Józs 2

Teljes szövegű keresés

Józs 2
Józs 2.1
Józsue, Nun fia, Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: „Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!” Előre mentek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek.
Józs 2.2
Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.”
Józs 2.3
Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: „Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.”
Józs 2.4
De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: „Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók.
Józs 2.5
Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!”
Józs 2.6
Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket.
Józs 2.7
A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.
Józs 2.8
Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre.
Józs 2.9
Így beszélt: „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület.
Józs 2.10
Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot.
Józs 2.11
Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön.
Józs 2.12
Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet;
Józs 2.13
hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól.”
Józs 2.14
A hírszerzők azt válaszolták: „Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád.”
Józs 2.15
Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott.
Józs 2.16
S így szólt hozzájuk: „Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra.”
Józs 2.17
Az emberek azt felelték neki: „Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani:
Józs 2.18
Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat.
Józs 2.19
Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk.
Józs 2.20
De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk.”
Józs 2.21
Erre így válaszolt: „Úgy legyen, ahogy mondtátok.” Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.
Józs 2.22
Elmentek és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, míg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket.
Józs 2.23
Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt.
Józs 2.24
Így szóltak Józsuéhoz: „Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója.”

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT