Iz 44

Teljes szövegű keresés

Iz 44
Iz 44.1
Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam!
Iz 44.2
Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam.
Iz 44.3
Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővízű patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre.
Iz 44.4
Úgy sarjadzanak majd, mint a fű a forrás közelében, mint a fűzfák a vízfolyások mellett.
Iz 44.5
Az egyik így szól majd: „Én az Úré vagyok”, a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: „Úr”, az meg Izrael nevével dicsekszik.
Iz 44.6
Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.
Iz 44.7
Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát előttem! Ki adta hírül a jövőt már kezdettől fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik!
Iz 44.8
Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.
Iz 44.9
A bálványkészítők mind semmik. Tetszetős alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.
Iz 44.10
Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belőle semmi haszna.
Iz 44.11
Igen, tisztelőik mind csalódnak majd, a készítőik meg szégyent vallanak. Gyűljenek mind össze, álljanak elő! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian.
Iz 44.12
A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja művét. Erős karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad.
Iz 44.13
Az ács mérőzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésőjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körző vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belőle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék.
Iz 44.14
Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elő, amelyet az erdő fái közül választott magának. Vagy pedig fenyőfát ültet. Ezt az eső fölneveli,
Iz 44.15
hogy az embernek legyen tüzelője. Vesz belőle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belőle és imádja; bálványt csinál és leborul előtte.
Iz 44.16
A fa egyik részét elégeti a tűzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: „Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!”
Iz 44.17
A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik előtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: „Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!”.
Iz 44.18
Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség.
Iz 44.19
Nem akad köztük, aki elgondolkodna; akiben értelem és belátás volna és így szólna: „A felét elégettem a tűzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sőt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó előtt boruljak le?”
Iz 44.20
Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: „Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?”
Iz 44.21
Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael.
Iz 44.22
Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhőt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.
Iz 44.23
Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsősége felragyogott Izraelben.
Iz 44.24
Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtője; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre.
Iz 44.25
Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan.
Iz 44.26
Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom.
Iz 44.27
Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is.
Iz 44.28
Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT