Alsókabol.

Teljes szövegű keresés

Alsókabol.
Alsókabol, a vármegye délkeleti sarkában, Újvidék és Pétervárad közelében fekszik. Azelőtt Alsókovil, hajdan pedig Kabol volt a neve. 1301-ben a bácsmegyei Barlad szomszédja gyanánt említik. A Kabol névre nézve Bél Mátyás azt állítja, hogy a magyarok Kobolt-nak, a szlávok Kobilának mondják, s hogy lovat jelent, mert a monda szerint itt botlott meg Attila lova! 1308-ban Sebesszeg határjárásánál Koboli Györgyöt és Andrást említik, mint bácsvármegyei nemeseket. 1316-ból Csánki említi Kabwl-t. 1439-ben és 1454-ben ugyanily néven fordúl elő Csánkinál. 1454-ben Péterfi de Macedonia elzálogosította a Gimesi Forgácsoknak. 1486-ban a bácsmegyei Kaboldot a Bazini Grófok ellenére a király a káptalannak ítéli oda. Szerémi György emlékíratában azt mondja, Kobol-ban Remete Pál szerzetének klastroma állott, mely 1528-ban már elpusztúlt. Oláh Miklós 1536-ban szintén említi Cabol-t („deinde Kysdi, Cabol et aliae arces). A török defterek a titeli nahijében Kobilat 1554-ben hét, 1570 körűl 22 és 1590-ben 38 adózó házzal említik. Marsigli 1690. évi térképén feltünteti Kobila falut s mellette a szerb monostort. 1697 augusztusban Jenő herczeg Kobilban tartózkodott és jelentést is írt a vidékről. Az 1702. évi kincstári birtokok összeírásánál Kobilla bérbirtokként szerepel. 1728-ban közvetetlenűl mellette találjuk Felsőkovil kincstári falút. Ugyanez évben Alsókobil már határőrvidéki sánczként fordúl elő és egy gyalogos meg egy lovas százada volt. Kapitányát Vászónak nevezték. Ide tartozott a falu területének fele, a zárda és három puszta, ú. m. Szentiván, Berladin, Miklosevácz. 1731-ben a vármegye panaszolja, hogy Kobila katonai sáncz az előző években magához ragadta Maliszentiván, Becskerek és Kralovcze kincstári pusztákat, továbbá Kobila (Felsőkovil) és Gardinovácz kincstári falvaknak nagy részét. 301740 körűl ismét a vármegye panaszából tudjuk, hogy Cobila város (oppidum) katonai sáncz, a mely száz katonát állít ki és négyszáz adófizető lakosa van. Hét puszta tartozik hozzá, de ebből csak Szentivánt, Belladint, Miklosicsot és Gralovcsét ismerjük. 1745-ben a dunai határőrvidékből a szegedibe tették át Kobilt. 1750-ben is sáncz maradt, mert csajkásnak szánták; 1752-ben azonban egyelőre a vármegyének adták át. 1769-ben mind a két Kovil helységet a csajkás szervezetbe sorozták be, míg végre 1873-ban ismét a vármegye kebelébe kerűlt. Az Alsókovil melletti gör. kel. szerb monostorról a szerb hagyomány azt tartja, hogy szt. Száva alapította 1237 körűl; más verzió szerint azonban a XV. században a bevándorló szerbeket kísérő szerzetesek építették, úgy mint a többi szerémi klastromokat. Csakhogy ezek a szerbek a Szerémségben és a temesi vidéken telepedtek meg, Bácskában pedig ez időtájt alig két-három szerb birtokos család ismeretes. E klastrom is valószínűleg csak a XVI. század elején épűlhetett, a midőn a szerbek Bácskában nagyobb számmal telepedtek le. Az sem lehetetlen, hogy a szerb kalugyerek a Szerémi György által említett monostort foglalták el, a mint az Bátmonostornál is történt. Csak az bizonyos, hogy a monostor a török korban már fennállott. Alsókobil község határa 7557 kat. hold. A nagyobb birtokosok a zárda, Marodits Axent, Spirea Demeter, Petrovits Koszta és Petrovits Teodor. Az 1904. évi miniszteri rendelet szerint a községnek idővel Kovilra átváltozott névalakját ismét a régi Kabolra változtatták vissza. Kabol vidéke igen nevezetes madárkiköltő hely. Az 1900. évi népszámláláskor itt 2003 lélek volt 395 házban és pedig anyanyelv szerint 208 magyar, 77 német, 1697 szerb. Vallás szerint 240 róm. kath., 1665 gör. kel., 29 ág. ev., 18 ref., 42 izr. A gör. kel. templomot 1851-ben s a r. kath. imaházat 1891-ben építették. A lakosság olvasókört tart fenn. Van itt egy gőzmalom, a mely Marcsikits Istváné, ez látja el a falut villamosvilágítással; van téglaégető-gyár, a mely Laux Péteré. Határában a kaboli zárda. A mai Kabol vidékén már az Anjou-korban ismernek egy Batlad nevű helyet, mely a XV. században szereplő Barladi család névadó birtoka volt. Első okleveles nyomát 1301-ben találjuk, a mikor Licheert fia István zálogjogon visszaszerzi ezt a régi jószágát, a melyet Miklós comes fia Moys vásárolt meg tőle. A Barladi családról a XIV. században több adatunk is van; így oklevél említi 1339-ben az e családbeli Péter fiát Miklóst, majd 1348-ban Herbord fiát Márkust, a ki Tőttös László ügyvivője volt. Ebből a családból ismerünk 1437-ben egy Barladi nevű királyi embert is. A mohácsi vész után a falu még fennállott, mert az 1553. évi defter is megemlékezik róla s Barladin névvel a titeli náhijébe sorozza két fizető és négy nem fizető házzal; 1570-ben és 1590-ben tizenkét házzal Preladin néven említik a defterek. Újabban, 1728-ban, a kovili katonai sánczhoz tartozó puszta volt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT