Bácsborsód.
Bácsborsód.
Bácsborsód. Bajától délkeletre fekszik, hajdani neve Borsodszentlőrincz volt. Múltjából a következőket kell megjegyeznünk: Becsei Imre 1330-ban Borsoudzenthleurynch nevű birtoka iránt panaszt emel Koluti Tamás ellen, hogy a helységet tőle elragadta. A vád azonban hamis volt és Pál országbíró magát a vádlót ítélte el. Borsodszentlőrincz egy része Kulit Balyár fiáé, Batándé is volt, a mely örökségképen illette meg őt. De Becsei Imre ez ellen is hasonló vádat emelt 1330-ban, mire az országbíró ez iránt eskütételre szólítja fel Becseit, és pedig szokás szerint a helyszínén (iurare super terram), mire ez esküvel is bizonyította, hogy Borsodszentlőrincz az ő öröksége és Batánd a fiával, Jánossal, erőszakosan foglalta el tőle. Az országbíró 1332-ben Becsei javára döntötte el a pert, a mit Károly király 1334-ben meg is erősített. Később e helység neve csak Borsod alakban fordúl elő. 1342-ben a háj-szent-lőrinczi prépost a borsodi papot, Imrét, erőszakkal elkergette plébániájáról és Borsodon erőszakoskodásokat vitt véghez. 1400-ban a bácsi káptalan a király rendeletére 43Tőttös Lászlót törvényesen beiktatja a különben már birtokában volt Borsodszentlőrincz és egyéb helységekbe. 1406-ban Tőttös László birtoka volt. Egy 1449. évi okiratban Szentlőrincz említtetik Borsod mellett. Ezután sokáig nem találkozunk e régi falu nevével. Bodrog vármegyének 1520. és 1521. évi dézsmalajstromában Borsod és Gara együtt vannak felsorolva. A török defterek a bajai nahijében sorolják fel Borsod-ot és pedig 1580–82-ben 59 adózó házzal, 1590-ben pedig a zombori nahijében 60 házzal. Egy 1572. évi összeírás szerint Borsod puszta, melyen már szerbek laktak, azelőtt a kúnoké volt. 1574-ben a Kisvárdaiak a Becsei és Tőttös unokái, birtokaik elfoglalása ellen tiltakoznak, s azok között említtetnek Arany, Borsod, Katymár, Gara, stb. 1598-ban a Borsodban lakott ráczok Esztergom vidékére költöztek. Esterházy Miklós nádor 1630 körűl Kéry Jánosnak, 1642-ben pedig Aszalay Istvánnak, Komjáthy Ábrahámnak s ezek örököseinek adományozza. 1658-ban Wesselényi Ferencz nádor Serényi Pálnak adományozza Borsod pusztát. 1679-ben Borsod évi tizenkét forintot fizetett érseki harács czímén. 1699-ben Bács vármegye összeírásában a bajai járásban Borsod is fel van sorolva 18 gazdával. 1714-ben Borsodon tizenhárom adófizető volt, 1715-ben pedig csak hét. 1715-ben Borsod és Legyen gróf Buttler Lajos birtokai voltak, a ki azt 1725-ben Hammerschmidt Jánosnak adta el. Ez a birtokok felerészét ugyanez év deczemberében Latinovics Dánielnek és Istvánnak adta el, 1726-ban pedig a másik felét is. Erre 1727-ben nádori donácziót is kaptak s a kalocsai káptalan a birtokba őket be is vezette. Minthogy nádori donáczió ily nagy birtokra nézve nem volt elégséges, királyi adománylevelet is kellett szerezni, mit csak újabb váltságdíj mellett eszközölhettek ki 1815-ben, azóta folyvást e család birtokában maradt. Latinovics János kir. tanácsos (de Borsod et Katymár) volt az, a ki Borsodot a királytól adományozás útján kapta. Latinovics Péter kapta meg 1747-ben a Borsodi előnevet a községről. A Latinovits család Borsod pusztát 1781-ben telepítette be. Községgé azonban csak 1878-ban lett. A róm. kath. templom 1781-ben épűlt, de a parókiát csak 1800-ban szervezték. Az egyház két ezüst kelyhet őriz 1840-ből, egy ezüst szentségtartót 1830-ból és hat ezüst gyertyatartót, mely utóbbiak Latinovits Istvántól valók. Bácsborsódon az 1900. évi népszámláláskor volt 1933 lélek 271 házban. Anyanyelv szerint 1332 magyar, 445 német, 12 szerb, 144 dalmát. Vallás szerint 1890 róm. kath., 9 gör. kel., 4 ág. evang., 12 ref., 18 izr. A község határa 25,624 kat. hold. Van vasúti állomása, postája és távíró-hivatala is. A községben fennálló kastélyok és úrilakok közűl Latinovits Frigyes kastélyát 1760–1770 között Latinovits József építtette. A kastélyban kb. 2000 kötetes érdekes könyvtár és a hajdani Latinovits-féle birtokra vonatkozó Mária Terézia korabeli számos érdekes térkép látható. Latinovits Pál úrilakát Miklós építette, 1800-ban, Gézáét pedig Gedeon, 1830-ban. Pál és Géza úrilakaiban szintén gazdag könyvtárak találhatók. Van itt még egy újabb emeletes kastély, mely előbb Latinovits Ernőé volt, azután Pucher Józsefé lett és most Schumacher Frigyesné szül. Lelbach Krisztináé. A község határában szép fenyvesben áll a Latinovits-család díszes sírkápolnája, melyet Latinovits Illés 1880-ban emeltetett. A községhez tartoznak Flórapuszta, Göböljárás, Kövesdmajor, Lajospuszta, Madarászpuszta, Ólegyen, Laráczpuszta, Sándormajor, Sáspuszta, Újmajor és Válaspuszta. Az újabban szépen fejlődő Bácsborsód község tágas és nagykiterjedésű vidéke is valóságos temetője az elpusztúlt községeknek. Így Bátoregyháza, már a XVI. század elején ismert hely, melyről 1323. évi följegyzés megemlékezik. 1400-ban a bátmonostori Tőttösök uradalmaihoz tartozott, a kik ősük, Becsei Imre, révén jutottak a birtokhoz, melyet I. Károly király 1323-ban adott Becseinek. E tájon állott valahol Bodszentpéter, másként Bátszentpéter. 1394-ben találjuk első okleveles nyomát, a mikor a Bartáni Peres család kap itt részeket Zsigmond királytól. 1400-ban Bátalja Szentpéteren, mely úgy látszik Bátszentpéternek alsó része lehetett, a Tőttösök az urak, egész 1461-ig, a mikor örökség útján a Várdaiak kapják. Bátszentpéteren 1448-ban a Csipcsi, a Bartáni Nagyvölgyi, az Aranyani Magyar és az Aranyani Józsa családok a birtokosok. – Borsóddal volt határos Szentlőrincz is, melyet Zsigmond király 1408-ban a Garaiaknak adományoz. 1431-ben szerepel itt a Szentlőrinczi család is, 1467-ben pedig már a Szántai Marhárt család az ura. – Volt itt valahol egy Eszter nevű község is, mely 1428-ban a Geszti család birtokaként szerepel, melyre 1470-ben a Csapi család tart igényt.
