Jób 5

Teljes szövegű keresés

Jób 5
Jób 5.1
Emeld föl hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni?
Jób 5.2
Valóban, bosszúság marja az együgyűt, halálba kergeti haragja a balgát.
Jób 5.3
Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, de hirtelen átok szállt a tanyájára.
Jób 5.4
Fiai messze estek a jóléttől, a kapunál elnyomják őket, nincs védelmezőjük.
Jób 5.5
Amit learatnak, éhezők eszik meg, merthogy elragadja az Úr foguk elől, s szomjasok kapkodnak a javaik után.
Jób 5.6
Sohasem a földből sarjad elő a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés.
Jób 5.7
Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot.
Jób 5.8
De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném.
Jób 5.9
Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma.
Jób 5.10
Ő ad esőt a föld színére, és vízzel öntözi a tágas mezőket.
Jób 5.11
Föl tudja emelni a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak.
Jób 5.12
A ravaszok terveit mind keresztülhúzza, üzelmeiket meghiúsítja.
Jób 5.13
A bölcseket befogja saját csapdájukba, kudarccal végződik az álnokok terve.
Jób 5.14
Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna.
Jób 5.15
Az elesettet megmenti szájuk hatalmától és a szegényt az erősek karjától.
Jób 5.16
A szegénynek így reménysége támad, a gonoszság kénytelen befogni a száját.
Jób 5.17
Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát!
Jób 5.18
Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze.
Jób 5.19
Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni.
Jób 5.20
Hogyha éhezel is, megment a haláltól, háborús időkben kardnak hatalmától.
Jób 5.21
Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, ha rabló közelít, akkor sem kell félned.
Jób 5.22
Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned.
Jób 5.23
Hisz a mezőn a kő szövetséges társad, és a mező vadja békében él veled.
Jób 5.24
Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt.
Jób 5.25
Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint fűszál a földön, sokasodik sarjad.
Jób 5.26
Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyűjtik, ha érett.
Jób 5.27
Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT