ApCsel 23

Teljes szövegű keresés

ApCsel 23
ApCsel 23.1
Pál a főtanácsra szegezte tekintetét és megszólalt: „Testvérek, férfiak! Mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt.”
ApCsel 23.2
Erre Ananiás főpap rájuk parancsolt a mellette állókra, hogy üssék szájon.
ApCsel 23.3
Pál így felelt neki: „Megver még az Isten, te fehérre meszelt fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél, aztán a törvényt semmibe véve megveretsz.”
ApCsel 23.4
A körülötte állók rászóltak: „Az Isten főpapját gyalázod?”
ApCsel 23.5
„Nem tudtam, testvérek - válaszolta Pál -, hogy ő a főpap, hiszen az Írásban ez van: Ne átkozd néped fejedelmét!”
ApCsel 23.6
Pál jól tudta, hogy az egyik részük a szadduceusok, a másik részük a farizeusok közül való, ezért így kiáltott fel a főtanács előtt: „Testvérek, férfiak! Farizeus vagyok, farizeusnak a fia. A halottak feltámadásába vetett hitem miatt állok a főtanács előtt.”
ApCsel 23.7
Alighogy elhangzottak szavai, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok közt, és a főtanács két pártra szakadt.
ApCsel 23.8
A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs sem feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok viszont ezt is, azt is vallják.
ApCsel 23.9
Nagy lárma keletkezett. A farizeusok pártjához tartozó írástudók közül néhányan fölemelkedtek, és hevesen tiltakoztak: „Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá?”
ApCsel 23.10
A vita úgy elfajult, hogy az ezredes már félt, hogy széttépik Pált. Ezért parancsot adott, hogy jöjjön egy szakasz katona, szabadítsa ki közülük, és vezesse föl a várba.
ApCsel 23.11
A következő éjszaka megjelent neki az Úr: „Légy bátor! - mondta. - Mert ahogy tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.”
ApCsel 23.12
Másnap a zsidók összeszövetkeztek, s átok terhe alatt megfogadták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, míg meg nem ölik Pált.
ApCsel 23.13
Több mint negyvenen voltak az összeesküvők.
ApCsel 23.14
Elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, ezzel a kéréssel: „Átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk addig, amíg Pált meg nem öljük.
ApCsel 23.15
Most hát a főtanáccsal egyetértésben jelentsétek az ezredesnek, hogy állítsa elétek, mintha tüzetesebben meg akarnátok vizsgálni az ügyet. Mi készen állunk, hogy útközben megöljük.”
ApCsel 23.16
Pál nővérének a fia neszét vette a cselszövésnek, szerét ejtette hát, hogy bejusson a várba, és figyelmeztette Pált.
ApCsel 23.17
Pál magához kérette az egyik századost, és megkérte: „Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van!” Az elkísérte az ezredeshez és jelentette:
ApCsel 23.18
„A fogoly Pál hívatott, és arra kért, vezessem eléd ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van a számodra.”
ApCsel 23.19
Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: „Mit akarsz nekem jelenteni?”
ApCsel 23.20
Az így felelt: „A zsidók megállapodtak, hogy megkérnek, vezesd holnap Pált a főtanács elé, mintha ügyét tüzetesebben ki akarnák vizsgálni.
ApCsel 23.21
De ne higgy nekik, mert több mint negyven férfi lesben áll, s ezek megátkozták magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már megtették az előkészületet és csak beleegyezésedre várnak.”
ApCsel 23.22
Az ezredes elküldte az ifjút, meghagyva neki: „Ne szólj róla senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad.”
ApCsel 23.23
Hívatott két századost és kiadta a parancsot: „Éjjel három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, aztán hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy Cezáreába induljanak.
ApCsel 23.24
Nyergeljetek fel hátas állatot is, és ültessétek fel rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz.”
ApCsel 23.25
Levelet is írt a következő tartalommal:
ApCsel 23.26
„Klaudiusz Liziász üdvözletet küld Félixnek, a kegyelmes helytartónak.
ApCsel 23.27
A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, erre karhatalommal közbeléptem és megmentettem, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár.
ApCsel 23.28
Meg akartam tudni, mi miatt emelnek ellene vádat, ezért főtanácsuk elé állítottam.
ApCsel 23.29
Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás pontjaival kapcsolatban vádolják, de nincs semmi bűne, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne.
ApCsel 23.30
Mégis, mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, nyomban elküldtem hozzád. Vádlóinak is tudomásukra hoztam, hogy ha vádat akarnak ellene emelni, nálad emeljenek. Jó egészséget!”
ApCsel 23.31
A katonák a parancs értelmében magukkal vitték Pált, és még az éj folyamán Antipatriszba értek.
ApCsel 23.32
Másnap a lovasokat továbbküldték vele, maguk pedig visszafordultak a várba.
ApCsel 23.33
Amikor Cezáreába érkeztek, átadták a levelet a helytartónak, s Pált is eléje állították.
ApCsel 23.34
Elolvasta (a levelet) s megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Amint megtudta, hogy kilikiai,
ApCsel 23.35
kijelentette: „Ha majd vádlóid is megjelennek, kihallgatlak.” Megparancsolta, hogy Heródes palotájában tartsák őrizetben.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT