Gara.

Teljes szövegű keresés

Gara.
Gara. Igen régi helység a bajai járásban. Már III. Endre korában találkozunk a nevével. III. Endre ugyanis Keme fiát Kelement és Poch fiát Mihályt, eredetileg várjobbágyokat, felszabadítván, Gara nevű birtokot (possessionem seu terram Gara cum ecclesia) minden jövedelmével nekik adományozta. 1334-ben Garai Péter és három rokona e birtokukat eladták Becsei Imre fiainak: Tőttös-nek és Vesszős-nek. 1342-ben a hájszentlőrinczi prépost Tőttösnek Gara birtokán hatalmaskodott. 1353-ban Jobbágyi Nagy István hatalmaskodott Tőttösnek Garai jobbágyain. 1359-ben Tőttös még életében Klára nevű leányának adta Garát, a ki viszont sógornőinek Magónak és Klárának adományozza. Herczeg Péter a Bodrogban tartani szokott vásárokat 1366-ban Daut-ba tette át 84s így a szomszédos Garában tartott vásárokat károsította. Tőttös fia László e miatt 1366-ban panaszt emelt és a kereskedőnépet Dautról Garába hajtotta. 1384-ben Nawalyad és Gara közvetetlen egymás mellett említtetnek, Herczeg Péter és Tőttös L. birtokaiként. 1400-ban Tőttöst újra beiktatják Gara birtokába. 1402 és 1406. években is Tőttös-birtok. 1413-ban Garai nádor Tőttös Lászlót Gara és Kajánd birtokaiban ama határok között, a mint azokat a kalocsai káptalan megjáratta, Kajándi Pál özvegye ellentmondásai ellenére beiktatta. Az 1520 és 1521. évi Bodrog vármegyei tizedjegyzékben Mátéháza, Tárnok után Gara is fel van sorolva. 1574-ben Gara a Tőttösök egyéb birtokaival már régebben a Kisvárdai család birtokába kerűlt örök szerzés czímén s ezek most birtokaik elfoglalása ellen tiltakoznak. 1598-ban Esztergom a törököktől a császár kezébe kerűlvén, ez az elpusztított néptelen vidéket be akarja telepíteni s evvel Pálfy Miklós esztergomi várparancsnokot bízta meg, a ki többi között e czélra a török hódoltságban levő szerbeket is magához édesgette. Bácskának felső részét, a régi Bodrog vármegyét majdnem tisztán szerbek lakták s ezek igen sok helységből fel is költöztek. A kiköltözött falvak sorában volt Gara is. 1641-ben Gara Milojkovics Miklós birtokába jutott, 1642-ben pedig ugyanezeket, nádori adomány útján Aszalay Istán és Komjáthy Ábrahám kapták. Milojkovics ez ellen 1643-ban tiltakozik. 1663-ban Bory Mihály, Dvornikovics Miklós és Szalatnyai Horvát György bevezettetnek Katymár, Legyen és Gara falvak, Tompa, Máda, stbi puszták birtokába. 1679-ben az érseki adójegyzékben Gara is fel van sorolva. 1712-ben nádori adományozás útján Urbanecz Mátyás kapja Gara pusztát. 1724-ben a bajaiak bérlik Garát. 1727-ben a Baja város pusztája volt Gara, a hol 200 adófizető lakott. 1727 márczius 30-án Czobor Márk kapta a bajai uradalmat s ebben Garát is, a mely eddig Billard-nak volt bérbeadva. 1729-ben Czobor a bajai uradalmat Garával együtt négy évre Radics János alispánnak adta bérbe. 1735-ben Garán róm. kath. lelkészséget szerveztek s ekkor templomot is építettek vályogból. A Szent-László tiszteletére szentelt mostani templom 1780-ban épűlt. 1741-ben Czobor bajai uradalmát, így Garát is, báró Vajaynak adta el, a ki 1747-ben báró Orczyt is társúl fogadta. 1750-ben a kamara a bajai uradalmat Grassalkovichnak adta el. 1772-ben kelt tót szövegű urbárium szerint Gara Grassalkoviché. Mostani nagyobb birtokosai Gatti Mihály és id. Zomborcsevits Antal. A lakosok olvasókört és temetkezési egyesületet tartanak fenn. A község határa 10,262 kat. hold. Ebből a községé 561 hold, a járás-társulaté 474 hold. Garán az 1900. népszámlálás szerint volt 3898 lélek 752 házban. Anyanyelv szerint: 91 magyar, 2575 német, 1229 bunyevácz. Vallás szerint 3878 róm. kath., 21. izr. stb. A posta, távíró és a vasúti állomás helyben van. A községgel több elpusztúlt község volt határos a mohácsi vész előtt. Ezek közűl: Bark községnek nagyobb jelentősége alig lehetett. Okleveles emlékeink csak a Barki nevű nemesek nevében utalnak a falura, melyről 1384-ben egy és a XV. században több oklevél tesz említést. A Barkiak egy része a Szőllősi előnevet használta, a többiek Piski, Aranyani és Szentmiklósi előnévvel szerepelnek a XV. század egyes időszakaiban. Birtoka lehetett a faluban a Bartáni családnak is, mely 1466-ban Barki előnévvel tűnik itt fel. A másik falu Benye (Benyő vagy Bénye). Okleveles nyomára 1345-ben akadunk, a mikor a bátai apát a Benye nevű birtokot a Bátmonostori Tőttös-öknek engedte át. 1384-ben a bátai apát tiltakozik az ellen, hogy Herczeg Péter, a Tőttös László engedelmével, az apátság bényei birtokából egy részt elhatároltatott. Ez az adat említi először, hogy e faluban a Szekcsői Herczeg családnak is volt birtoka. A mohácsi vész után a Herczegek kezén találjuk, 1535-ben Horváth János és családja, a Herczegek utódai, tiltakoznak az ellen, mert néhai Herczeg Pál birtokait, melyekre ők tartanak jogot, Herczeg György el akarja adni Werbőczinek. – A harmadik helység Beszen, melyről már III. Endre korából van adatunk, a mikor Bezun alakban szerepel a neve. Csánki a kismartoni levéltárban, 1333-ban, Besen nevére akadt. A helység birtokviszonyairól adatunk nincsen; a kalocsai káptalannak 1308-ból kelt átiratában csak a Gara nevű birtok tőszomszédjaként emlékezik meg róla. – A negyedik eltűnt helység Kajánd volt. Ez a XV. század elején a Bartáni családé volt, de 1430-ban a Maróthiaké lett. A Kajándi család névadó községe. 1482-ben a Harasztiak előneveként is szerepelt. Már 1400-ban egyházas község volt és Egyházaskajánd néven is szerepel. – Az ötödik falu, mely e tájon elpsztúlt, Timak. Ez 1466-ban a Tőttösöké, majd a Várdaiaké volt. Későbbi sorsa ismeretlen. 89A hatodik eltűnt falu: Nyavalyád, 1351–1384 között a szekcsői Herczeg családé volt.

Herczegszántó. – Báró Rédl Lajos kastélya Rasztina pusztán.

Katymár. – Latinovits János úrilaka.

Katymár. – Horthy Istvánné, szül. Latinovits Margit kastélya.

Kisszállás. – A Boncompagni-féle kastély.

Kölpény. – A Stratimirovics-féle úrilak.

Kölpény. – A Stratimirovics-féle úrilak. Most Dungyerszky Györgyé.

Részlet Kulánál.

Madaras. – Özv. Halm Emilné úrilaka.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT