó személy) szaporodott. 1748 május hóban már 87 szerb család volt itt (neo impopulatum praedium Kula). A kalocsai egyházmegyei schematismusban az áll, hogy a róm. kath. lelkészség 1749-ben állíttatott fel, matrikulák pedig már 1720 óta vannak. Ebből az következik, hogy Kula említett szerb lakossága róm. kath. vallású volt. Kula a bácskai kamarai uradalomnak egyik kerületi középpontja is volt. Itt volt az uradalmi tiszttartó lakása és a díszes sörfőző is, mint Cothmann kamarai tanácsos 1763-ban említi, az itteni kis templomot azonban dűlőfélben találta. 1770-ben újból épűlt a Szent György tiszteletére szentelt templom, a melyet 1828-ban megújítottak és bővítettek. Az 1768-iki kamarai térképen, a helységtől keletre Bandobra puszta és nyugatra Belan brdu puszta tartozik a faluhoz, a melyben 202 szerb család lakott. Egy 1826. évi kimutatás szerint is, ez a két puszta és még Kis-Bresztovácz pusztáinak 1/4 része Kulához tartozik. Az 1780-as években, hihetőleg a 103csatorna déli oldalán, új német telep keletkezett, melyet Neu-Kulának neveztek el. E telepen 1788-ban nagy ínség volt. Kulán akkor 344 gazda volt 53 házas és 44 házatlan zsellérrel. Kula 1813-ban mezőváros lett. Ipara ekkor nagyon fejlett volt. 1815-ben kaptak czéhszabadalmat a szabók, vargák, csizmadiák, 1819-ben a g. kel. szűrszabók s 1827-ben a takácsok, szabók, szűcsök, vargák stb. Földesura a kir. kamara volt s e helység főhelye volt az egyik bácskai kamarai uradalomnak. 1848-ban apróbb csatározások voltak itt a magyarok és oroszok között. 1902-ben az itt elesett honvédek emlékére a r. kath. temetőben emlékoszlopot emeltek. Az 1860-as években volt itt tagosítás, a mely 1868-ban nyert befejezést. Az úrbéri ügyek teljes rendezése után a fennmaradt összeget egy nevelőintézet alapítványáúl helyezték el, a mi sok viszálynak volt az okozója. Kulának a róm. kath. templomon kívül van gör. kel. temploma is, mely 1846-ban épűlt. A helység határa 24,090 kat. hold, ebből 657 hold a községé és 2045 hold Lelbach Ádámé volt. A helység nagyobb birtokosai most Rácz György, Lelbach László dr., Lelbach Péter, Herrmann Keresztély, és ifj. Machmer Fülöp. Az 1900. évi népszámláláskor Kulán volt 9174 lélek, 1600 házban. Anyanyelv szerint 3749 magyar, 2740 német, 304 kisorosz, 2344 szerb. Vallás szerint 5924 róm. kath., 287 gör. kath., 2330 gör. kel., 243 ág. ev., 175 ref., 170 izr. stb. Határához tartozik Béla puszta, és az Alsó- és Felsőtanyák, Kulán van járásbiróság, szolgabíróság, közjegyzőség, posta, táviró és adóhivatal; kir. közjegyzőség, vasúti állomás; van itt polgári olvasóegylet, népkör, Volkverein, kath. munkásegylet, ipartestület, iparoskör és két dalárda. Nagyobb ipari vállalatok az Ámon J. és tsai gőzsörfőzője, a Fejes és Nagy-féle gyapjúfonó- és szövőgyár, Krämer és Halm kalapgyára, Kleiner és Wenczell dugógyára, Ámon és Társai gőzmalma, Gerber és Hack gőzmalma, Berkovics Rezső selyemszalaggyára, Ábel Vendel bőrszékgyára, Pintér Florián és ifj. Ábel Miklós gőzesztergagyára, Kirilovics és Jakob gőztojásköltője, Puhalák György és József szíjostorgyára, Fuchs Lajos gazdasági gépjavító ipartelepe, Vajandt Borbála vajgyára, Glässer Ádám, Glässer Márton és Kosztonosics György téglaégető körmenczéje és Glässer Vilmos téglaégetője. Van két pénzintézete, a Kulai takarék és hitelintézet r. t. és az Önsegélyző szövetkezet. Van négy országos vásárja, különösen híresek lóvásárjai és gabonakereskedése. Itt jelenik meg már évek óta a „Bácskai Közérdek” nevű hetilap. Nagy határának déli részében, az öntöző-csatorna mellett van Pekla puszta, hol sikeresen űzik a rizs-termelést. Hozzátartozik Béla puszta is. E község közelében feküdt az 1522-iki tizedlajstrom szerint Kéménd falu, mely 1404-től 1522-ig számos oklevélben szerepel. Birtokviszonyai ismeretlenek, de e korban számos család viselte a Kéméndi előnevet és valószínű, hogy e családok egyike-másika birtokos is volt e községben. Kéméndi előnévvel szerepelnek a következő családok: 1432-ben a Heves, a Cseh, Nagy 1452-ben az Erdély, 1464-ben a Bor, 1466-ban az Ősi, 1480-ban a Ferenczi, a Dether, a Dobogó, a Györgyfi, Koma, Jó, 1498-ban a Csereth, 1452-ben a Módis, 1504-ben a Régi családok, de az 1425-ben szereplő Varjadi Keméndi család is innen veszi a nevét. – Erre felé feküdt hajdan Erdőmeg és Től község is. Az előbbi 1410-ben a Keresztesi család birtoka, mely 1504-ben Korvin Jánosé lett. Az utóbbit I. Lajos 1382-ben az óbudai apáczáknak adományozta, kik még a XV. században is birtokolják. 1480-ban a Téli Tőli családnak is van itt birtoka és úgy látszik, hogy innen vette a nevét is.
