Zsolt 140

Teljes szövegű keresés

Zsolt 140
Zsolt 140.1
(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
Zsolt 140.2
Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől!
Zsolt 140.3
Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak.
Zsolt 140.4
Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon.
Zsolt 140.5
Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe,
Zsolt 140.6
a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak.
Zsolt 140.7
Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat!
Zsolt 140.8
Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján.
Zsolt 140.9
Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön!
Zsolt 140.10
Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje!
Zsolt 140.11
Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl.
Zsolt 140.12
Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét.
Zsolt 140.13
Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek.
Zsolt 140.14
Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT