Iz 5

Teljes szövegű keresés

Iz 5
Iz 5.1
Hadd énekeljem el barátomnak szőlője iránti szerelme énekét. A barátomnak volt egy szőlőskertje, termékeny domboldalon.
Iz 5.2
Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlőfajtákkal ültette be. A közepére tornyot épített, és sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott.
Iz 5.3
Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
Iz 5.4
Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt?
Iz 5.5
Most azért tudtotokra adom, mit fogok tenni szőlőmmel: Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze.
Iz 5.6
Parlaggá teszem, amit metszetlen hagynak, és nem kapálnak meg, hadd verje föl a bozót és a gaz. És megparancsolom a felhőknek: ne hullassanak rá esőt.
Iz 5.7
Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.
Iz 5.8
Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nem csak ők lakják az egész országot.
Iz 5.9
Megesküdött a Seregek Ura fülem hallatára: „Bizony, rommá lesz a sok ház, és a szép nagy paloták lakatlanná válnak.
Iz 5.10
Tíz hold szőlő csak egy korsóra valót hoz majd, és tíz véka vetőmag csak egy vékát terem.”
Iz 5.11
Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket.
Iz 5.12
Citera és hárfa, dob és fuvola - az van, meg bor a lakomáikon, de az Úr tetteire nem ügyelnek, és kezének művét észre sem veszik.
Iz 5.13
Bizony, fogságba hurcolják majd népemet, mert nincsen benne érteni akarás. A hatalmasok éhen vesznek, maga a nép meg szomjúságtól eped el.
Iz 5.14
Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népemből a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak.
Iz 5.15
Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket.
Iz 5.16
Ám a Seregek Ura megdicsőül ítéletében, s a szent Isten felragyogtatja szentségét igazságossága által.
Iz 5.17
Bárányok legelnek ott mint legelőjükön, és a gazdagok romjai közt kosok tanyáznak.
Iz 5.18
Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret.
Iz 5.19
Akik így szólnak: „Rajta! Igyekezzék művével, hadd lássuk! Közeledjék és valósuljon meg, amit Izrael Szentje tervez, hadd érjük meg!”
Iz 5.20
Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek.
Iz 5.21
Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat.
Iz 5.22
Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek.
Iz 5.23
Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.
Iz 5.24
Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.
Iz 5.25
Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen, fölemelte kezét és lesújtott rá. Megölte fejedelmeit, s hulláik úgy hevernek, mint a szemét az utcán. De ezzel még nem csillapult le haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Iz 5.26
Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan.
Iz 5.27
Nincs közte fáradt, sem beteg, egyik sem álmos, egyik sem alszik. Derekán egyiknek sincs oldva az öve, s nem szakad el sarujának szíja.
Iz 5.28
Nyilai hegyesek, s íjai mind kifeszítve. Lovainak patája akár a kovakő, s mint a forgószél, olyanok harci szekereinek kerekei.
Iz 5.29
Ordítása olyan, mint az oroszláné, úgy bömböl, mint egy oroszlánkölyök. Ordít és megragadja a zsákmányt, s ha elviszi, nincs, aki elvegye tőle.
Iz 5.30
Azon a napon úgy bömböl majd fölötte, mint ahogy a tenger bömböl. S ha az ember a földre néz: lám, szorongást keltő sötétség van rajta, és világosságát homály fedi.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT