Sir 46

Teljes szövegű keresés

Sir 46
Sir 46.1
Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt.
Sir 46.2
Nagyszerű volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen!
Sir 46.3
Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette!
Sir 46.4
Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett?
Sir 46.5
A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott,
Sir 46.6
rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr.
Sir 46.7
Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, ő és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást.
Sir 46.8
Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba.
Sir 46.9
Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek - és az öreg koráig megmaradt benne -, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is.
Sir 46.10
Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!
Sir 46.11
Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hűtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük!
Sir 46.12
Pihenőhelyükről hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai.
Sir 46.13
Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, ő alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé.
Sir 46.14
Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot.
Sir 46.15
Elismert próféta volt hűsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban.
Sir 46.16
Ő is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelől szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul.
Sir 46.17
Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja.
Sir 46.18
Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét.
Sir 46.19
Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: „Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?” És nem emelt panaszt ellene senki sem.
Sir 46.20
Megkérdezték még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT