Mk 1

Teljes szövegű keresés

Mk 1
Mk 1.1
Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.
Mk 1.2
Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.
Mk 1.3
A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
Mk 1.4
Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.
Mk 1.5
Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
Mk 1.6
János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt.
Mk 1.7
Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját.
Mk 1.8
Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.”
Mk 1.9
Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban.
Mk 1.10
Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá.
Mk 1.11
Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Mk 1.12
A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába.
Mk 1.13
Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.
Mk 1.14
János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát
Mk 1.15
és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”
Mk 1.16
Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe.
Mk 1.17
Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.”
Mk 1.18
Rögtön otthagyták hálójukat és követték.
Mk 1.19
Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában.
Mk 1.20
Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.
Mk 1.21
Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított.
Mk 1.22
Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mk 1.23
A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált:
Mk 1.24
„Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.”
Mk 1.25
Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!”
Mk 1.26
A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle.
Mk 1.27
Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki.”
Mk 1.28
Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.
Mk 1.29
A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment.
Mk 1.30
Simon anyósa lázas betegen feküdt. Ezt azonnal elmondták Jézusnak.
Mk 1.31
Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Mk 1.32
Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat.
Mk 1.33
Az egész város az ajtó elé gyülekezett.
Mk 1.34
Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda.
Mk 1.35
Hajnal tájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.
Mk 1.36
Simon és társai utána mentek, hogy megkeressék.
Mk 1.37
Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.”
Mk 1.38
De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki.”
Mk 1.39
S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.
Mk 1.40
Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: „Ha akarod, megtisztíthatsz.”
Mk 1.41
Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!”
Mk 1.42
Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Mk 1.43
De Jézus szigorúan ráparancsolt s elküldte, ezt mondva neki:
Mk 1.44
„Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.”
Mk 1.45
Ám az, alig hogy elment, mindenfelé híresztelni és terjeszteni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett nyilvánosan be a városba, inkább távolabbi, csendesebb helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenünnen jöttek hozzá.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT