Kölpény.
Kölpény.
Kölpény. Az újvidéki járásnak, a vármegye alsó részében, az ú. n. kis római sánczok mellett fekvő nagyközsége, előbbi nevén Kulpin. Szomszédjai keletről Alpár puszta, délről Petrőcz és Bulkeszi, nyugatról Szilbács és Úrszentiván, éjszakról Sóve. Régi névalakok: Kwlpy, Kurpee. Ez a vármegye legrégibb helységeinek egyike és Béla király Névtelen Jegyzője korában már virágzó telep lehetett; mert bizonyára a névhasonlóság alapján fűzi ehhez az ősi Kölpön vitéznek nevét, a midőn a 41. fejezetben azt írja, hogy Árpád Csongrádról Titelig és a szalankemeni révig jött s az egész Tisza és Duna alján lakó népet meghódítá. „Innen megindúlva, a bodrogi részekre jutának és a Vajas folyó mellett tábort ütének és azon részeken a vezér nagy földet ada minden lakosaival együtt Tasnak Lél atyjának és anyai nagybátyjának, Kölpön-nek, Botond atyjának.” E helyre nézve Szabó Károly, a Névtelen Jegyző magyar fordítója azt jegyzi meg, hogy Kölpön (Culpun) vitéznek nevét, az alsó-bácskai Kulpin falu tartotta fenn és így folytatja tovább: Kölpün név szójárásilag Kölpén és Kölpin-re változott s ebből csinálták a török uralom korában az innen elmenekült magyarok helyébe telepedett szerbek a mai Kulpin nevet, úgymint a régi magyar Keve, vagy Kövi aldunai vár nevéből Kubin szót. Ez azonban határozott tévedés, mert ez a szerémségi régi Kölpönvárra vonatkozik. Ott van még ma is, bár csak falu alakjában Kupin, vagy Kupinova falu. Az eddig ismert oklevelekben ez a helység legelőször 1345 és 1348-ban említtetik s pedig (aligha nem hibásan) Kurpee névalakban, 1418 és 1442-ben pedig Kwlpy alakban, bács-vármegyei helységként. Ez még IV. Béla király (1235–1270) adományozásával kerűlt a Csák nemzetségből származó Pós (Pows) fia (Pósfi Ugrin) őseinek birtokába. Az említett 1345. évben pedig a kövi káptalan február 28-án kelt bizonyságlevele szerint, e Pósfi Ugrinnak fia, Miklós mester, e helységnek az ő ősei után birt 1/3 részét, a mely délről nyugatra terjedett, minden haszonélvezettel együtt, bizonyos Mihály fiának comes Stephanusnak, a ki egyszersmind Miklósnak Újlak nevű városában a bírói tisztet is viselte, régi hű szolgálati elismeréséűl, örök időre adományozta. E helységben akkor Minden Szentek tiszteletére épűlt templom is volt. Ennek romjai Kulpintól nem messze, a Szilbácsra vezető út mentén, most is láthatók és Kliszának neveztetnek.* A helységnek két másik harmadrészét akkor 1345-ben, Alpári Pongrácz fiai Bertalan, István és Demeter bírták. 1418-ban az egész helység Ujlaki Imre birtokában volt. 1442-ben Ujlaky Miklós erdélyi vajda, macsói bán, székely és temesi gróf intézkedett e helységről. Az említett évben a fehérvári káptalan június 28-án kelt bizonysága szerint, Ujlaky Miklós a káptalan előtt kijelentette, hogy Kwlpy birtokát, a mely előbb Újlak városához tartozott, ugyanazon város lelkészének Thehnyei Balázsnak s általa László testvérének, továbbá Jakab, Mihály, másik Jakab és Simon unokaöccseinek s azok örököseinek adományozta. A török korban a magyar lakosság elhagyta a helyet és szerbek foglalták el; neve is ekkor változott át Kulpin-ra. A török defterek szerint 1554-ben volt itt 3 ház, 1570 körűl 6 ház. 1590-ben 20 adózó ház, vagy család volt itt. A török korszak végével Kulpin is pusztává lett, melyet később a palánkai határőri katonaság magának foglalt el. 1718-ban Kulpin puszta az új Bodrog vármegyéhez tartozott. Ez időben, 1722-ben, egyházi összeírás szerint, 105 ház, vagy család lakott kint a pusztán. 1737-ben Kulpin puszta az illoki báró Bernyakovicsné-é volt. 1745 július 10-én Mária Terézia Kulpin pusztát, melynek lakossága nagyrészt Oroszországba vándorolt, a Vucskovics testvéreknek adományozta, a kik 1737-ben jöttek be hazánkba Herczegovinából. „Bogich Vucskovich a Stratimirovich” volt az idősebbnek neve. A Vucskovics család tagjai később a Stratimirovics nevet vették fel, és Kulpin alattuk igen szaporodott. 1772-ben nyerte mostani alakját. Az egész határt újra felmérték és rendezték. Akkor Kulpinban négy kath. magyar, 23 ev. tót, és 104 szerb család volt. 1822-ben pedig 30 róm. kath., 462 ág. ev. és 1036 gör. kel. szerb, vagyis összesen 1528 lélek. 101A falu 1826-ban is a Stratimirovics családé volt s ez két kastélyt is építtetett, ezek közűl az egyik most is a Stratimirovicsoké, a másik a Dungyerszkyeké. A harminczas években majdnem az egész kulpini uradalmat megvette id. Szemző János a Stratimirovics családtól. Most nagybirtokosok itt Dungyerszky Lázár, György és Gedeon. A község régi pecsétje 1752-ből való. 1821-ben alakúlt Kulpin-ban az ág. ev. anyaegyház s templomot 1879-ben építettek. A gör. keletieknek is van itt templomuk. Az 1900. évi népszámláláskor volt 3159 lélek 594 házban. Anyanyelv szerint 57 magyar, 185 német, 1848 tót, 1066 szerb. Vallás szerint 59 róm. kath. (Ókér filiája), 1067 gör. kel., 1946 ág. ev., 22 izr., 62 egyéb. Határa 6585 kat. hold. A lakosság olvasó és temetkezési egyesületet tart fenn. Van postája és távírója. Határában Klisza dűlőhöz az a monda fűződik, hogy a régi Kölpény ott állott Szeliste néven. A hajdani Alpár község egy része is kölpényi határ ma. Alpár a mohácsi vész előtt virágzó község lehetett. Szent-Kozma és Demjén tiszteletére szentelt templomáról már 1345-ben van okleveles emlékünk. Első nyomára 1341-ben akadunk, a budai káptalan jelentésében, melyet az országbíró rendeletére a garamszentbenedeki apátság, a titeli apátság és Szeri Pósa között vitás Alpár nevű birtokban tartott határjárásról tesz. 1393-ban Alpal néven említik. Több nemes család volt itt birtokos és részben innen származónak vallotta magát. Így elsősorban az Alpári család, a melynek ez névadó községe volt; egy 1345. évi följegyzés szerint Alpári Pongrácz fiainak van itt birtoka, melyet 1348-ban Ujlaki Miklós szerzett meg. 1422-ben az Alpáriak, a Bodrogiakkal együtt, jogot tartanak a birtokhoz. Ugyanez évbeli oklevelek azonban más családokat is említenek, a melyeknek vagy ez időben, vagy korábban birtokuk lehetett itt; ezek a Berki, Ihos, Nyíri családok; mindegyikének alpári volt az előneve. 1441-ben része volt itt a titeli káptalannak; 1448-ban újból beiktatták. A török defterek a bácsi nahijéban említik a községet, 1554-ben három, 1570-ben öt és 1590-ben huszonnégy adózó házzal. 1655-ben gróf Wesselényi Ádámot vezették be a falu birtokába; 1718-ban pedig a futaki uradalomhoz tartozott, melyet 1731-ben gróf Gavriányi Frigyes Lőrincz nyert királyi adományúl. 1715-ben négy adófizető volt itt, 1722-ben pedig 17 gazda. Kölpény táján volt Boron község is. Az 1522. évi megyei dézsmalajstrom emlékezik meg ily nevű faluról. A török hódoltság korában is találkozunk a nevével, de már akkor elhagyott hely (desertum) volt. Egy 1656. évi oklevél szerint Gbelányi Miklós és Mihalek Miklós kapták adományképpen; de más oklevél szerint már 1681-ben a lévai vár uradalmaihoz csatolták. Az 1690. évi török határjárási térképen pusztaként szerepel, Csurog fölött. Az 1718-iki Hóman-féle térkép a Tisza mellé, Csurog és Földvár közé helyezi Boronya névvel. Az 1738. és 1756. évi pestis alkalmával őrhely volt, szintén Csurog fölött. – Itt valahol fekhetett az elpusztúlt Szent-Mihály is, mely a XV. század elején a Bellyéni családé volt, de 1410-ben leányágon a Szilágyiak-ra szállott. 1424-ben birtokos itt a Keresztúri család, majd 1479-ben a Petykei család is. Később 1480 táján a Vingarti Geréb család lett az ura. A Szent-Mihályi Szőke család, mely 1480-ban szerepel, innen veszi előnevét. – E tájon feküdt Egres is, a titeli prépostság birtoka. 1432-ben az Egresi család nevében, majd 1506-ban az Egresi Porkoláb és az Idecski család előneveként szerepel. – Kercsmény falu is e tájon lehetett. Birtokviszonyait nem ismerjük; de 1380-ban már említve van a Kercsményi család. 1479-ben birtoka van itt a Szákai családnak. – E tájon volt valahol Réfalu is, mely 1445-ben Ujlaki Miklósé volt, ki ekkortájt osztályos testvérekűl fogadta el a Czillei grófokat.
Ez a szó ugyanis a török hódoltság korában az ecclesia, eklézsia (azaz templom) szóból származik, ószláv név és egyértékű a templomhely elnevezéssel. Nagyobbrészt oly helyeket jelölnek vele, a melyeken hajdani épületromok találhatók, s a melyeket egykori templomoknak tart a szerb lakosság. S minthogy még sok helyen felismerhetők a régi romok, van is több Klusza nevü hely a vármegye területén. Ilyen a fentebb említett templom rom is.
