Róm 9

Teljes szövegű keresés

Róm 9
Róm 9.1
Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Tanúskodik mellettem lelkiismeretem a Szentlélekben.
Róm 9.2
Nagy a szomorúságom és állandó a szívem fájdalma.
Róm 9.3
Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól, testvéreimért, a test szerint népemből valókért,
Róm 9.4
Izrael fiaiért: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.
Róm 9.5
Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.
Róm 9.6
Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik,
Róm 9.7
s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai.
Róm 9.8
Csupán „Izsák leszármazottjait hívják utódoknak.” Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak.
Róm 9.9
Az ígéret ugyanis így hangzott: „A maga idején eljövök és Sárának fia lesz.”
Róm 9.10
Ugyanígy volt ez Rebekka esetében is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait.
Róm 9.11
Mielőtt még megszülettek, és jót vagy rosszat tettek volna - hogy Isten szabad választása,
Róm 9.12
amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak.”
Róm 9.13
Az Írás is ezt mondja: „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem”.
Róm 9.14
Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalan az Isten? Szó sincs róla.
Róm 9.15
Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.”
Róm 9.16
Eszerint nem azon fordul a dolog, aki erőlködik vagy törekszik, hanem a könyörülő Istenen.
Róm 9.17
Az Írás is ezt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon.”
Róm 9.18
Tehát azon könyörül, akin akar, és azt teszi megátalkodottá, akit akar.
Róm 9.19
„Azt kérdezheted erre: Miért von mégis felelősségre? Hiszen ki állhat ellen akaratának?”
Róm 9.20
Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?
Róm 9.21
Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja?
Róm 9.22
S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra?
Róm 9.23
S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni?
Róm 9.24
Ilyeneknek hívott meg bennünket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
Róm 9.25
amint Ozeásnál mondja: Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem.
Róm 9.26
És ahol azt mondják nekik: „Nem vagytok az én népem”, az élő Isten fiainak hívják majd őket.
Róm 9.27
Izajás is fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.”
Róm 9.28
Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön.
Róm 9.29
Ahogy előre megmondta Izajás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”
Róm 9.30
Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg.
Róm 9.31
A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény tel jesítésére.
Róm 9.32
Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében,
Róm 9.33
amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT