Kiv 11

Teljes szövegű keresés

Kiv 11
Kiv 11.1
Az Úr így szólt Mózeshez: „Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni.
Kiv 11.2
Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranydolgokat.”
Kiv 11.3
Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt.
Kiv 11.4
Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon.
Kiv 11.5
Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte.
Kiv 11.6
Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz.
Kiv 11.7
De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között.
Kiv 11.8
Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk.” Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól.
Kiv 11.9
Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.”
Kiv 11.10
Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT