Mk 14

Teljes szövegű keresés

Mk 14
Mk 14.1
Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék.
Mk 14.2
Egy dologban megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!”
Mk 14.3
Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte.
Mk 14.4
Némelyek bosszankodtak magukban: „Miért kell a kenetet így pazarolni?
Mk 14.5
Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt.” És szemrehányást tettek az asszonynak.
Mk 14.6
Jézus azonban ezt mondta: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem!
Mk 14.7
Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek.
Mk 14.8
Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre.
Mk 14.9
Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.”
Mk 14.10
Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül elment a főpaphoz, hogy elárulja.
Mk 14.11
Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy a kezükre adhassa.
Mk 14.12
A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: „Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?”
Mk 14.13
Erre elküldte két tanítványát: „Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a nyomába,
Mk 14.14
aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?
Mk 14.15
Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el.”
Mk 14.16
A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.
Mk 14.17
Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.
Mk 14.18
Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem.”
Mk 14.19
Elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én?”
Mk 14.20
Így válaszolt: „Tizenkettőtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba.
Mk 14.21
Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”
Mk 14.22
Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.”
Mk 14.23
Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle.
Mk 14.24
Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.
Mk 14.25
Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában.”
Mk 14.26
Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére.
Mk 14.27
Ott Jézus megmondta: „Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.
Mk 14.28
De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.”
Mk 14.29
Péter erősködött: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem.”
Mk 14.30
Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz.”
Mk 14.31
Erre még jobban fogadkozott: „Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!” Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.
Mk 14.32
Odaértek a Getszemáni nevű majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: „Üljetek itt le, amíg imádkozom.”
Mk 14.33
Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni.
Mk 14.34
Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!”
Mk 14.35
Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra.
Mk 14.36
„Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”
Mk 14.37
Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: „Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?
Mk 14.38
Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge.”
Mk 14.39
Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott.
Mk 14.40
Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek.
Mk 14.41
Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: „Még mindig alusztok és pihentek?
Mk 14.42
Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!”
Mk 14.43
Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki.
Mk 14.44
Az áruló így adott jelt: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!”
Mk 14.45
Odaérve rögtön Jézushoz lépett: „Mester!” - szólt és megcsókolta.
Mk 14.46
Erre rátették kezüket és elfogták.
Mk 14.47
Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét.
Mk 14.48
Jézus így szólt hozzájuk: „Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót.
Mk 14.49
Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie.”
Mk 14.50
Erre mindenki magára hagyta és elmenekült.
Mk 14.51
Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,
Mk 14.52
otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.
Mk 14.53
Jézust a főpaphoz kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók.
Mk 14.54
Péter messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival együtt leült és melegedett a tűznél.
Mk 14.55
A főpapok és az egész főtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
Mk 14.56
Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett.
Mk 14.57
Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene:
Mk 14.58
„Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása.”
Mk 14.59
De vallomásuk így sem vágott egybe.
Mk 14.60
Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: „Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?”
Mk 14.61
De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra kérdezte, és ezt mondta: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?”
Mk 14.62
Jézus így válaszolt: „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin.”
Mk 14.63
A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra?
Mk 14.64
Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?” Mind méltónak ítélték a halálra.
Mk 14.65
Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: „Találd el, ki az!” Még az őrség tagjai is arcul verték.
Mk 14.66
Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap egyik szolgálója.
Mk 14.67
Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: „Te is a názáreti Jézussal voltál.”
Mk 14.68
De ő tagadta: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” Ezzel kiment az előcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas.
Mk 14.69
A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: „Ez is közülük való.”
Mk 14.70
Ő megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: „Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.”
Mk 14.71
Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!”
Mk 14.72
A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg.” És könnyekre fakadt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT