2Sám 13

Teljes szövegű keresés

2Sám 13
2Sám 13.1
Ezután a következők történtek: Dávid fiának, Absalomnak volt egy szép húga, Támárnak hívták. Dávidnak a fia, Amnon beleszeretett.
2Sám 13.2
S Amnon annyira epekedett húgáért, Támárért, hogy egészen belebetegedett. Érintetlen lány volt ugyanis, így Amnon lehetetlennek találta, hogy hozzá közeledjék.
2Sám 13.3
De Amnonnak volt egy barája. Jonadabnak hívták, s Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Ez a Jonadab nagyon ravasz ember volt.
2Sám 13.4
Azt mondta neki: „Hogy van az, király fia, hogy minden reggel olyan bágyadt vagy? Nem mondanád el?” Amnon így válaszolt: „Szerelmes vagyok Támárba, testvéremnek, Absalomnak a húgába.”
2Sám 13.5
Erre Jonadab azt mondta: Feküdj le az ágyba, és tettesd magad betegnek. Ha aztán eljön apád meglátogatni, hát mondd neki: Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s ő adjon nekem enni. Ha itt készíti el az ételt a szemem láttára, akkor elfogadom a kezéből”.
2Sám 13.6
Amnon tehát lefeküdt az ágyba és betegnek tetette magát. Amikor a király elment meglátogatni, Amnon így szólt a királyhoz: „Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s hadd csináljon a szemem láttára néhány lepényt. Az ő kezéből megenném.”
2Sám 13.7
Erre Dávid üzent Támárnak a palotába: „Menj el bátyád, Amnon házába, és készíts neki valami ételt.”
2Sám 13.8
Támár tehát elment bátyja, Amnon házába. Az ágyban feküdt. Fogta a tésztát, kidagasztotta, s a szeme láttára lepényt csinált belőle, aztán megsütötte a lepényt.
2Sám 13.9
Akkor fogta a serpenyőt és kiborította előtte. De ő nem akart enni, hanem azt mondta: „Menjetek ki innét, mindnyájan!” Erre mindannyian elmentek.
2Sám 13.10
Most azt mondta Amnon Támárnak: „Hozd be nekem az ételt a belső szobába, hogy a kezedből ehessek.” Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belső szobába.
2Sám 13.11
De amikor odanyújtotta neki, az elkapta és azt mondta neki: „Gyere, húgom, feküdj mellém!”
2Sám 13.12
Azt felelte neki: „Hagyd ezt, bátyám, ne becsteleníts meg! Ilyesmit nem szokás Izraelben tenni. Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot!
2Sám 13.13
Hova mehetnék szégyenemmel? S te magad is egyike vagy Izrael főembereinek. Beszélj inkább a királlyal, biztosan nem tagad meg tőled.”
2Sám 13.14
De nem hallgatott szavára, erőszakot követett el rajta, meggyalázta, együtt hált vele.
2Sám 13.15
Utóbb Amnont nagy utálat töltötte el tőle, úgyhogy az utálat, amely eltöltötte tőle, nagyobb volt, mint szerelme, amelyet előzőleg érzett iránta. Ezért azt mondta neki Amnon: „Fogd magad és menj innét!”
2Sám 13.16
De ő így felelt neki: „Nem, bátyám! Ha most elkergetsz, még nagyobb igazságtalanságot követsz el ellenem, mint amilyet már elkövettél.” Csakhogy nem hallgatott rá,
2Sám 13.17
beszólította a legényt, aki a szolgálatára volt, és megparancsolta neki: „Lökd ki nekem ezt az utcára, és reteszeld be mögötte az ajtót!”
2Sám 13.18
[Hosszú ujjú tunikát viselt, ilyet hordtak ugyanis a királylányok, amíg szüzek voltak.] Erre a legény kituszkolta az utcára és bereteszelte az ajtót.
2Sám 13.19
Támár hamut szórt a fejére és megszaggatta hosszú ujjú tunikáját, amelyet viselt, és ahogy ment, jajgatott.
2Sám 13.20
Bátyja, Absalom így szólt hozzá: „Bátyád, Amnon volt együtt veled? Akkor hallgass, húgom, hiszen a bátyád. Ne vedd szívedre a dolgot!” Így Támár magányosan élt bátyja, Absalom házában.
2Sám 13.21
Amikor Dávid király meghallotta a dolgot, haragra lobbant. De nem vette el fiának, Amnonnak a kedvét, mert szerette, hiszen elsőszülött volt.
2Sám 13.22
Absalom azonban egyetlen szót sem váltott Amnonnal, sem rosszban, sem jóban. Absalom ugyanis gyűlölte Amnont, amiért meggyalázta húgát, Támárt.
2Sám 13.23
Két esztendővel később történt, hogy Absalom birkanyírást tartott Efraim közelében Baal-Hacorban, s meghívta a király valamennyi fiát.
2Sám 13.24
Elment a királyhoz, és így szólt hozzá: „Szolgád birkanyírást tart. Kísérje el a király udvari embereivel szolgáját!”
2Sám 13.25
De a király azt mondta Absalomnak: „Nem, fiam! Nem megyünk el mindnyájan, mert hisz terhedre lennénk.” Absalom tovább unszolta, de (Dávid) mégsem akart menni, hanem áldásával útra bocsátotta.
2Sám 13.26
Erre Absalom azt mondta: „Ha nem, hát akkor hadd jöjjön velünk legalább testvérem, Amnon.” A király megkérdezte: „Miért menjen veled?”
2Sám 13.27
Mégis, mivel Absalom erőltette, hát elengedte vele Amnont és a király fiait, mind. Absalom királyi lakomát csapott,
2Sám 13.28
s megparancsolta szolgáinak: „Ügyeljetek! Ha Amnon már jó hangulatban lesz a bortól, azt fogom nektek mondani: Ragadjátok meg Amnont! Akkor öljétek meg! Ne féljetek, hisz magam adok rá nektek parancsot. Szedjétek össze bátorságotokat és legyetek derék emberek!”
2Sám 13.29
Absalom szolgái úgy tettek Amnonnal, amint Absalom parancsolta. Erre a király fiai felugrottak, ki-ki öszvérére kapott és menekült.
2Sám 13.30
Még úton voltak, amikor a hír már Dávid fülébe jutott: „Absalom mind megölte a király fiait, nem hagyott közülük élve egyetlen egyet sem!”
2Sám 13.31
Erre a király felállt, megszaggatta ruháját és a földre vetette magát. Udvari emberei is mind úgy álltak ott, megszaggatott ruhában.
2Sám 13.32
De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: „Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral.
2Sám 13.33
Ne vegye hát, uram királyom szívére a dolgot, és ne gondolja, hogy mind meghaltak a királyfiak. Nem, hanem csak Amnon halott.”
2Sám 13.34
Maga Absalom elmenekült. Amikor az őrségen levő szolga kinézett, a Bachurim felőli úton egy csapat embert látott, amint lefelé ereszkedett a lejtőn. Az őr jelentette a dolgot a királynak, ezekkel a szavakkal: „Embereket láttam, amint lefelé ereszkedtek a lejtőn, a Bachurim felőli úton.”
2Sám 13.35
Erre Jonadab így szólt a királyhoz: „Lám, megjöttek a királyfiak. Úgy történt minden, amint mondtam.”
2Sám 13.36
Alighogy befejezte szavait, megérkeztek a királyfiak és elkezdtek hangosan sírni. A király és udvari emberei szintén nagy jajgatásba fogtak.
2Sám 13.37
Maga Absalom azonban elmenekült és Ammihud fiához, Gesur királyához, Talmaihoz ment. A király egész idő alatt gyászolta fiát.
2Sám 13.38
Miután Absalom elmenekült és Gesurba jutott, három esztendeig maradt ott.
2Sám 13.39
A király belenyugodott Amnon halálába, s így nem neheztelt tovább Absalomra.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT