Jer 2

Teljes szövegű keresés

Jer 2
Jer 2.1
Így szólt hozzám az Úr:
Jer 2.2
Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni!
Jer 2.3
Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk - mondja az Úr.
Jer 2.4
Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége!
Jer 2.5
Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek.
Jer 2.6
Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?
Jer 2.7
Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek.
Jer 2.8
A papok sem kérdezték: Hol van az Úr? És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.
Jer 2.9
Ezért még perelek veletek - mondja az Úr -, és perbe szállok fiaitok fiaival is.
Jer 2.10
Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba; figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog?
Jer 2.11
Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.
Jer 2.12
Ámuljatok el rajta, ti egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! - mondja az Úr.
Jer 2.13
Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak, engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.
Jer 2.14
Vajon rabszolga-e Izrael, tán szolgaságra született? Miért lett hát prédává?
Jer 2.15
Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük.
Jer 2.16
Még Nof és Tafnesz népe is simára borotválta fejed tetejét.
Jer 2.17
Vajon nem magadnak köszönhetted, amiért elhagytad az Urat, a te Istenedet?
Jer 2.18
Mert mi dolgod van Egyiptom útján? Talán, hogy a Nílus vizét igyad? És mire jó Asszíriába menned? Hogy a Folyam vizét igyad?
Jer 2.19
A magad gonoszsága fenyít meg, és a saját hűtlenséged lesz a büntetésed. Tudd meg hát és lásd. Milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, s hogy nincs meg benned a tőlem való félelem - mondja az Úr, a Seregek Istene.
Jer 2.20
Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: „Nem szolgállak tovább!” Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.
Jer 2.21
Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása?
Jer 2.22
Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül - mondja az Úr, a Seregek Istene.
Jer 2.23
Hogy is mondhatnád: „Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába”? Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain,
Jer 2.24
majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.
Jer 2.25
Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: „Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.”
Jer 2.26
Ahogy megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izrael háza is. Ők maguk, királyaik és fejedelmeik, papjaik és prófétáik,
Jer 2.27
mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: „Atyám vagy”. és egy kőhöz: „Te szültél”. Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: „Kelj fel! Ments meg minket!”
Jer 2.28
Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? Keljenek fel, s mentsenek meg a nyomorúság idején! Mert annyi istened van, Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baalnak, ahány utcája Jeruzsálemnek.
Jer 2.29
Miféle panaszt emelhettek ellenem, ti, akik hűtlenül elhagytatok? - mondja az Úr.
Jer 2.30
Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.
Jer 2.31
Micsoda nemzetség vagytok! Figyeljetek csak az Úr szavára: hát olyan voltam én Izraelnek, mint a puszta, vagy mint a sötétség földje? Miért mondja hát népem: „A magunk útján járunk, nem térünk többé hozzád vissza”.
Jer 2.32
Vajon elfeledkezhet-e a lány ékszeréről, és övéről a menyasszony? Népem mégis megfeledkezett rólam, már számtalan napja.
Jer 2.33
Milyen jól ismered az utat, amely a szerelmeskedéshez vezet! Sőt ahhoz is hozzászoktattad lépteidet, hogy együtt járj a gonoszsággal!
Jer 2.34
Még kezedhez is ártatlanok vére tapad, de nem azért, mert betörésen kaptad rajta őket. Igen, még felelni fogsz mindezért!
Jer 2.35
Azt mondod ugyanis: „Ártatlan vagyok, hiszen a haragja is elkerült”. Csakhogy számadást tartok veled, amiért azt mondod: „Nem vétkeztem”.
Jer 2.36
Mekkora könnyelműséggel cserélgeted útjaidat! De csalódni fogsz Egyiptomban is, mint ahogy csalódtál Asszíriában.
Jer 2.37
Onnan is menned kell majd, úgyhogy a fejedre kulcsolod kezedet. Mert az Úr azokat is elveti, akikre támaszkodol; bizony nem lesz velük szerencséd.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT