ApCsel 22

Teljes szövegű keresés

ApCsel 22
ApCsel 22.1
„Testvérek, férfiak és apák! Hallgassátok meg védekező szavaimat, amelyet most elétek tárok!”
ApCsel 22.2
Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább elcsendesedtek. Ő meg folytatta:
ApCsel 22.3
„Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian.
ApCsel 22.4
Halálra üldöztem ezt az „utat” (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe.
ApCsel 22.5
Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek.
ApCsel 22.6
Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül.
ApCsel 22.7
A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?
ApCsel 22.8
Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl.
ApCsel 22.9
Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották.
ApCsel 22.10
Megkérdeztem: Mit tegyek, Uram? - Állj fel, és menj Damaszkuszba - felelte az Úr -, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.
ApCsel 22.11
Mivel a ragyogó fényesség elvette látásomat, útitásaim kezemnél fogva vezettek, így értem be Damaszkuszba.
ApCsel 22.12
Itt egy törvény szerint élő, vallásos férfi, Ananiás, akiről az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak,
ApCsel 22.13
fölkeresett, megállt mellettem s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát.
ApCsel 22.14
Ő meg folytatta: Atyáink Istene kiválasztott, hogy ismerd meg akaratát, lásd az Igazat, és halld szájából a szót.
ApCsel 22.15
Mert tanúsítani fogod minden ember előtt, amit láttál és hallottál.
ApCsel 22.16
És most mit késlekedsz? Indulj, vedd fel a keresztséget, s nevét segítségül híva mosd le bűneidet.
ApCsel 22.17
Később, amikor visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem.
ApCsel 22.18
Láttam, amint szól hozzám: Siess, gyorsan hagyd el Jeruzsálemet, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet.
ApCsel 22.19
Uram - feleltem -, tudják rólam, hogy én voltam, aki zsinagógáról zsinagógára járva börtönbe hurcoltam és megvesszőztettem azokat, akik hittek benned.
ApCsel 22.20
És amikor tanúdnak, Istvánnak a vére kiomlott, ott voltam, helyeseltem, s őriztem a gyilkosai ruháját.
ApCsel 22.21
De ő azt mondta: Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek.”
ApCsel 22.22
Eddig meghallgatták, de most elkezdtek kiabálni: „Vesszen a föld színéről az ilyen! Nem szabad, hogy éljen!”
ApCsel 22.23
Ordítoztak, lengették köntösüket, és port szórtak a levegőbe.
ApCsel 22.24
Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg, s úgy vallassák ki, hogy miért kiabáltak annyira ellene.
ApCsel 22.25
Amikor szíjakkal lekötözték, Pál odaszólt a mellette álló századosnak: „Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostorozni?”
ApCsel 22.26
Amikor ezt a százados meghallotta, az ezredeshez ment és jelentette: „Mit akarsz tenni? Hisz ez az ember római polgár!”
ApCsel 22.27
Erre az ezredes odasietett, és megkérdezte: „Mondd, csakugyan római polgár vagy?” - „Igen” - felelte.
ApCsel 22.28
Az ezredes megjegyezte: - „Én drága pénzen jutottam hozzá ehhez a polgárjoghoz.” - „Én meg beleszülettem” - válaszolta Pál.
ApCsel 22.29
Akik vallatni akarták, nyomban félreálltak. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette.
ApCsel 22.30
Másnap pontosabban is meg szerette volna tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, ezért levétette a bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, elővezettette Pált, és eléjük állította.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT