DAMJANICH JÁNOS
DAMJANICH JÁNOS
Staža, 2. báni határőrezred, Horvátország, 1804. dec. 8. D., János cs. kir. őrnagy és Taburovits Róza fia. Szerb, nem nemes, görög keleti vallású. 1820- közvitéz, 1829- őrmester, 1830- zászlós, ill. alhadnagy, 1837- főhadnagy, 1844- al-, 1848. febr. 16- főszázados a 61. Rukawina gyalogezred 3. zászlóaljánál Temesváron. 1847- felesége Csernovics Emília (meghalt "a nemzet özvegyeként", Bp., 1909.), gyermektelen.
1848 áprilisában ezrede itáliai hadszíntéren állomásozó gránátos osztályához helyezik át (büntetésül, mivel az első felelős magyar kormány védelmében összekülönbözött hadosztályparancsnokával, br. Haynau altábornaggyal). Jún. 20. a 3. honvédzászlóalj őrnagyává nevezik ki. Hazatérve átveszi a Szegeden szervezett alakulat parancsnokságát az óbecsei táborban. Részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban (köztük Szenttamás júl. 14.-i és aug. 19.-i ostromában, okt. 13-i törökbecsei ütközetben). Okt. 14 (1)- alezredes, a bánsági hadtest Versecen és Fehértemplomban állomásozó dandárának, novembertől hadosztályának parancsnoka. Nov. 7. beveszi a strázsai (Temesőr) felkelő tábort, nov. 25. (16.) ezredessé léptetik elő. A bánsági szerb erők felszámolására indított hadjáratban sorozatos győzelmeket arat (Károlyfalva és Alibunár, dec. 12., Jarkovác, dec. 15.), a kitűzött célt Kiss Ernő hadtestparancsnok határozatlansága miatt azonban nem sikerül elérni. Dec. 28. (20.) Damjanich tábornok (vezérőrnagy) lesz, 1849. jan. 9. átveszi Kiss Ernőtől a hadtest vezetését. Jan 16. csapataival a Tisza középső vonalához, a főhadszíntérre rendelik. Útközben Aradról egy hadoszlopot küld Erdélybe, Bem segítségére, minek folytán seregteste hadosztály- létszámra gyöngül. Február közepén Cibakháza térségében besorol a Tisza mögött kialakított magyar főseregbe. Márc. 5. a Bácskából kivont, Vécsey Károly tábornok vezette csapatokkal karöltve fényes győzelmet arat a Szolnokot megszállva tartó, valamint a csata folyamán annak segítségére érkezett császári dandár felett. Ezért kitüntetik a Magyar Katonai Érdemjel 2. osztályával (márc. 8.). Március közepétől a saját- és a gr. Vécsey tábornok csapataiból alakult III. hadtest parancsnoka a Feldunai hadseregben. Kiemelkedő szerepet játszik a tavaszi hadjárat összecsapásaiban, a tápióbicskei (ápr. 4.), az iszaszegi (ápr. 6.), a váci (ápr. 10.), a nagysallói (ápr. 19.) és a komáromi (ápr. 26.) győzelmek kivívásában. Ápr. 27. Komáromban baleset folytán lábát töri és szolgálatképtelenné válik. Szegeden ápolják, júl. 11. (még betegen) az aradi vár parancsnoka lesz. A világosi fegyverletételt követően átadja a várat az orosz csapatoknak (aug. 17.).
A császári hadbíróság Aradon kötél általi halálra ítéli (1849. szept. 26.), és az okt. 5. kihirdetett ítéletet másnap végrehajtják.
Gelich Rikhárd II. 277-278., Hamvay Ödön: Damjanich János élete története és szemelvények nejéhez intézett leveleiből, Bp. 1904. Katona Tamás I-II., Hegyesi Márton: A 3. honvédzászlóalj passim, Pelyach István: Demjanich János in Vértanúk könyve 95-106., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 926-927.), XV. (ld. 907.), Vas. Újs. 1890/1., KAW: Gb. 61. LIR. 1841-1854. 2. Abg. Klasse, HL: Aradi hadb. 113/24 2/179., Közlöny 1848/16., 128., 170., 1849/19., 49., portré: Gracza György I. 277., II. 205., Vas. Újs. 1890/1., Rózsa-Spira 362.
