Dávod.

Teljes szövegű keresés

Dávod.
Dávod. Előbbi nevén Dautova, a bajai járásban fekszik. A régi Bodrog vármegyének igen régi helysége. Hajdani neve többféle alakban fordúl elő, így: Daut, Dauch, Dawoth, Davotháza, stb. Daut a XIII. században férfinév is volt. Nem lehetetlen, hogy e földterület nevét első birtokosától nyerte. A XIV. század elején a Harasztiak birtoka volt, kik közűl az utolsó Leustachius de Dauty generationis Harazth, fiúörökös nélkül halván el, birtokai, köztük Daut is, királyi adományozás útján Henrik bán birtokába juthatott, a kinek fia, Herczeg Péter, Bodrog vármegye főispánja, 1347-ben Daut, Szekcső és Tőttös helységek uraként szerepel. Dautnak már 1347-ben hetivásárjai is voltak; s hogy Péter ezeknek nagyobb közönséget szerezzen, még a Tőttösnek Bátmonostor nevű falujába hétfői vásárra menő kereskedőket és vásáros népet is erőszakkal Dautba terelte. Viszont Péter özvegye 1366-ban arról panaszkodik, 77hogy Tőttös fia László a dauti vásáros népet Gara nevű saját birtokára hajtotta, a mely attól egy mértföldnyire volt. 1373-ban ifj. Herczeg Péter dauti jobbágyai hatalmaskodást vittek véghez Tőttös Lászlónak Tóti nevű birtokához tartozó erdeiben. Daut még 1405-ben is Herczeg Péteré volt. Daut e szerint szomszédos volt Tótival, a melyet a múlt század elején még ismertek a mai Baracska alatt. Dautnak egy másik szomszédja az 1384. évi határjárás szerint, Szántó (ma Herczegszántó) volt. Ugyanakkor bejárták a határt Daut és Bénye között is. Eszerint Daut nem volt távol Bátmonostortól, közel volt Szántó, Tóti és Gara falvakhoz. Keleti szomszédja volt Bénye, éjszakról Tótival, délről Szántóval volt határos; nyugati határa hihetőleg a Holt-Duna volt. Dauttól északnyugatra Gécs és Isiph van említve. Ez időtájt már temploma is volt. Legelőször 1321-ben „Martinus sacerdos de Daved” van felemlítve, 1391-ben pedig előfordúl egy „plebanus de Danoth”. 1447-ben még egy Benedek nevű dauti várnagyról (castellanus) is van említés, a kinek neje (Katharina Benedicti castellani de Dauoth consors) bizonyos ügyben felperesként szerepel. 1407-ben a kalocsai káptalan bizonyos idézést, melylyel a bátai apátot az országbíró elé idézi, Bodrogban Hájszentlőrinczben és Dawothban is közhírré teszi, a mi arra mutat, hogy ez Bodrog vármegyében jelesebb hely lehetett. 1497-ben még mindíg birtokos itt a Szekcsői Herczeg család. Az 1521–22-i vármegyei dézsmalajstromokban is előfordúl Daut, Sükösd és Bátmonostorral együtt említve. Neve 1535-ben is előfordúl. A török defterek is felemlítik e helyet a zombori nahijében, hanem az akkori új szerb lakossága által megváltoztatott néven, a midőn 1554-ben Dautovát említenek egy adózó házzal. Lakossága azonban szaporodott, és a falu is két részre oszlott, mert az 1590. évi defterben egy Dolna (alsó) Dautova szerepel öt és egy Gorna (felső) Dautova 20 adózó házzal. A török hódoltság ellenére a magyar jogfolytonosság elve érvényben maradt és a török uralmat csak ideiglenesnek tekintvén, a donácziók ezen a vidéken is javában gyakoroltattak. Igy adományozza Wesselényi nádor 1658-ban Dúló Györgynek és Pápai Péternek. Szelepcsényi György kalocsai érsek 1665-ben, régibb oklevelek alapján iratván össze az érsekség fizető községeit, e jegyzékben Daut is fel van sorolva. Ez a helység a legrégibb magyarországi részletesebb térképeken is fel van tüntetve, így egy 1553. évin Dauothatza, Krekwitz 1685. évi térképén Davothaza, Marsiglinek az 1690-es évekből való mappáján Toutva áll, fölötte Totina és alatta Sentova. A török korszak letünése után az 1699. évi vármegyei összeírásban a bajai járásban volt Dautova, 47 gazdával. 1714-ben egy bíró és 26 adófizető volt Dautován 21 családban, a következő évben épen csak 14 adófizető. 1762-ben valami 100 róm. kath. magyar család jött Dautovára Felső-Magyarországból. Az eddigi szerb lakosság Sztanisity pusztára költözött át és Dautova azóta újra magyar falu; földesura mindenkor a kir. kamara volt. A falu régibb pecsétjén 1770. évszám áll. 1772 julius 3-án hozták be az úrbáriumot. A Minden Szentekről nevezett temploma 1779-ben készűlt el, de 1825-ben megújították. 1870 óta postaállomás is van helyben. A falu határrészei: Kajla, Böde, Igal, Kétágú-hegy, Adókút, Homokmező; pusztája nincsen. Az 1900. évi népszámláláskor 2913 lélek lakott itt 559 házban. Anyanyelv szerint: 2900 magyar, 13 német. Vallás szerint: 2867 róm. kath., 47 izr. A község területe 7640 kat. hold. A postája helyben van, távírója és vasúti állomása Garán. A községben van két temetkezési egyesület és egy tejgyár. A község körűl hajdan több falu feküdt, melyek elpusztúltak. Ezek Cseretyés, a már említett Tóti, Narasd, Szát és Dús. Közülök Cseretyés 1448-ban és 95-ben a Csipcsi család, 1470-ben a Nagy és 1477-ben a Bakó család előneveként bukkan fel. 1481-ben a Czobor család birtoka, mely itt a Domonkosoknak földet adományoz. 1512-ben a Révaiak az urai. – Tóti már 1390-ben részben a fejérvári káptalan birtoka. 1400-ban már a Tőttös családé és ennek a révén később a Várdaiaké, 1449-ben azonban a Niczk és a Decsanóczi családoknak is van benne részük. – Varasd a XV. század elején a Bartáni család birtoka, melyet azonban 1430-ban a Maróthiak kapnak. 1441-ben a Bartáni Peres családot és Nagyvölgyi László iktatják a birtokba zálog czímén. 1445-ben Nagyvölgyi László egyedűl a zálogbirtokos. 1443-ban a farnasi Veres család tart rá igényt. – Szát a XV. század legelején a Marhártiaké volt, de 1413-ban a Maróthiak és a Szántaiak is kapnak benne részt. Dús 1405-ben a Szekcsői Herczeg család birtokaként szerepel.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT