Doroszló.

Teljes szövegű keresés

Doroszló.
Doroszló. Az apatini járásban, Szond (Szonta) és Szilberek között fekszik. 1250-ben Doroszló férfinévként szerepel. Csánkinál 1313-ban már Doroszló falu is előfordúl. Az 1332–37. évi pápai dézsmajegyzékben fel van sorolva Doroszló is. 1350-ben a bácsvármegyei Doroszlóban határjárást tartanak; ura ekkor a Doroszlai család. 1361-ben Félegyháza határjárásakor Doroszló Félegyháznak és Zondnak keleti tőszomszédjaként szerepel. 1395-ben Petras fil. Joh. de Doroszlou birtokai között Doroszló is fel van sorolva hűtlenségi pörével kapcsolatban, mely utóbbi vád alól azonban felmentést nyer. 1406-ban Jakob de Kapoch a bácsi káptalan előtt fiává fogadja Paulus de Doroszlót és úgy intézkedik, hogy halála után ez örökölje tőle bácsmegyei birtokait s közöttük Doroszlót. 1410-ben a Kis családnak is van itt birtoka. 1414-ben a Doroszlai Farkas családnak van része benne. 1416-ban a bácsi káptalan e birtokba iktatta Valentinus Sclavust de Jakabfalva. 1431. és 1450-ben is előfordúl Doroszló, előnévként pedig igen gyakran. A XV. században a Maróthi családé, ennek kihaltával a Szentgyörgyi grófoké lett. (1477.) 1492-ben Doroszlai István az itteni részét Hidegkúti Mátyás, atyai várnagynak adja. II. Ulászló, mikor ez adományt megerősítette, az utóbbit Doroszlai Bagdi Mátyásnak nevezi. Ugyanígy egy 1504-iki oklevél is. Az 1522. évi bácsvármegyei dézsma-jegyzékben Fonó, Dorozlótótfalu, Bakatótfalu, stbi egy csoportban fekszik. A török defterek a zombori nahijében sorolják fel 1554-ben három, 1570-ben hét, 1579. és 1590-ben 17 adózó házzal. 1610-ben az óbudai apáczák birtokaik elfoglalása ellen tiltakozván, többek közt Doroszlót is említik. 1651-ben Bornemisza Polgár Pál Doroszlót végrendeletileg leányainak, Annának: Vattay Pál nejének és Sárának: Földvári János nejének hagyja. 1662-ben másik Vattay Pál kapja az említett birtokokat s ezek között Doroszló elpusztúlt helységként említtetik. Bácsmegyének 1699. évi összeírásában Doroszló nincs felsorolva. Ezek után lassanként ismét betelepűlt, de nem a régi Doroszló helyén, hanem feljebb Zsarkovó pusztán és 1715-ben Doroszlón, melyet Újdoroszlónak is neveztek, s a hol 15 adófizető volt. A következő években is többször van felemlítve adózó faluként. 1742-ben Doroszló, Zsarkovó néven szerepel. Első pecsétje is ez évből való, míg a régi Doroszló helye pusztának maradt. Népessége még csekély volt. Ezért 1752-ben Redl kam. adm. április 5-én magyar szerződést írt alá Újdoroszlónak legalább 150 r. kat. magyar v. tót családdal való betelepítésére s ezek összegyűjtésére Dorman Pál vállalkozott a szokott feltételek mellett. Az idetelepedők Zsarkovácz és Klusza pusztákat is kapják. 1753-ban Doroszló régi szerb lakosai, az idetelepedett magyarok miatt, másfelé akarnak költözni, a vármegye csak Bresztováczra engedi őket, de 1754-ben még nem költöztek ki. 1754-ben épűlt a templom; 1803-ban újat építettek helyette. 1758. június 9-én Redl Gerencsér Istvánt nevezte ki Doroszlóra uradalmi szabadosnak. Cothmann Antal, mint telepítési biztos, 1763. évi jelentésében ezt írja: „Doroszló falu hat év óta tisztán magyarokkal van betelepítve. A falu kellemes, kissé emelkedettebb helyen, a Mosztonga-rét mellett fekszik. Bár jó földje s vize van, mégis sokan nem földmíveléssel, hanem csíkhalak fogásával foglalkoznak. A lakosok között sokan vagyonosok, elgendő lovakkal s barmokkal. Mérsékelt évi bér mellett 79az érsek bácsi erdejében faizást is élveznek. Minthogy a lakosság száma mindjobban szaporodik, szükséges, hogy a meglevő nagyon kicsiny templomocska helyébe kincstári költségen egy nagyobb, megfelelő templom építtessék s hogy a mostani paplak a falu lakossága által jobb karba hozassék.” Az 1768. évi kamarai térképen a doroszlói határ Szonta keleti szomszédjaként van feltüntetve. Doroszló erdejét az úgynevezett római sáncz szeli át. Az 1880. évi katonai térkép a falu alatt, Szonta mellett tünteti fel a régi Doroszló pusztát. Ugyanezt 1883-ban Szentegyházi erdőnek írja. 1772-ben volt az úrbéri rendezés. 1826-ban róm. kath. magyar lakosság mellett, már németek is voltak itt. Földesura a kir. kamara volt. Határában van egy Szentkútkápolna, valószínűleg a régi Bajkút, melyet 1382-ben Lajos király az óbudai apáczáknak, több bácsvármegyei szomszédos helységgel együtt, Szond környékén cserébe adott. Az itt keletkezett helység a török időkben elpusztúlt, csak csodás erejű kútja maradt meg, a melyhez a hívő nép 1790 óta zarándokol. Már 1796-ban épűlt a forrás fölött egy kis fakápolna, melyet 1806–10 között megnyitottak; de ez leégett, mire Körmendy plébános, nagyrészt saját költségén, újat építtetett, melyet 1874-ben kibővítettek és két szép román-stílű toronynyal láttak el. Szintén a doroszlói határban keresendő Berezgely (Byryzgel) helység. A XIV. században a doroszló uradalomhoz tartozott és annak a sorsában osztozott. Doroszló ipara jelentékeny volt. 1818-ban kaptak czéhszabadalmat a takácsok, 1832-ben a szabók, csizmadiák stb. Doroszlónak az 1900. évi népszámláláskor 2766 lakosa volt 538 házban. Anyanyelv szerint: 2642 magyar, 109 német, 15 szerb. Vallás szerint: 2705 róm. kath., 15 gör. kel., 33 izr. stb. A község határa 7174 kat. hold. Itt székel a kincstári erdőgondnokság. Van itt takarék- és hitelszövetkezet és önsegélyző szövetkezet. A községben van posta és távíró; vasúti állomása Szond, Sztapár, Szilberek. E vidéken számos, hajdan virágzó község pusztúlt el az idők folyamán. Első sorban a már említett hajdani Tótfalu birtokviszonyait ismertetjük. 1334-ben találkozunk nevével először, a mikor az érsek elcseréli más birtokért. 1350-ben a Doroszlai Kis család birtoka, melynek 1406-ban és még 1492-ben is van benne része, a mikor Kis István, rokonának, Hidegkúti Mátyás atyai várnagynak adja az ő részét. Az idevonatkozó oklevélben szerepel Doroszlai Bagdi Mátyás is. 1382-ben I. Lajos az óbudai apáczáknak is adományoz itt birtokot. 1414-ben a Doroszlai Farkas család is egyik birtokosa. 1422-ben a Lévai Csehek kezében találjuk, kiket 5 évvel később Zsigmond király birtokukban megerősít. 1477-ben a Maróthiaké és ezek után a Szentgyörgyi grófoké. – Jakabfalva 1414-ben a Jakabfalvi család nevében is szerepel, továbbá 1432, 1454 és 1496. években a Jakabfalvi Trocsán, 1438-ban pedig a Bytho család előneveként fordúl elő. 1480-ban Kapitány Pál volt a földesura. További adatok hiányzanak. – A XIII. és XIV. században e vidéken szereplő Cser vagy Csír és Cseresfalva, Cserőfalva vagy Cserefalva nem egy és ugyanazon községnek látszik lenni. 1382-ben I. Lajos az óbudai apáczáknak adományozza Cserefalvát, a kik még a XV. században is részbirtokosai voltak. 1350-ben és 1406-ban a Doroszlai Kiss család is birtokos itt és 1414-ben a Doroszlai Farkas család is. 1452-ben már Nagy és Kis-Cser is szerepel a Zsámbokiak birtokaként. Az 1496-iki és 1522-iki tizedjegyzékben Cher alakban van említve. Ismeretes volt egy Csíri Boda család is. 1506-ban tűnik fel egy Cseri család. – Itt feküdt hajdan valahol Csomafalva is, mely a XV. század végéig szerepel. Innen kapta a Csomai család előnevét. – E tájon lehetett Zolta falu is, mely azonban szintén csak egyes családok előnevében maradt fenn. Így szerepel 1404-ben és 1461-ben több köznemes nevében, 1454-ben az Aracsai Zoltai családéban és 1504-ben a Zoltai Jakabfalviak előnevében. Itt volt még hajdan Mazalócz falu is, mely 1492-ben a Doroszlai Kis család birtoka volt, továbbá Vásárhely, melynek neve is elárúlja, hogy 1350-ben, mikor ugyancsak a Kis-család volt az ura, már vásáros hely volt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT