Jer 24

Teljes szövegű keresés

Jer 24
Jer 24.1
Az Úr a következő látomásban részesített: Két fügével telt kosár állt az Úr temploma előtt. Ez akkor történt, amikor Babilon királya, Nebukadnezár, Jeruzsálemből fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát és vele együtt Júda főembereit, s a kovácsokat meg a többi mesterembereket is Babilonba.
Jer 24.2
Az egyik kosárban nagyon finom füge volt, olyan, amilyen a korán érő füge szokott lenni; ám a másikban nagyon rossz füge volt, szinte ehetetlen.
Jer 24.3
Az Úr akkor így szólt hozzám: „Mit látsz, Jeremiás?” Így feleltem: „Fügét látok; egyrészt jót, nagyon jót; másrészt rosszat, egészen rosszat, olyat, hogy meg sem lehet enni.”
Jer 24.4
Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
Jer 24.5
Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Amint jó ez a füge, ugyanolyan jóakarattal törődöm majd Júda száműzötteivel, akiket elküldtem erről a helyről a káldeusok földjére.
Jer 24.6
Feléjük fordítom tekintetem, hogy jót tegyek velük, és visszahozom őket ebbe az országba. Mert fölépíteni akarom őket, nem lerombolni; elültetni őket, nem kigyomlálni.
Jer 24.7
És szívet adok nekik, hogy elismerjék: én vagyok az Úr. Ők az én népem lesznek, én meg Istenük leszek, mert teljes szívükből hozzám térnek.
Jer 24.8
Az a rossz füge meg, amely olyan rossz, hogy meg sem lehet enni, azt jelenti - mondja az Úr -, hogy mint fogok bánni Cidkijával, Júda királyával, főembereivel és Jeruzsálem többi lakójával, akik itt maradnak ezen a földön; aztán azokkal, akik Egyiptom földjén telepedtek le.
Jer 24.9
Elrettentő például állítom őket a föld minden országa elé; gyalázattá, szólásmondás és gúny tárgyává, és átokká lesznek minden helyen, ahová szétszórom őket.
Jer 24.10
Kardot, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk, amíg ki nem pusztulnak erről a földről, amit nekik és atyáiknak adtam.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT