Iz 22

Teljes szövegű keresés

Iz 22
Iz 22.1
Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Ugyan mi lelt téged, hogy egész néped fölment a háztetőkre,
Iz 22.2
te zajongó, forrongó, te ujjongó város? Akiket megöltek benned, nem kard élén vesztek el, s akik elpusztultak, nem harcban estek el.
Iz 22.3
Minden főembered megfutamodott, fogságba jutottak, mielőtt íjukat kifeszítették volna. Legbátrabb vitézeidet bilincsbe verték, amikor menekülni készültek messze földre.
Iz 22.4
Ezért azt mondom: „Fordítsátok el arcotokat tőlem, mert keserves sírás fojtogat. Ne próbáljatok vigasztalni népem leányának pusztulása miatt.”
Iz 22.5
Mert ez az eltiprásnak és a zűrzavarnak a napja, az Úrtól, a Seregek Istenétől való. A látomás völgyében leomlott egy fal, és segítségért a hegy felé kiáltanak.
Iz 22.6
Elám elővette a tegezt, Arám is fölnyergelte lovait, és Kir előszedte a pajzsot.
Iz 22.7
Gyönyörű völgyeid megtelnek harci szekerekkel, lovasok ütik fel táborukat kapuidnál:
Iz 22.8
Júda védelme kudarcot vall.
Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult.
Iz 22.9
Figyeljétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyűjtöttétek az Alsó-tó vizeit,
Iz 22.10
megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerősítsétek a várfalat.
Iz 22.11
A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De nem néztek fel arra, aki ezt teremtette, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtől fogva alkotott.
Iz 22.12
És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket s öltsetek magatokra szőrruhát.
Iz 22.13
De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek és bort isznak: „Együnk-igyunk - mondják -, mert holnap úgyis meghalunk!”
Iz 22.14
Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától, a fülembe: „Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok.” Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.
Iz 22.15
Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz,
Iz 22.16
aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: „Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen?
Iz 22.17
Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad és messze elhajít.
Iz 22.18
Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!”
Iz 22.19
Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból.
Iz 22.20
Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát,
Iz 22.21
és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
Iz 22.22
Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.
Iz 22.23
Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.
Iz 22.24
De amikor ráaggatják atyja házának egész sokaságát, a fiak és unokák seregét, minden apró edényt, az összes ivóedényt és az összes korsót,
Iz 22.25
azon a napon a Seregek Urának szava szerint engedni fog a szeg, amelyet szilárd helyre vertek be, sőt letörik, és a földre hull. És ami rajta függött, összetörik, mert az Úr mondta ezt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT