KLAPKA GYÖRGY
KLAPKA GYÖRGY
Temesvár, 1820. ápr. 6. , ker. ápr. 8. K. József temesvári polgármester és Kehrer Júlia fia. Morva eredetű családból származott, német anyanyelvű, de magát magyarnak vallja, nemes, r. kat. Gimnáziumban (Kecskeméten és Szegeden), valamint a karánsebesi katonaiskolán végez. Kilépett főhadnagy (1838-1847. a 2. tüzérezredben, a bombász karnál, a magyar nemesi testőrségnél és a 12. határőrezredben szolgált). Nőtlen. (Felesége 1864- d’Arbouin, Ines, akitől két fia és egy leánya született.)
1848. máj. 20. - jún. 10. Batthyány miniszterelnök megbízásából (Gál Sándor, a későbbi honvéd ezredes és Hajnik Károly társaságában) körutat tesz Kolozsváron és a Székelyföldön, az unió támogatottságának, és a székely határőr katonaság kimozdíthatóságának felmérésére. Jún. 13- százados a Veszprémben alakuló 6. honvédzászlóaljnál. Augusztustól részt vesz a bácskai harcokban. Szept. 25. Komáromba küldik, a vár biztosítására, a vár ideiglenes erődítési igazgatója. Okt. 16 (szept. 30)- táborkari (vezérkari) őrnagy, erődítési munkálatok vezetője Pozsonyban, ill. a Nagyszombatban összevont nemzetőrség parancsnokaként közreműködik a Morvaországból betört Simunich-hadtest elleni hadműveletekben. Nov. 13. a bánsági hadtest vezérkari főnökévé nevezik ki. Vetter tábornokkal közösen tervet dolgoz ki a Bánságban levő ellenséges erők felszámolására, ezt Kiss Ernőnek azonban nem sikerül megvalósítania. December végétől a hadügyminisztériumTáborkari osztályán szolgál. Főnökével, Vetter Antal tábornokkal tervet készít a honvédsereg főerőinek Tisza mögött történő összpontosítására, mely a jan. 2-i haditanács után központi elképzeléssé válik. 1849. jan. 9 (1). ezredessé léptetik elő, és megbízzák a felső-tiszai hadtest parancsnokságával. Tokaj központtal újjászervezi a csapatokat, majd megállítja a császári Schlik hadtest támadását (Tarcal, jan. 22., Bodrogkeresztúr, jan. 23, ill. Tokaj/ Rakamaz, jan. 31.) Hadtestével jan. 29- a Feldunai hadsereg kötelékében, Dembiński altábornagy alárendeltségében működik. Javaslatával ellentétben az altábornagy nem támadja meg a Kassánál álló Schlick hadtestet, melyet észak felől Görgei közeledő csapatai fenyegettek. A császári seregtest elmenekül, majd csatlakozik a Tarna folyó vonalához felvonuló, Windisch-Graetz vezette főerőkhöz. A két sereg ezt követő összecsapásában (Kápolna, febr. 26 - 27.) Klapka a magyar had Verpelétnél álló jobb szárnyát vezeti. A Dembiński által elrendelt visszavonulás során sikeres utóvéd ütközetet vív Egerfarmosnál a Wrbna-hadtesttel (márc. 1.). Tevékeny szerepet játszik a csapatok bizalmát vesztett fővezér eltávolításában (Tiszafüred, márc. 3.). Márc. 13. a Schlik elleni harcokban szerzett érdemeiért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki. Április elején a Feldunai hadsereg az általa készített haditerv alapján lendül támadásba. Gáspár András VII. hadteste Hatvan irányába arctámadást intéz, miközben a három másik hadtest dél felé kanyarodva próbál a Gödöllőnél feltételezett császári főerők oldalába jutni. Az utóbbi élén menetelő I. hadtest (Klapkáé) csapatai Tápióbicskénél Jellačić utóvédjébe ütköznek, és megfutnak, de Damjanich beérkező hadteste megfordítja az ütközet kimenetelét (ápr. 4.). Az isaszegi csatában (ápr. 6.) hadtestét előbb szintén visszaszorítják a császáriak, de rendezi csapatait, melyek végül döntő módon működnek közre a győzelem kivívásában. Ugyancsak részt vesz a váci (ápr. 10.) és a nagysallói (ápr. 19.) ütközetben, valamint a komáromi csatában (ápr. 26.). Közben ápr. 2 (1). tábornokká léptetik elő, és kitüntetik a Magyar Katonai Érdemjel 2. osztályával (ápr. 14.)
Komárom felszabadítása után Görgei tábornok helyetteseként, a hadügyminisztérium élére állítja (ápr. 30.). E minőségében egységes működési tervet készít a honvédsereg egésze számára. A minisztertanács máj. 20. ezt elfogadja, végrehajtása azonban elmarad (megtörik a sereg- parancsnokok önállósági törekvésein, ill. a várható orosz beavatkozás következtében aktualitását veszti). Máj. 28- a hadügyminisztérium vezetését ténylegesen is átvett Görgeit helyettesíti a Feldunai hadsereg élén. A sereg júniusi Vág menti támadó hadjáratát (jún. 15-21.)azonban a vezérkari főnök, Bayer ezredes irányítja, ezt a Csallóközben Klapka fedezi a komáromi várőrség csapataival. A császári fősereggel vívott júl. 2-i komáromi ütközetben Klapka a sereg bal szárnyát vezeti, s visszafoglalja az ellenségtől Szőnyt, melynek birtoklására a sereg tervbe vett elvonulása miatt van szükség. A megsebesült, és funkciójából felmentett, majd júl. 5. viszszahelyezett fővezér (Görgei) helyetteseként azonban nem indítja el a sereget Pest-Buda felé. A haditanács döntésének (és Görgei akaratának) engedve júl. 11. megtámadja Haynau seregét, de azt nem tudja megverni. A Feldunai sereg három hadtestének ezt követő elvonulásakor (júl. 12 - 13.), Klapka a II. hadtesttel, valamint a komáromi várőrséggel (VIII. hadtest) Komáromban marad. A kb. 18 ezer főnyi őrség élén két nagyszabású kitöréssel szétveri a vár megfigyelésére hagyott császári csapatokat (júl. 30., ill. aug. 3.), e későn jött győzelmek azonban már nem befolyásolják a szabadságharc sorsát. A világosi fegyverletétel hírére az erődrendszerbe vonja vissza mintegy 25-26 ezer főre nőtt seregét, majd tárgyalásokba bocsátkozik a vár feladásáról. Ennek feltételeként általános amnesztiát követel (sőt, biztosítékokat az ország jövőjét illetően), végül azonban engedni kényszerül. A szept. 29-én megkötött kapitulációs egyezmény csak a komáromi várőrség tagjai számára biztosítja a büntetlenséget.
Komárom átadása (okt. 2 - 4.) után külföldre távozik. Genfben telepedik le, 1855- svájci állampolgár, 1856. a svájci nemzetgyűlés tagjává választják. Tevékeny szerepet vállal a magyar emigráció mozgalmaiban. A francia-olasz-osztrák háború (1859.) idején közvetítésével jön létre Kossuth szövetsége a Szárd királysággal és Franciaországgal. Vezetésével Olaszországban 3500 főnyi magyar légió alakul, egyben pedig tagja lesz a magát emigráns kormánynak tekintő Magyar Nemzeti Igazgatóságnak (1859-1861.). A porosz-olasz-osztrák háború (1866.) során Poroszországban szervez magyar légiót. A külhatalmak támogatásához fűzött remények meghiusulása nála is a kiegyezés elfogadását eredményezi. 1868. hazatér, a Deák-párt tagjaként országgyűlési képviselővé választják. Az 1870-es években visszavonul a politikától és gazdasági vállalkozásba kezd. † Budapest, 1892. máj. 17. A magyar szabadságharccal kapcsolatos viszzaemlékezése, illetve feldolgozása három változatban jelent meg, angolul (Memoirs, London, 1850.) és németül (Memoiren, Leipzig, 1850., valamint Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen. 1-2., Leipzig, 1851.). Emlékiratait magyar nyelven 1886-ban adta ki, ill. Katona Tamás tette közzé Klapka György, Emlékeim címmel, Bp., 1986.)
Gelich Rikhárd II. 159-161., Hellebronth Kálmán 212-213., A. Kienast: Die Legion Klapka, Wien, 1900., Szinnyei: Magyar írók VI. 458- 466., Uő.: Komárom 450-456., (ld. még 504.), Szénássy Zoltán: Klapka György, Bratislava, 1977., Hermann Róbert: Klapka György honvédtábornok, Bp., 1991., Borsi-Kálmán Béla: Klapka György, Genf és a Románok 1847-1868. (HK. 1999/2.)., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 956.), XV. (ld. 925.), MOL: ONőHt. Ált. 1848. 37. (folyamodása honvédtiszti rangért), Közlöny 1848/7., 131., 1849/74., 120., Szül. akv.: Mormon gyűjt. 1190348., portré: Gracza György I. 321., Rózsa - Spira 360., Hadtört. Múz. Fotóa.
