MÓGA (MOGA) JÁNOS

Teljes szövegű keresés

MÓGA (MOGA) JÁNOS
Brockó (később Gázlós), Nyitra m., 1784. dec. 25. M. János cs. kir. tiszt és Radl Rozália fia. Polgári születésű, magyar (?), r. kat. 1802. beáll a 2. gyalogezredhez. Részt vesz a napóleoni háborúkban,1809. Wagramnál súlyosan megsebesül (ekkor már főhadnagy). Folyamatosan szolgálva 1842. vezérőrnagy és kassai dandárparancsnok, 1848. jún. 21. altábornagy és pesti hadosztályparancsnok lesz. 1810- felesége Farkas Eliz (meghalt 1850.), négy gyermek apja.
1848. májusában - a cs. kir. katonaság Magyarországon állomásozó részével - a Batthyány-kormány alá rendelik. Június - július folyamán csapatainak zömét a délvidéki, ill. a Dráva melletti táborba vezénylik. Szept. 20. a Jellačić elől viszszavonuló sereg parancsnokává felkért István nádor kisérőjeként a táborba kerül. A nádor távoztával átveszi az említett - fel-dunai - sereg sereg parancsnokságát (szept. 27.). Batthyány miniszterelnök rábeszélésére Pákozdnál ütközetet fogad el a horvát sereggel, mely győzelemmel végződik (szept. 29.). A csatát követő három napos fegyverszünet leteltével Jellačić csapatait az osztrák határig üldözi, majd Parndorfnál (Pándorfalu) táborba száll. (Az üldözés osztrák területen való folytatásának ellene volt a tisztikar cs. kir. tisztekből álló része, és kezdetben a magyar politikai vezetés is.) Ez utóbbi véleményének megváltozását, valamint a Kossuth vezette segélyhad megérkezését követően megindítja a sereget Bécs (a császáriak által ostromlott forradalmi császárváros) felmentésére, de az okt. 31-i schwechati csatában vereséget szenved. Nov. 1. bejelenti lemondását, illetve nyugalmazását kéri. Ez hamarosan megtörténik.
1849. január elején jelentkezik a Pestre bevonuló császáriaknál. Hadbíróság elé állítják, mely megfosztja rangjától és előbb halálra, majd 5 év várfogságra ítéli (Bécs, 1849. aug. 30., ill. szept. 23.). 1854. ápr. 16. Olmützből szabadul amnesztiával. Haláláig vejénél, gr. Lázár György egykori honvéd tábornoknál él. † Szászerked (Mezőerked), Kolozs m., 1861. nov. 10. Körtvélyfáján temették el.
Gelich Rikhárd I. 187., 219-221., Wurzbach lex. XVIII. 433., Kempelen Béla IV. 41., Nagy Iván Családtört. Ért. 1901. 185., KLÖM. XIII- XIV. (ld. XIV. 971.), XV. 863., 868., KAW: Milit. Gouv. zu Wien 724., HL: Rendőri megfigy. 324., Szül. akv.,Vas. Újs. 1861/48., portré: Hadtört. Múz. Fotóa., Rózsa - Spira 224.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT