4. A KATONAI HELYZET KONSZOLIDÁCIÓJA, A HONVÉDSEREG VEZETÉSÉNEK MEGSZILÁRDULÁSA (1849. JANUÁR-FEBRUÁR)

Teljes szövegű keresés

4.
A KATONAI HELYZET KONSZOLIDÁCIÓJA, A HONVÉDSEREG VEZETÉSÉNEK MEGSZILÁRDULÁSA
(1849. JANUÁR-FEBRUÁR)
Windisch-Grätz csapatainak győzelmes előretörése, az ország területe nagyobb részének elvesztése, de mindenekelőtt a főváros feladása – amelyhez az osztrák fővezér nagy reményeket fűzött a „rebellió” megszűnését illetően – kétségtelenül súlyos csapást jelentett, de a várakozásokkal ellentétben nem jelentette a háború végét. Az a néhány hét, amíg Windisch-Grätz Pesten tétlenül várta a magyar hadsereg feloszlásának hírét, elegendő volt ahhoz, hogy a Debrecenbe áttelepült kormányzati szervek szilárdan megvessék a lábukat a Tiszántúlon, és előkészítsék az osztrák fősereg elleni ellentámadást.
Kossuth, az OHB, a hadügyminisztérium, a kormánybiztosok és honvédtisztek hatalmas szervező munkája 1849 januárjában a Tiszántúlon megteremtette a honvédség hadműveleti bázisát. Január végén Nagyváradon és Debrecenben már teljes ütemben folyt Láhner György ezredes felügyelete alatt a hadianyag-, Blaskó, Ullrich és Waagner századosok irányításával a lőszergyártás, Lukács Dénes vezetésével az ágyuk és fegyverek, Káldor és Nyitray századosok irányítása alatt pedig a ruházati anyagok előállítása.106
106.Gelich i. m. II. köt. 216–221. o.
Perczel Mór tábornok Szolnoknál álló csapatai, a felső-tiszai hadtest, majd a hamarosan beérkező bácskai és bánsági csapatok ellátására élelmiszerraktárak felállítására került sor.
Balmazújvároson Asbóth Lajos alezredes parancsnoksága alatt a kiürített területekről ide irányított honvédújoncokból tartalék hadosztály alakult.107 Nagy gyorsasággal folyt a kiképzés és felszerelés, egyszóval hatalmas erőfeszítések történtek a háború sikeres folytatása érdekében.
107.Uo.
A leszűkült hátország felkészülését az ellentámadásra a hadműveletekben bekövetkezett rövid szünet és a Tiszántúl katonai biztosítása tette lehetővé.
A kormány kezén maradt országrészt délkelet felől az erdélyi hadtest fedezte. A szabadságharc folyamán az erdélyi események időben mindig mintegy megelőzték a fő-és az egyéb hadszíntereken bekövetkezett változásokat. A császári csapatok általános támadását novemberben az erdélyi osztrák hadtest győzelmei vezették be, de 1848 decemberében, 1849 januárjában ugyanitt következett be az a fordulat is, amely később afőhadszíntéren is megismétlődött.
November végén az Erdély határán álló, erkölcsi erejüket vesztett csapatokat ideiglenes parancsnokuk, a huszonhat éves Czecz János táborkari őrnagy, majd az új főparancsnok, Bem József átszervezte, néhány alakulattal megerősítette és gondoskodott felszerelésük kiegészítéséről. A csapatok december 17-én és 18-án Csucsánál megállították a császáriak előnyomulását, majd ellentámadásba mentek át. December 25-én elfoglalták Kolozsvárt, 1849. január első napjaiban kiverték az ellenséget Észak-Erdélyből. Ezzel erről az oldalról megoldódott a Tiszántúl biztosításának kérdése, másfelől pedig lehetőség nyílt az erdélyi császári erők központjának, Nagyszebennek a megtámadása. Bár az
első kísérlet január 21-én kudarcot vallott, a tömegesen felkelő székelyekkel és a Bánátból érkezett segélycsapatokkal megerősödött sereg Bem vezetésével március 11-én elfoglalta Nagyszebent, amit néhány nap múlva a császári csapatok és a cári segélysereg Erdélyből történő kivonulása követett.
A sikerekben, a hadjárat győzelmes befejezésében nem kis szerep jutott a szabadságharc egyik legsikeresebb katonai vezetőjének, Bem Józsefnek. Bem tábornok, a lengyel szabadságharc és a bécsi forradalom hőse, egész hadszervező munkájában, hadműveleti elveiben és hadvezetési eljárásaiban a nagy francia forradalom hadügyi forradalmának azok az eredményei tükröződnek, amelyek a napóleoni háborúk francia hadseregének nagy sikereit is magyarázták. A viszonylag kis erőkkel, de nagy gyorsasággal végrehajtott, az ellenség számára szinte minden alkalommal a meglepetés erejével ható mozdulatok és támadások, a gyors helyzetfelismerés és a határozottság billentette Erdélyben a magyarok oldalára a mérleg nyelvét.
E mellett fontos tényező volt, hogy az erdélyi hadseregnél már 1848 novemberében lejátszódott a tisztikar megtisztulásának folyamata. Az erdélyi hadtest törzstisztjei, Czecz János, a táborkar főnöke, br. Bánffy János, Beke József, gr. Bethlen Gergely, Forró Elek, Hrabovszky György, br. Kemény Farkas, Kiss Sándor, gr. Mikes Kelemen, Riczkó Ignác és Tóth Ágoston dandárparancsnokok, valamint Csutak Kálmán, Ihász Dániel, Inczédy Sámuel Klement György, br. Meszéna István, Peretzi Mihály, Sárosi Ferenc, Szabó Nándor, Szilágyi Sámuel, Tolnay Gábor és Zsurmay Lipót őrnagyok, csapatparancsnokok személyes példájuk és önfeláldozó bátorságuk révén méltó vezetői voltak az erdélyi honvédségnek.
S a névsort folytathatjuk a volt cs. kir. főhadnagyból és nemzetőr századosból ezredessé, az első székely határőrezred parancsnokává előléptetett Gál Sándorral, aki január közpétől március közepéig tízezer embert állított fegyverbe a Székelyföldön. Gábor Áronnal, aki legendás hírnevét mintegy 70 löveg gyártásával és a székely haderő lőszerellátásának megszervezésével alapozta meg...
A Tiszántúlon berendezkedett kormány számára 1849 januárjában a legközvetlenebb veszélyt a felvidéki osztrák hadtest, Schlik tábornok serege jelentette. A január 4-i kassai vereség gyakorlatilag megnyitotta Schlik útját a Tisza, illetve Debrecen felé. Ám az osztrák parancsnok hasonló illúziókba ringatta magát, mint főparancsnoka, Windisch-Grätz, maga is a további harcok megszűnését és a magyar hadsereg feloszlásának hírét várta, és vállalkozó kedvét az általa megszállt felső-magyarországi vármegyék pacifikálása merítette ki.108 Ezzel viszont módot nyújtott a felső-tiszai magyar hadtest immár másodszori újjászervezéséhez.
108.BORUS JÓZSEF: Dembiński fővezérsége és a kápolnai csata. Bp., 1975. 52. és 67–78. o.
Ez utóbbi a szabadságharc egy ifjú, de jól képzett és tehetséges katonai vezetőjének, Klapka Györgynek a nevéhez fűződik. Klapka Szemere Bertalan, Felső-Magyarország teljhatalmú kormánybiztosa segítségével rendezte a hadtestet. Hamarosan erősítés is érkezett, egy dandár, Zákó István őrnagy vezetésével, melyet Vetter tábornok irányított Pestről a felső-tiszai hadtesthez. Klapka így felkészülten várhatta az ellenség újabb támadását.
Január 19-én Schlik elszánta magát Tokaj, az itteni tiszai átkelő birtokbavételére. Klapka csapatai január 22-én azonban Tarcalnál megállították, 23-án Bodrogkeresztúrnál pedig megverték a két hadoszlopban támadó császáriakat. Ez a két esemény fordulópontot jelentett a felső-tiszai hadműveletekben. Noha Schlik, aki időközben az osztrák főseregtől egy hadosztály erősítést kapott, január 31-én megújította támadását, többé már nem tudott sikert elérni. Átkelési kísérletét a Tisza bal partján védelemre berendezkedett
magyarok meghiúsították. Ezzel valamint Görgei hadtestének Kassa előtti megjelenésével, elhárult a Tiszántúlt észak felől fenyegető veszély.
A felső-tiszai hadtest harcaiban bekövetkezett fordulatban, a januári győzelmek kivívásában, a hadtest új parancsnoka mellett a törzstisztek közül Bátori-Sulcz Bódog, Dessewffy Arisztid, Gedeon László, Nyeregjártó János, Pálóczy László, Zákó István, valamint a lengyel származású Jerzy Bulharyn és Wladislaw Tchórznicki játszottak fontos szerepet.
Ha a veszély 1849. január elején a legközvetlenebbül északról fenyegette is a Tiszántúlt, az előbb vagy utóbb bekövetkező döntő támadás az osztrák főerők részéről, Pest-Buda irányából volt várható. Ennek felismerése már a január 2-án, a még a fővárosban megtartott haditanács döntésében is tükröződött.109
109.A haditanács lefolyását és határozatait részletesen ismerteti BARTA ISTVÁN: Az 1849. január 2-i haditanács és főváros kiürítése. Hadtörténeti Közlemények 1955. 66–100. o.
A haditanács, amelyen Csány László, a feldunai hadtestnél működő teljhatalmú kormánybiztos elnökölt, s rajta kívül Vetter Antal tábornok, a honvédvezérkar főnöke, Görgei, Perczel Mór, gr. Lázár György, Répásy Mihály tábornokok, Josef Kohlman táborkari ezredes, Klapka György őrnagy, Vetter helyettese, valamint Heinrich Pusztelnik és Bayer József, a feldunai hadtest táborkari őrnagyai vettek részt, azt a döntést hozta, hogy a főváros feladását követően a debreceni út fedezése Perczel csapataira hárul.110 Pest január 5-én történt kiürítése után Perczel Ceglédig, majd Szolnokig, végül – kissé elsietve – Karcagig vonult vissza. Csapatait csupán a Jellačić-hadtest egyik dandára követte, de az is csak Szolnokig merészkedett. A császáriak támadásának elmaradása, valamint a Perczel-hadtest gyors létszámnövekedése (a Délvidék katonai kiürítése eredményeként hadteste jelentős erősítést kapott) megteremtette egy korlátozott méretű ellencsapás feltételeit. S Perczel, aki a gyors elhatározások embere volt – hadviselési módszere sokban rokonítható Bem tábornokéval – kihasználta a lehetőséget. Tizenötezer főre szaporodott és négy dandárba osztott serege nagyobb részével január 22-én támadást indított a szolnoki Ottinger-dandár ellen.
110.Uo.
Ennek során kiverte ellenfelét Szolnokról, majd január 25-én Ceglédről is, ami a honvédsereg első győzelmeit jelentették a főhadszíntéren. Bár a támadás továbbfejlesztésére nem kerülhetett sor, mert Windisch-Grätz közel harmincezer embert vont össze Perczel előnyomulásának hírére Pesten, a Központi Mozgó Sereg (Perczel hadteste) sikeresen megoldotta a feladatát. Sőt a Debrecenbe vezető út fedezése mellett még a feldunai hadtestnek is segítségére volt, mert a császári fővezér Perczel támadásának folytatásától tartva a Görgeit üldöző csapatok nagy részét visszarendelte.
A Központi Mozgó Sereg januári ellentámadásában Hertelendy Miklós, Kazinczy Lajos, Perczel Miklós és Sekulits István dandárparancsnokok, Buttler, Driquet, Hodászy, Collig, Mihály, Mándy és Venturini őrnagyok, csapatparancsnokok, valamint a vezérkartól Bezerédy Lajos és br. Meszéna Ferenc őrnagyok tűntek ki.
A Tiszántúl területének biztosítása természetesen nem a végcélt jelentette. A főváros feladását közvetlenül megelőzően, az említett január 2-i haditanácson már felmerült az a terv, amely a rendelkezésre álló csapatok nagyobb részének koncentrálása, a császári főhadsereggel számban és erőben egyenrangú magyar hadsereg összpontosítása révén, egy sikeres ellencsapás alapjait volt hivatva megteremteni a főhadszíntéren. Az összpontosítás részletes tervét 1849 január első hetében Vetter és Klapka dolgozták ki, majd jóváhagyás után valamennyi önálló seregtest parancsnokának megküldték.111
111.BORUS i. m. 118-119. o.
A rendelkezés értelmében 1849. február elejére a Tisza bal partja mögött, Tokaj és Cibakháza között létrejött a honvédsereg főerőinek – egy egyelőre laza – összpontosítása. Ennek jobb szárnyát Klapka felső-tiszai (I.) hadteste képezte, melyhez Kassánál
Görgei feldunai (VII.) hadteste csatlakozott. A centrumot a Központi Mozgó Sereg (II. hadtest) alkotta, melynek parancsnokságát Perczeltől Répásy, majd Aulich tábornok vette át. Végül a Bácskából és a Bánságból kivont egy-egy hadosztály, gr. Vécsey Károly, illetve Damjanich tábornok vezetésével Cibakháza körzetében állomásozott. (Ez lett a
III. hadtest, március végén, Damjanich parancsnoksága alatt.) Az összpontosítással kialakított 50 000 főnyi magyar fősereg létszámban valamivel meg is haladta az osztrák fősereget, és mint a legújabb kutatások bizonyítják, fegyverzetben és felszerelésben is elérte azt a szintet, amely biztosíthatta a sikeres ellentámadás feltételeit.112
112.Uo. 165–171. o.
S ne feledkezzünk meg arról a tényezőről sem, hogy a magyar hadsereg tiszti, törzstiszti és tábornoki karának megtisztulása 1849 januárjában lezáródott, a parancsnoki kar döntő része ebben az időszakban már olyanokból állt, akik, ha különböző okok következtében is, de végleg elkötelezték magukat a fegyveres önvédelmi harc mellett.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages