báró HRABOVSZKY JÁNOS

Teljes szövegű keresés

báró HRABOVSZKY JÁNOS
Győr, 1777. máj. 5. H. Péter bárói rangra emelt cs. kir. százados és Hrabovszky Ágnes fia. Magyar, r.kat. Katonai pályafutását a magyar nemesi testőrségnél kezdi (1795.), 1797- főhadnagy, részt vesz a napoleoni háborúkban. A lipcsei csatában kiérdemli a Mária Terézia Rendet. Folyamatosan szolgálva 1838- altábornagy, 1847- péterváradi és szlavóniai főhadparancsnok Péterváradon, a 14. gyalogezred ezredtulajdonosa (névadója), stb. Felesége 1842- klobusiczi Klobusiczky Izabella (meghalt Bp., 1905.) , egy gyermek apja.
Az első felelős magyar kormány megalakulását követően, annak fennhatósága alá rendelik (1848. máj. 7., ill. jún. 10.). Máj.11. Batthyány miniszterelnök királyi biztossá nevezi ki (tekintettel Jellačić engedetlenségére, valamint a Délvidéken kibontakozó szociális és nemzetiségi mozgalmakra). A magyarországi szerbek engedély nélkül összehívott karlócai gyűlését megpróbálja karhatalommal feloszlatni, de ez nem sikerül (jún. 12.). Ezt követően a hadparancsnoksága alá tartozó szerb határőrezredek csatlakoznak a szerb felkeléshez, hatásköre a péterváradi várra, az itt levő magyar cs. kir. katonaságra szűkül. Júl. 7. áthelyezik a budai (országos) főhadparancsnokság élére. (Ennek vezetését szeptember elején veszi át). Batthyány miniszterelnök leköszönése idején tisztázatlan szerepet játszik, István nádor állítólag az ő fegyveres támogatásával kívánta magához ragadni a hatalmat (szept. 11.). Az uralkodó okt. 3-i kiáltványa után hivatalában marad, személyes példájával és intézkedéseivel hozzájárul, hogy az országban állomásozó cs. kir. katonaság (annak magyarországi sorozású része) betagolódik az alakuló honvédseregbe. Intézménye, a budai főhadparancsnokság fokozatosan a magyar hadügyminisztérium végrehajtó szervévé válik. Kossuth novemberben, majd decemberben ismételten elrendeli a főhadparancsnokság megszüntetését, de az tevékenységét csak 1849 január elején, a főváros elestekor szünteti be. Ekkor Hrabovszky jelentkezik a császáriaknál.
Előbb nyugállományba helyezik (1849. jan. 27.), később azonban a hadbíróság elé állítják. Az 1850. márc. 17-én Bécsben kihírdetett ítéletben megfosztják rangjától (címeitől és kitüntetéseitől), valamint – a hadbíróság által javasolt halálbüntetést megváltoztatva – 10 év várfogságot kap. Az olmützi várbörtönben halt meg, 1852. szept. 18. Kajdacson temették el.
Gelich RIichard I . I65-67., 189-190., II. 184., Mészáros Lázár I. 126., 239., Hellebronth Kálmán 182-183., Thim József I. 150., II. 509., III. 2., KLÖM. XIII-XIV. (ld. XIV. 949., XV. 802., 864.)., Tört. Lapok 1895/22., 192., KAW: Generäle I. 146., Közlöny 1848/42., Spira György: Hrabovszky altábornagy tévelygései Oéterváradtól Alamócig, Újvidék, 2001., portré: Hadtört. Múz. Metszetgyűjt., Rózsa - Spira 166.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT