1Sám 14

Teljes szövegű keresés

1Sám 14
1Sám 14.1
Az egyik nap Saul fia, Jonatán így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, hatoljunk előre a filiszteusok előörséig, amely a szorosban állomásozik.” Atyjának azonban nem jelentette a dolgot.
1Sám 14.2
Saul Geba szélén egy gránátalmafa alatt ült, a szérű mellett. Azoknak az embereknek a száma, akik vele voltak, mintegy hatszázra rúgott.
1Sám 14.3
Achija viselte az efodot, Achitubnak a fia, Ikabod testvéréé, (aki) Pinchásznak volt a fia, Élinek, az Úr silói papjának a fiáé. Az emberek mit sem tudtak róla, hogy Jonatán elment.
1Sám 14.4
A szorosnak, amelyen Jonatánnak át kellett kelnie, hogy a filiszteusok előőrséig eljusson, az egyik végénél is volt egy sziklacsúcs s a másik végénél is volt egy sziklacsúcs; az egyiket Bocecnak hívták, a másikat Szennének.
1Sám 14.5
Az egyik szikla az északi oldalon állt, Michmásszal átellenben, a másik a déli oldalon, Gebával szemben.
1Sám 14.6
Jonatán így szólt fegyverhordozójához: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséig. Hátha tesz valamit értünk az Úr, hiszen nincs semmi akadálya annak, hogy az Úr győzelmet adjon, akár sokan vagyunk, akár kevesen.”
1Sám 14.7
Fegyverhordozója ezt felelte: „Tégy úgy, amint a kedved tartja; ami engem illet, az én szívem olyan, mint a te szíved.”
1Sám 14.8
Jonatán így folytatta: „Menjünk hát oda azokhoz az emberekhez, és mutatkozzunk előttük.
1Sám 14.9
Ha aztán odaszólnak: Várjatok míg odamegyünk, akkor megállunk a helyünkön és nem megyünk át hozzájuk.
1Sám 14.10
Ha azonban azt mondják: Gyertek le hozzánk, akkor lemegyünk, mert az Úr kezünkbe adja őket. Ez lesz nekünk a jel.”
1Sám 14.11
Amikor mind a ketten megjelentek a filiszteusok előőrsei előtt, a filiszteusok azt mondták: „Nézzétek, ott jönnek a héberek az üregekből, ahová elrejtőztek.”
1Sám 14.12
Aztán odaszóltak az előőrs tagjai Jonatánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek le hozzánk! Mondanivalónk volna számotokra.” Erre Jonatán meghagyta fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket!”
1Sám 14.13
Jonatán négykézláb felkapaszkodott, s utána a fegyverhordozója is. A filiszteusok elestek Jonatán előtt, s fegyverhordozója utána végzett velük.
1Sám 14.14
Ez volt az első vérfürdő, amelyet Jonatán és fegyverhordozója rendezett, mintegy húsz ember...
1Sám 14.15
Erre nagy félelem kerítette hatalmába a tábort a nyílt mezőn; az előőrsöt is, a portyázó csapatot is rettegés fogta el. Még a föld is megindult, úgyhogy nagyon megijedtek az Istentől.
1Sám 14.16
Amikor Saul őrszemei, akik Benjamin (földjén), Gebában tartózkodtak, körülnéztek, azt látták, hogy a tábor ide-oda mozog.
1Sám 14.17
Akkor Saul megparancsolta az embereknek, akik körülötte voltak: „Tartsatok számbavételt, s nézzétek meg, ki tűnt el közülünk.” Megejtették a számbavételt, s lám, Jonatán és fegyverhordozója hiányzott.
1Sám 14.18
Ekkor Saul azt mondta Achijának: „Hozd ide az efodot!” Abban az időben ugyanis ő viselte az efodot Izrael fiai előtt.
1Sám 14.19
Míg Saul beszélt a pappal, a filiszteusok táborában egyre nagyobb lett a lárma. Ezért Saul így szólt a paphoz: „Húzd vissza a kezed!”
1Sám 14.20
Aztán Saul és vele levő csapata kivonultak, s amikor a csata színhelyére értek, lám, egymásnak szegezték a kardjukat, s óriási zűrzavar uralkodott.
1Sám 14.21
De azok a héberek, akik már régóta a filiszteusokkal tartottak és velük együtt kivonultak harcolni, azok elpártoltak, és Izrael azon fiaihoz csatlakoztak, akik Saullal és Jonatánnal tartottak.
1Sám 14.22
Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtőzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük.
1Sám 14.23
Így segítette az Úr azon a napon győzelemre Izraelt. Egész Bet-Horonon túlig csatáztak.
1Sám 14.24
Saul azon a napon nagy megtartóztatást rendelt el, s ezt az átkot mondta a népre: „Átkozott mindenki, aki este előtt ételt vesz magához, mindaddig, amíg bosszút nem állok ellenségeimen.” Ezért az egész nép nem vett magához ételt.
1Sám 14.25
Volt ott a föld felszínén egy mézzel tele lép.
1Sám 14.26
Az emberek odamentek a léphez, s bár kicsordult belőle a méz, senki sem emelte a szájához, mert féltek az átoktól.
1Sám 14.27
Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott.
1Sám 14.28
Az egyik ember azonban megszólalt és így beszélt: „Atyád átkot mondott a népre e szavakkal: Mindenki legyen átkozott, aki ma valamit magához vesz.”
1Sám 14.29
„Atyám romlásba dönti az országot - válaszolta Jonatán. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, mivel egy kis mézet ettem.
1Sám 14.30
Hátha még bőségesen ehettek volna az emberek a zsákmányból, amit ellenségeiktől szereztek! Hát nem sokkal nagyobb volna akkor a filiszteusok veresége?”
1Sám 14.31
Így azon a napon Michmásztól Ajalonig megverték a filiszteusokat.
1Sám 14.32
Az emberek nagyon kimerültek voltak. Ezért az emberek nekiestek a zsákmánynak, fogták a kecskét-juhot, a marhát és a borjút, s levágták a puszta földön. Sőt, az emberek a vért is elfogyasztották.
1Sám 14.33
Jelentették hát Saulnak: „A nép vétkezik az Úr ellen: a vérrel együtt eszi a húst.” Erre azt mondta a hírhozóknak: „Gurítsatok ide egy nagy követ!”
1Sám 14.34
Aztán megparancsolta Saul: „Vegyüljetek az emberek közé, és mondjátok meg nekik: Mindenki hozza ide elém a marháját és a juhát, s itt vágja le. Aztán megehetitek, de ne vétkezzetek az Úr ellen, hogy a vérrel együtt eszitek a húst.” Az emberek ezért - ami épp kinek-kinek a kezében volt -, azt még azon éjszaka odavitték és ott vágták le.
1Sám 14.35
Saul akkor oltárt emelt az Úrnak. Ez volt az első oltár, amit Saul az Úrnak emelt.
1Sám 14.36
Saul azt mondta: „Menjünk, s az éjszaka folyamán vegyük üldözőbe a filiszteusokat, szerezzünk tőlük zsákmányt, míg meg nem virrad; ne hagyjunk egyetlen embert sem élve.” „Tégy úgy - válaszolták neki -, amint jónak látod.” De a pap így szólt: „Először járuljunk az Úr elé!”
1Sám 14.37
Saul tehát megkérdezte az Urat: „Üldözőbe vegyem a filiszteusokat? Izrael kezére adod őket?” Ám ezen a napon nem adott feleletet.
1Sám 14.38
Erre Saul megparancsolta: „Ide, elém mind, akik a nép főemberei vagytok! Járjatok utána és derítsétek ki, ki követett el ma bűnt.
1Sám 14.39
Mert amint igaz, hogy az Úr él, még ha a fiam, Jonatán bizonyul is vétkesnek, meg kell halnia.” De senki sem adott neki feleletet az egész népből.
1Sám 14.40
Erre így szólt egész Izraelhez: „Álljatok az egyik oldalra, én és fiam, Jonatán meg a másik oldalra.” A nép ezt válaszolta Saulnak: „Tégy úgy, amint jónak látod.”
1Sám 14.41
Akkor Saul imádkozott: „Uram, Izraelnek Istene, miért nem feleltél ma szolgádnak? Ha bűn nehezedik rám vagy fiamra, Jonatánra, akkor, Uram, Izraelnek Istene, adj urimot, ha azonban népedet, Izraelt terheli vétek, adj tummimot.” A sorsvetés Jonatánra és Saulra esett, a nép pedig bűntelennek bizonyult.
1Sám 14.42
Saul erre folytatta: „Döntsön a sorsvetés köztem és fiam, Jonatán közt!” S Jonatánra esett (a sorsvetés).
1Sám 14.43
Most Saul így szólt Jonatánhoz: „Valld meg, mit tettél!” Jonatán megvallotta, s azt mondta: „Csak épp megkóstoltam a mézet a botom hegyével, amely a kezemben volt. Itt vagyok, halálra készen!”
1Sám 14.44
Saul így válaszolt: „Isten ezt meg azt tegye velem, igen, Jonatán, meg kell halnod!”
1Sám 14.45
De a sereg így szólt Saulhoz: „Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a győzelmet!” Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia.
1Sám 14.46
Saul meg lemondott a filiszteusok üldözéséről, és a filiszteusok hazatértek...
1Sám 14.47
Amikor Saul megszilárdította Izrael fölötti uralmát, körös-körül minden ellenségével harcba szállt, Moábbal, az ammonitákkal, Edommal, Coba királyával és a filiszteusokkal. Amerre csak járt, mindenütt győzött.
1Sám 14.48
Hősies tetteket vitt végbe, megverte az amalekitákat és kiszabadította Izraelt azok kezéből, akik fosztogatták.
1Sám 14.49
Saulnak Jonatán, Isjo és Malkisua volt a fia. Az idősebbik lányát Merabnak hívták, a fiatalabbat Michalnak.
1Sám 14.50
Saul feleségének Achinoam volt a neve, s Achimaac lánya volt. Seregének vezérét Abnernek hívták és Saul nagybátyjának, Nernek volt a fia.
1Sám 14.51
Saul apja, Kis, és Abner apja, Ner, Abiel fiai voltak.
1Sám 14.52
A filiszteusok elleni háború mindaddig tombolt, ameddig csak Saul élt. Amikor Saul meglátott egy bátor, harcra termett férfit, mindig szolgálatába fogadta.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT