Jer 10

Teljes szövegű keresés

Jer 10
Jer 10.1
Halljátok a szót, Izrael háza, amelyet az Úr hozzátok intéz.
Jer 10.2
Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük.
Jer 10.3
Valóban, csupa hiábavalóság az, amitől a pogányok félnek; csak fa, semmi más, amit úgy vágtak az erdőn. Mesterember keze faragta ki bárddal;
Jer 10.4a
aztán feldíszítette ezüsttel, arannyal,
Jer 10.9
Tarsisból hozott ezüstlemezzel, Ófir aranyával. Ács és ötvösmester kezének műve, csak mesteremberek munkája mind. Kék és vörös bíbor a ruhájuk;
Jer 10.4b
szeggel és kalapáccsal erősítik meg őket, hogy szét ne hulljanak.
Jer 10.5
Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön; beszélni nem tudnak, és vinni kell őket ide-oda, mert járni sem tudnak. Ne féljetek hát tőlük, hiszen semmi bajt nem okozhatnak; de hogy valami jót tegyenek, arra sincs erejük.
Jer 10.6
Nincs senki, aki hozzád hasonló volna, Uram! Nagy vagy, és Fölséges a neved!
Jer 10.7
Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Egyedül téged illet a tisztelet. Mert a nemzetek bölcsei között, sem pedig országaiban nincs senki, aki hozzád hasonló volna.
Jer 10.8
Ezek mind egyaránt esztelenek és ostobák, s értelmetlen a tanítás is, amit e hiábavalóságok nevében adnak.
Jer 10.10
Az Úr azonban az igaz Isten, ő az élő Isten, az örök Király. Haragjától megrendül a föld, a népek nem tudják elviselni, ha felindul.
Jer 10.11
[Ezt mondjátok tehát nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és földet, ki fognak veszni a földről és az ég alól.]
Jer 10.12
Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket.
Jer 10.13
Ha felhangzik mennydörgő szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhőket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet.
Jer 10.14
Erre elámul minden ember, mert fel nem foghatja és minden aranyműves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak.
Jer 10.15
Hamis és nevetséges dolgok; ha majd eljön bűnhődésük ideje, egy szálig elvesznek.
Jer 10.16
Nem hasonló hozzájuk Jákob osztályrésze: ő a mindenség alkotója, és Izrael törzse az öröksége. A Seregek Ura a neve.
Jer 10.17
Szedjétek össze holmitokat, meneküljetek e földről, ti, az ostromlott városnak lakói!
Jer 10.18
Mert ezt mondja az Úr: Íme, most messze elvetem ennek az országnak lakóit; és rájuk hozom a nyomorúságot, hátha így majd rám találnak.
Jer 10.19
„Jaj nekem romlásom miatt; gyógyíthatatlan az én sebem! Azt gondoltam magamban: Valahogy csak elviselem nyomorúságomat.
Jer 10.20
De sátram elpusztult, kötelei mind elszakadtak. Fiaim elmentek, s nincsenek többé; senki sincs, aki felállítsa sátramat, és kifeszítse a kárpitokat.”
Jer 10.21
Bizony, esztelenek voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem volt szerencséjük, és egész nyájuk szerteszéledt.
Jer 10.22
Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felől, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
Jer 10.23
Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit.
Jer 10.24
Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.
Jer 10.25
Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT