Bácskertes.

Teljes szövegű keresés

Bácskertes.
Bácskertes. Az apatini járásban, délnyugat felől szomszédja Zombornak. Közel fekszik a Dunához és 1904 előtt Kupuszina nevet viselt. E községet Bács vármegyének első, 1699. évi összeírásában már megtaláljuk. Marsigli térképén (1686–1693). Apáti fölött a Duna partján csak Vragnos van feltűntetve; s lehet, hogy a nép innen költözött át kissé biztosabb helyre, távolabbra a Dunától Kupuszina helyére, a hol hajdan egy Hetes nevű helység volt, a mely II. Endre idejében 1297-ben már fennállott. A XVII. század óta azonban Hetes falu többé nem fordúl elő, hanem nevét a Kupuszinánál elfolyó mocsár örökölte, melyet a török hódoltság után itt letelepedett új szláv lakosság Hetesiczá-nak nevezett. A Hetessel együtt említett Papi vagy Popi nevet az ugyancsak itt elterülő Popovo nevű dűlő örökölte. E Papi múltja 1211-ig nyúlik vissza. Müller 1709. évi térképén Apáti fölött a Duna mellett Hapsa, Schenk Péter 1717. évi térképén pedig Kapsa névvel van a helység jelezve. A faluhoz az ettől keletre fekvő kis Runyanin puszta tartozott. 1751-ben a kir. kamara e helységet még jobban be akarta telepíteni és még két pusztát csatolt hozzá a falutól délre, t. i. Aranyost a Duna mellett s ettől keletre Kisbresztováczot. 1754-ben szervezték a róm. kath. lekészséget. Szt. Annának szentelt temploma 1808-ban épűlt. Cothmann kam. telepítő biztos 1763-ban Kupuszinát, a sok víz miatt gyakori kiöntés veszélyének kitett területéhez képest, magyar, tót és dalmát lakosságtól majdnem túlságosan megszállott helységnek mondja. Az 1768. kamarai térkép szerint a faluban 157 család lakik, a kik nagyobbrészt magyarok; a falu határa 1920 hold (= 48 telek) Runyanin dűlő 981 hold (= 24 telek), Kisbresztovácz pusztának alsó része erdős. A Kucska nevű erdős sziget és a Telelő nevű kis puszta nem ide való, hanem mindkettő a dunántúli bélyei uradalomhoz tartozik, a mi miatt Kupuszina 1786-ban bár hasztalan, panaszolkodott is. 1772-ben a falut, eddigi területével, úrbérileg rendezték. Egy 1815. évi kimutatás szerint Kupuszinán 276 ház volt. Ekkor már fejlett ipara is volt. 1834-ben kaptak czéhszabadalmat a mesteremberei, így a kovácsok, mészárosok, takácsok, halászok stb. A Duna kiöntései ellen védgát biztosítja a helységet; de ezt a Duna megrongálta s azért a vármegye 1842-ben a falu határában kiigazítandó 250 ölnyi töltésre tizenkétezer munkást és 2000 kocsit rendelt ki a szomszéd helységekből. A Duna azóta is nagyon károsítja a község határát. 1890 okt. 2-án Kupuszinán 360 ház égett le. A lakoság tömérdek mocsaraiban halat, csíkot, teknősbékát fog; 47a kibérelt Kucska szigeten barmot, sertést nevel. Gabonatermelés kevés; de sok káposztát, hagymát és más zöldséget termel, a melylyel nagy vidéket látnak el. Határrészeinek mostani elnevezései: Kis- és Nagyhát, Süketlapos, Balaton, Kucska. Ez utóbbiban nevezetes épületromok vannak, a melyeket azonban a Duna most már egészen körűlfogott. Határából 227 hold a községé, (de 155 nem használható), 338 hold az apatini konzorcziumé és 1460 hold a kir. kincstáré. A nagyközség összes területe 5972 kat. hold. 1890-ben a községnek majdnem a fele leégett. Az 1900. évi népszámláláskor volt itt 3202 lélek 692 házban. Anyanyelv szerint 3186 magyar, a többi német, tót és szerb. Vallás szerint 3172 róm. kath., 7 gör. kel., 7 ág. ev., 16 izr. Posta van a községben, de a távírója és a vasúti állomása Zombor. Határában feküdt valahol Sári község, a hol 1448-ban a Sári Gleber családra bukkanunk. Azonban a Sári család e néven már 1373-ban feltűnik, míg 1460-ban a Sári Sándor család is. 1468-ban a Maróthiak birtoka, 1470-ben a Csapiak tartanak rá igényt, de 1480-ban a Takai család veszi meg a Martóhiaktól.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT