Iz 51

Teljes szövegű keresés

Iz 51
Iz 51.1
Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kősziklára, amelyből kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!
Iz 51.2
Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.
Iz 51.3
Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng.
Iz 51.4
Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tőlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága.
Iz 51.5
Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.
Iz 51.6
Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le. Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha, úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha.
Iz 51.7
Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt.
Iz 51.8
Mert moly emészti meg őket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el őket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékről nemzedékre.
Iz 51.9
Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt?
Iz 51.10
Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?
Iz 51.11
Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri őket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.
Iz 51.12
Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok! Miért is félnél hát halandó embertől; ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fű?
Iz 51.13
Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap, sanyargatód haragjától, attól, hogy elveszít téged. De hol van már sanyargatód haragja?
Iz 51.14
A fogoly hamarosan kiszabadul; nem fog meghalni börtönében, és kenyere nem fogy el.
Iz 51.15
Én vagyok az Úr, a te Istened, én kavarom fel a tengert, hogy zúgjanak a habjai; a Seregek Ura a nevem.
Iz 51.16
Én adtam ajkadra tanításomat, és én rejtettelek el a kezem árnyékában, amikor kiterjesztettem az eget, és megvetettem a föld alapjait, és azt mondtam Sionnak: „Az én népem vagy.”
Iz 51.17
Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted.
Iz 51.18
Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt.
Iz 51.19
Két csapás ért - ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard - ki vigasztal meg téged?
Iz 51.20
Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével.
Iz 51.21
Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól.
Iz 51.22
Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét: Nézd, kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod.
Iz 51.23
Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: „Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad.” És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT