Gombos.
Gombos.
Gombos. Az apatini járásban van. Ez már 1899 óta hivatalos neve Bogojevának és a hozzátartozó Gombos telepnek. Bogojeva a hajdani Boldogasszony-teleke, mely mint ősi bácsvármegyei helység, a Keresztúriak birtoka volt, azonban Korogi István bán ezeket erőszakkal magának foglalta el, mire Zsigmond király 1390 márcz. 26-án, a bácsi káptalan által a Keresztúriakat jogaikba ismét visszahelyeztette. 1410-ben Keresztúri László a többi között Boldogasszony-telekén Szilágyi Lászlóval volt kénytelen osztozkodni. E Boldogasszony-telekén épült Bogojeva, régebben szerb falu, most magyar község, a Dunához közel, Erdőddel szemben. Már 1691–93-ban a bácsi prépostságnak adott dézsmát, s ekkor Bagovo-nak találjuk írva. Az 1699. évi adóösszeírásban nem találjuk felemlítve, s csak a szomszéd Karavukova szerepel itt. 1753-ban a kir. kamara az itteni szerb lakosságot Parabutyra akarta áthelyezni, s helyébe ide és Karavukovára németeket telepíteni. Minthogy azonban ilyenek nem jelentkeztek, a vármegye 1755-ig régi állapotában hagyta e két szomszéd helységet. 1755-ben a Karavukovára magyarok kezdtek telepedni, s akkor hihetőleg már Bogojevára is kerültek némelyek, a kik itt Új-Karavukovát telepítették; mert 1757-ben már egy Ó- és egy Uj-Karavukova volt. 1759 decz. 15-én a kamara e két helységre még valami 200 róm. kath. magyar vagy tót családot keres, s ezzel Horváth Miklós szabadost bízta meg. Az 1768. évi kamarai térképen Bogojeva csak Ó- és Új-Karavukova pusztájaként van feltüntetve, Szonta és Karavukova között. Az 1770. évi dunai kiöntések miatt a ráczok Bogojeváról Rácz-Militicsre költöztek át, s helyöket 1770 és 1771-ben a karavukovai volt magyarok foglalták el, s a falut azóta mindíg róm. kat. magyarok lakják. Régibb lakóhelyök, Magyar-Karavukova is az úrbéri rendezéskor, 1772-ben, mint puszta, részben Bogojevához csatoltatott. Ez évben 101 magyar család (közüttük két iparos) volt itt, 105 lóval, 70 ökörrel stb. 1773–4-ben épült Szent-László király tiszteletére a róm. kath. templom, mely 1848-ban megújíttatott. Van itt még egy kápolna is, mely 1899-ben épült. Érdekes a községbeli Szt. Háromság-szobor is. Az 1798–1801. évi úrbéri szerződés szerint 34 4/8 szesszió volt itt, s a lakosság 130 házban lakott (91 telkes gazda és 39 házas zsellér.) Földesura a kir. kamara volt. Bogojevához tartozik a Duna partján elterülő Gombos nevezetű csárda vagy puszta. Ez előbb Gombos Istvánnak csárdája volt, melyben hajóvontatók és az erdődi réven átkelő utasok pihentek. A dunai csárda már az 1800-as évek elején Gombosról neveztetett el, s midőn 1868-ban a nagy gőzkompot építették, a mely a vasúti kocsikat a Dunán át Eszék felé szállítja, ezt a nagyforgalmú vasúti állomást, valamint az akkor itt keletkezett hajó-állomást is Gombosnak nevezték el. Itt lehetett a Szonta határjárásában említett Újrév nevű átkelő is. Gombostól Vajszkáig ármentesítő-csatorna készült 1887-ben, a mely rengeteg sok földet biztosított a Duna és a belvizek ellen. 1836-ban Bogojeván 165 házban 1458 ember lakott. Cziráki Gyula „Bogojeva és Gombos multja” és „Gombos (Bogojeva) régi emlékei” czímű két értekezésében kimerítő és tanúlságos monografiáját adja Bogojeva és Gombos multjának és a helység határának őskorát is szerencsés ásatásokkal igen szakavatottan deríti fel. A határban, többek között, az ú. n. római sánczok egy kanyarúlatánál, régi földvárat talált. A Pusztafalu nevű dűlőben a régi falu templomának az alapjai még megvannak. Többi köveit a mostani templom építésénél használták fel. A mostani község nagy részét 1866-ban tűz pusztította el; 1876-ban pedig az árvíz okozott nagy károkat. Van itt Polgári olvasókör, Magyar polgári olvasókör, Katholikus kör, ifjúsági egyesület, takarék- és segélyszövetkezet, hitelszövetkezet, temetkezési egyesület és tejet és egyéb terményt értékesítő szövetkezet. Gomboson (Bogojeva) az 1900. évi népszámlálás szerint volt: 2999 lélek 506 házban. Anyanyelv szerint: 2827 magyar, 153 német, 20 tót, szerb s horvát. Vallás szerint: 2909 róm. kath., 1 gör. kath., 5 ág. ev., 7 ref., 77 izr. A község területe 6395 kat. hold. Van itt posta, távíró, vasúti és gőzhajó-állomás.
